Modern Nyelvoktatás, 2016 (22. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 3-4. szám - Szépe György: Hasznos nyelvészet (Kísérlet munkásságom összefoglalására)
38 Hasznos nyelvészet Van az áltudománynak egy olyan szintje, amelynek voltaképpen szociálpszichológiai vizsgálat tárgyává kellene válnia anélkül, hogy a szólás szabadságának elve sérülne. Akadnak a magyar nyelv (és etnikum) történetével, rokonságával és használatával (beleértve a stilisztikai recepteket) kapcsolatosan olyan elgondolások, amelyek kifejezetten a „haszontalan nyelvészet” kategóriájába tartoznak (még akkor is, ha kifejtőjüktől nem vitatom el a jóhiszeműséget). Nagyon finoman meg kell ezektől különböztetni (a) az „adeptusi türelmetlenséggel” hirdetett témákat, mint például a világnyelv (eszperantó) [IV:1/91], [IV:1/94], (b) vagy a tudomány szempontjából egyre nehezebben igazolható „nyelvi purizmust”, (c) valamint a nyelven kívüli okokból - vagy régi reflexek alapján - fenntartott nézeteket, például az idegen nyelvek elsajátításának korai kezdéséről. (Ez természetesen nem kimerítő felsorolás.) Azt hiszem, jobban tesszük, ha türelmes eszmecserét hozunk létre ezen utóbbi nézetek híveivel. Ennek az alfejezetnek a végén megemlítem, hogy valamilyen módon ismeretterjesztésnek is felfoghatók azok az antológiák, amelyekkel igyekeztem magyar nyelven és ebben az országban ismertebbé tenni a jelenkori nyelvészetet, a kezdeti szociolingvisztikát és a szemiotikát, illetve külön is egyes nyelvészek munkásságát. Mivel a Gondolat Kiadóban - a Jakobson [V/l:4], [V:l/24] és a Lotz [V:l/17] köteteken kívül - több könyvet szerkesztettem, informális tanácsadóként (vagyis nem hivatalos sorozat-szerkesztőként) javasolhattam - többek között - F. de Saussure, E. Sapir, S. Marcus, Ju. Apreszjan, V. M. Zsirmunszkij, továbbá (a szemiotikus folkloristákkal együttműködésben) Ju. Lotman művének magyarra fordítását, valamint Herman József, Papp Ferenc és Temesi Mihály egy-egy nyelvészeti könyvének a kiadását, amelyek megjelentek (vö. 6.3.), illetve számos olyan művet, amelyek nem jelentek meg valamilyen okból. Ezekhez járul három olyan antológia, amelynek a maga idejében megvolt a jelentősége: napjaink nyelvészetéről [V:l/8], a szociolingvisztikáról [V:l/14] és a szemiotikáról [V:l/13]. Végül megemlítem, hogy A nyelv világa című televíziós sorozatban is igyekeztem hozzájárulni a nyelvészet népszerűsítéséhez. 3. Alkalmazott nyelvészet a nyelvoktatásban A legszélesebb értelemben vett nyelvészetnek az oktatás volna a legnagyobb fogyasztója. (Ebbe természetesen beleértve a felnőttek oktatását és valahogyan - az ismeretterjesztéssel karöltve - a permanens nevelést is.) Akkor is így van, hogyha tudomásul vesszük a nyelvi nevelés külön iskolai hagyományát. A következőkben a nyelvoktatást szektoronként igyekszem sorra venni; a három „szektor” után megpróbálok kifejteni néhány szintetizáló szempontot. Megjegyzem, hogy valamennyi szektorban gyűjtöttem tapasztalatokat (alkalmazott) nyelvészeti közreműködőként és pedagógusként. Ezek a tapasztalatok azonban háttérbe szorulnak a mögött a sokféle ismeret és tapasztalat mögött, amelyeket másoktól szereztem, s amelyeknek összefoglalására kísérletet tettem egy-egy idevágó írásomban. Az egyes szektorokat (amelyeket jobb híján nevezek így) annak sorrendjében veszem sorra, ahogy azokkal közelebbi - szakmai - kapcsolatba kerültem.