Modellezés, 1965 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1965. március / 3. szám
Vége a tanítási napnak, a gyerekek szétszéledtek, s a tantermeket a takarítónők vették birtokukba, hogy másnap zökkenő nélkül kezdődhessék a tanítás. Ám ezen a délután egy mintegy 18—20 fős csoport — felső tagozatosak — mégsem a kijárat felé igyekszik, hanem Szántó Béla tanár úr vezetésével birtokukba veszik a politechnikai oktatás céljára berendezett termet. Ezzel kezdetét veszi a modellezőkör tagjainak a heti rendszeres foglalkozása. Hozzájuk toppantunk be, hogy megismerkedjünk a lelkes kollektíva munkájával, életével. Zsebők István a Medve utcai általános iskola igazgatója ez alkalomra szerepet cserélt és felcsapott kalauzunknak. Tőle tudtuk meg, hogy Szántó Béla tanár irányításával immár három éve működik az iskolában modellezőkör. S ez alatt az idő alatt nagyon sok fiatal ismerkedett meg a repülőépítés tudományával. A foglalkozási tematika szigorúan ragaszkodik az MHS útmutatásához és a gyakorlat azt igazolja, hogy a gyermekek szorgalmas munkával jól elsajátíthatják az anyagot. — Az már íratlan törvény — veszi át a szót Szántó Béla tanár —, hogy a körbe csak olyan gyerekek járhatnak, akiknek a tanulmányi előmenetelük nem rosszabb a hármas osztályzatnál, úgyszólván a tanulásban is ki kell érdemelni, ha valaki a modellezőkör tagja akar lenni. És tapasztalatom szerint ez az elv helyes és célravezető. Nyugodtan állíthatom, hogy akik az MHS foglalkozásokra járnak tanulmányaikkal az élcsoporthoz tartoznak. De nem ritka az olyan hallgató sem, mint a most nyolcadikos Tatár Péter, aki jelesrendű a tanulásban és a modellezésben pedig nagy szorgalommal egy év alatt két oktatási év anyagát sajátította el. És ahogy munkájukba mélyedve nézem a fiúkat, kiderül, ugyancsak igyekezni kell annak, aki majd nyáron a saját építésű gépével a versenyen is jól akar szerepelni. Mert mi tagadás az ám az igazi nagy élmény, amikor a Budaörsi repülőtéren a magasba emelkedik az elegáns vonalú gépmodell. És mikor erre a témára kerül a szó, a fiúk egymás szavába vágva mondják a sok felejthetetlen nyári élményt. — Tessék elképzelni — mondja Pék Jancsi hogy milyen nagy fizikai állóképességet igényel az, amikor a szél szárnyra kap egy Szántó béla tanár órát tart a gyerekeknek MODELLEZŐ ÉLET LENGYELORSZÁGBAN Lengyel barátaink modellező eredményeit a nagy nemzetközi versenyek beszámolóiból ismerjük. E jó eredmények hátterében az áll, hogy nagy gonddal foglalkoznak a fiatal modellezők képzésével. Az iskolákban a politechnikai oktatás keretében sok fiatal diák ismeri és szereti meg a modellezést. A nagy létszámú érdeklődőből könnyen tudják biztosítani az utánpótlásukat a rodellező klubok és szakosztályok Lengyelországban évekkel ezelőtt meghonosították a rakétamodellezést is. E rendkívül népszerű új modellezési ág a fejlődő technika alkotásai után érdeklődő fiataloknak további ezreit mozgatta meg és vonta be a modellező munkába. A „Skrzydlata Polska” nyomán közölt fénykép egy varsói iskola diákjait mutatja be modellezőmunka közben. A mód élt azak között LÁTOGATÁS A MEDVE UTCAI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN gépet és sokszor kilométereken át követjük. Ilyenkor nemcsak a modell építője, hanem az egész kollektíva örül. Itt van a hatodikos Takács Lali esete, aki a múlt nyáron 80 másodperces repülési „rekordot” állított fel a házi versenyen. De amint lelkes és odaadó oktatójuktól megtudtuk, ezzel az eredménnyel nagyobb versenyen is megállná a helyét. Nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy Takács Lalit a rekorder szöcskéjével meg ne örökítsük. Ennek aztán nagyon örült az egész kollektíva. Azonban azt is megtudtuk, hogy az örömbe olykor üröm is vegyül. Hajmás Ottó a VI. c-ből erre így emlékezik. — Egy ilyen modell megépítése 50—80 fáradságos munkaórába kerül. Alig várjuk, hogy feleresszük. Amikor határtalan magasba csap az örömünk, bekövetkezik a balszerencse: a modell a rossz siklás következtében földreéréskor megrongálódik. Ilyenkor nincs más hátra, kijavítjuk a hibás részt, vagy pedig újabbat építünk. És valóban krónikás legyen a talpán, aki a körülzárt gyermekgyűrűben a sok közös élményt, megannyi örömet, fáradozást és erőfeszítést a hallottak alapján jegyezni tudja. Azonban Zsebők István igazgató szava feltétlenül ide kívánkozik: a modellezés kedvezően befolyásolja a hallgatók tanulását. Példákkal ecsetelte a tanulmányi átlag javulását azoknál, akik rendszeresen járnak az órákra. Ennek a magyarázata pedig az, hogy az itteni foglalkozás nagy figyelmet, koncentrálást, kézügyességet és kitartást igényel a munkában. Az a növendék, aki hajlandó szabadidejéből 50—80 órát ilyen hasznos munkára áldozni, annak nő az állóképessége is. Ez pedig a többi tantárgyak tanulásánál is előnyt jelent. Amit a Medve utcai általános iskola modellezőkörében láttunk, arról tanúskodik, hogy hasznosan tölthetik a gyerekek szabadidejüket, nem is szólva arról, hogy ez a játékos szórakozás jól egészíti ki a politechnikai tudásukat. — ABRANKO — A modell vázának összeragasztásánál vagy gyors javításoknál nem mindig kielégítő a közönséges ruhaszárító csipesz szorítása. Nagyszerűen használható ilyen célokra az 1. ábrán látható házilag elkészíthető csipesz. A csipesz két szára 10X 10 mm-es fenyőfalécből készül. A két fél alátámasztása hengeres farudacskával vagy drótdarabkával történhet. Az összeszorítás erejét, a szárakat összekötő gumiszám Apró ötletek lakszáma és feszessége határozza meg. A 2-es ábrán jól alkalmazható csillapítósík középrész megerősítést láthatunk. Az ötleteket Csehszlovák laptársunk a „Modelar” alapján közöljük. ffggr+MI 'CT-váUJlft i J.T. Vi i. .Vi 2. ábra.