Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1377. szeptember 15.–október 1 161 tosan). � Regeszta: CDHung IX/5. 166. — Hurmuzaki I/2. 243 (mindkettő napi keret nélkül). — Turul 8/1890. 62 (Majláth B.). — DocRomHist D, I. 109 (csak éves keltezéssel). — DocRomHist C, XV. 329–330. 336. 1377. szeptember 15. (in castro Kykelleu, in oct. Nat. Virg.) János erdélyi alvajda Fratha-i Beke fia: Imre kérésére privilegiális alakban átírja elődjének, néhai Leepes (d) János alvajdának általa bemutatott, 1370. január 20-án kelt privilégiumát (CD Trans IV. 803. sz.). Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Suky cs l (DF 255307). � Közlés: DocRomHist C, XV. 330–331 (román fordításban is). � Regeszta: Petrichevich I/2. 1836. sz. 337. 1377. szeptember [23–28. között] (f. [...] a. Mich. ardh.) A [Colo]smonostora-i [Szűz Mária]-monostor konventje Toldalagh-i Barnabás fia: János kérésére privilegiális alakban átírja [I.] Lajos király 1377. május 23-i pátens oklevelét (297. sz.), mely az erdélyi káptalan [1268. évi] privilégiumát foglalja magában (CD Trans I. 272. sz.). (H. G.) XVI. századi egyszerű másolat, szakadozott papíron, DL 28706. 338. 1377. szeptember 30. (Bude, in crast. Mych. arch.) [I.] Lajos király a Coluswar királyi város erdejében fekvő Felek román falut (villam Olachorum), ahova az út őrzése végett 20 románt (Olachi) telepített, az ezek részéről őt megillető juhötveneddel (quinquagesima ovium) együtt a városnak engedi át, hogy ennek jólétét előmozdítsa, továbbá hogy a kereskedők odaérkezését és eltávozását biztonságosabbá tegye. Megtiltja tehát az erdélyi vajdának és az ötvenedszedőknek (exactoribus quinquagesime), hogy a jövőben ötvenedet vagy más adót követeljenek az említett románoktól. — A pecsét alatt és mellett: Commissio domini regis. — Hátlapján, egykorú kézírásával: Super quinquagesima Orachorum, regis Lodovici, tertia. (H. G.) Eredeti, hártyán, a szöveg alatt befüggesztett titkos pecsét nyomával, Kolozsvár vtt, Privilegia, fasc. D, nr. 4 (DF 280997). — Ál Zsigmond király 1409. július 15-i oklevelében, uo., fasc. V, nr. 13 (DF 281217). — Ál II. Ulászló király 1493. december 7-i okleveleiben, uo., fasc. D, nr. 10–11 (DF 280982). � Közlés: Engel: Geschichte III. 50–51. — CDHung IX/5. 160. — Krohl I. 94–95. — Transilvania 5/1872. 80–81 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki I/2. 246, II/2. 340. — Ub II. 478. — DocRomist C, XV. 331–332 (román fordításban is). � Regeszta: DocVal 274–275. 339. [1377–1389]. [október 1–5. között] (in castro Kykellew, sab. p. Mich. [arch.]) János erdélyi alvajda a Clujmonostra-i Szűz Mária-egyház konventjéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottja: [...-i] Miklós, Dalia-i Sandor fia: Nikolaus, Hozyotelk-i Pál, Botizhaza-i András fia: László, [...] vagy Losang-i András tartson vizsgálatot az erdélyi káptalan ama panaszára, hogy Jakab és Balázs Losang-i nemesek hatalmaskodva le akarták tartóztatni az ő egyik [Pisky-i] jobbágyukat, de az véletlenül megölte Losang-i Jakabot, Balázst pedig hasonlóképpen [megsebesítette?]. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent [1377–1382]. október 28. előtt kelt jelentésébe (342. sz.), DL 32276. Keltezése azon alapszik, hogy Temes János erdélyi alvajda 1376–1385, majd 1386–1389 között töltötte be hivatalát (vö. Engel: Archontológia I. 13), Lozsádi Jakab viszont 1377. augusztus 29-én még életben volt (332. sz. – Balázs 1378-ban és 1381-ben is említik [347. és 600. sz.]). A fenti időszakon belül az alvajda kimutathatóan 1377-ben és 1379-ben fordult meg szeptember végén vagy október elején Küküllőváron (336, 480, 489. sz.), de