Moldvai magyarság, 1998 (9. évfolyam, 92-103. szám)
1998-05-01 / 96-97. szám
Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról • Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról • Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról György Lajos Csángóföld, Koszovó és Kurdisztán A Napi Magyarország március 10-i számának külpolitikai rovatában egymás mellett olvashattunk Csángóföldről és Koszovóról. Talán nem véletlenül, hiszen ugyanarról a jelenségről van szó. Arról, hogy a világban rendnek kell lennie, a kis népek, nemzetiségek, népcsoportok alá vannak vetve a nagyobb egységeknek, az úgynevezett nemzetállamoknak, a nagyhatalmak akaratának. Londonban a nagyok képviselői tanácskoztak Koszovó helyzetéről. Olyasmiket olvasok, hogy „be kell engedni az emberiességi szervezeteket”, „a kormánynak el kell magát köteleznie”, „meg kell szüntetni a rendőri brutalitást”, „párbeszédre van szükség”. Autonómiáról, függetlenségről, nemzeti jogokról egy szót sem hallunk. Arról sem, hogy a lázadó, függetlenséget követelő nép esetleg egy népszavazáson saját maga dönthetne a sorsáról. Eretnek nézet lenne a saját nyelvhasználat is. (Jártam már montenegrói színtiszta albán lakosságú faluban, ahol a „kávéház” szón kívül csak cirill betűket láttam.) II. János Pál őszentsége felemeli szavát a kubai nép érdekében. Arról miért nem szól, hogy a csángó magyar papok magyarul misézhessenek? Az Egyesült Államok miért fogadja Washingtonban szeretettel a kínai elnököt és miért hallgat Tibetről? Miért adnak el a britekkel együtt fegyvereket az indonéz kormánynak, amelyekkel soksok éve pusztítják Kelet- Timor népét? Azért, mert mint írtam, rendnek kell lennie. A jelenlegi világhatalmi rendszer azt akarja, hogy a határok az óriásvállalatoknak és ne a népeknek kedvezzenek, ne változzanak, de azokon át szabadon áramolják a tőke, a vállalati haszon, a fegyver. Szabadon terjedjenek egyes eszmék is, mint a fogyasztói fölfogás, valamint a hirdetések, a gyakorta felesleges, káros árucikkek, az erőszakra buzdító művek. Közömbös, hogy kinek milyen a vallása, nyelve- kultúrája, az a jó, ha az állampolgárnak nincs nemzeti azonosságtudata. A jelenlegi határoknak, ilyen módon , fenn kell maradniuk. Miért? Mert ha a nagyhatalmak kormányai netán valahol engednének a „nacionalizmusnak”, akkor engedniük kellene a korzikaiak, bretonok, skótok, kanadai franciák, a mexikói indiánok vagy a kurdok követelésének, meg kellene hallaniuk a bolygó sok ezer elnyomott népének, nemzetiségének a panaszát. Nem kell önálló Kurdisztán, mert akkor más népek is függetlenek szeretnének lenni. Ez minden lehető világok legjobbika — így, ahogyan van. A sok kis koszovó, csángóföld vagy chiapas tartomány megannyi tűzfészek. Olykor robbanások következnek be. Előbb fordítsák le a csángók nyelvére a szertartás szövegét, aztán megkapják az anyanyelvű misét — tájékoztatott bennünket a múlt évben a képernyőről egy kismagyarországi katolikus főpap, midőn beszámolt a vatikáni pápa győri-pannonhalmi látogatásának eredményeiről. Bár kálvinista vagyok, tán elhiszik nekem: minden tiszteletem a püspök úré, a pápáé meg különösképpen! A Wojtylából lett II. János Pált azóta szeretem, amióta hallok róla, amikor meg eljött hozzánk s Debrecenben fejet hajtott a gályarabságba hurcolt magyar prédikátorok emlékműve előtt, végleg a szívembe lopta magát. Minden megnyilatkozásából süt: az elnyomottak, a semmibe vettek, a megnyomorítottak, s nem a minket kifosztok, nem a szabadságunktól megszabadítók, nem hajcsárunk oldalán áll! Szóval igaz,keresztyén ember. De hogy így hagyja magát félrevezetni... A szavait (?) tolmácsoló magyar püspöknek sem biztos, hogy szó nélkül kellett volna tűrnie, mit nyilván nagyon jól tud: hogy a csángó Csángók nyelve magyar természetesen a magyar nyelv legrégiesebb s legkeletibb nyelvjárásával él, de természetesen magyarul szól, s akkor nyilván magyar lelkipásztorra s magyar szentmisére van szüksége — ha be akarják tartani az egyházuk által is előírt anyanyelvűséget. Jó, a püspök a nyilvánosság előtt nem merte kiigazítani az egyházfőt, de hát a pápának ki parancsol?! Jó Wojtyla atyánk igazán megtehette volna, hogy igaztanúkat hív e pörbe. Mert (mondom) a római pápát alaposan félrevezetik a tanácsadói. (Szinte mint a magyar népet a vereskék szakértők.) Minden gyanú fölött áll: elsősorban a romániai római katolikus egyház román — tehát vlach — érdekeit képviselő vatikániak sok száz éves nyomására nem hallgatja meg a Szentszék a moldvai magyarok panaszát. Sőt, mi több, tökéletesen félrevezetik e nagyvlach (csuhás) — reverendába bújt álpap — ügynökök a magyarság dolgai felől remélhetőleg a legnagyobb érdeklődést tanúsító lengyel pápát is. — Azok nem magyarok, eredeti dákok, csak a magyar elnyomás eltorzította a nyelvüket! Épp ezért a román nyelvre váltó csángó plébános igazi civilizátor abban a sötét Kárpát-oldalba kapaszkodó tartományban!... Szerintük. Ám, hogy II. János Pál bevegye ezt a maszlagot. Tán épp az esztergomi hercegprímásnak s püspökkarának kellene fölvilágosítania a katolikus világegyház fejét a tiszta igazságról. A mi Tőkésünk és Tempflink példát mutat ebben is: kart karba öltve állnak ki a gátra, hogy határt szabjanak a népünket darabokra tépni igyekvő útonállásnak. Kálvinista a pápistával... Hol. Oly egyre megy, hogy kereszténynek vagy keresztyénnek kereszteljük magunk! ... Szóval a csángó (biza, atyámfiai!), magyar. Labancok labanca mond csak olyat (a vlach agyalágyultak nyomán szabadon), hogy a moldvai csángó magyar nyelvű román. Kurta Miska Reménykednek a csángók Magyar oktatás Moldvában A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőinek, tisztségviselőinek közbenjárásai, kitartó követelései révén a román tanügyminisztérium engedélyezte a magyar tannyelvű tagozat létrehozását - valójában visszaállítását a csángóföldi Klézse faluban. A magyar anyanyelvű oktatás visszaállításának híre nagy felbolydulást keltett bizonyos román pártok körében, és furcsa módon nem a leghevesebb magyarellenes kirohanásairól ismert szélsőséges nacionalisták, hanem a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (TDRP) támadta meg parlamentáris úton a klézsei magyar oktatás tervét. Simion Darie, a TDRP Bákó (Bacău) megyei képviselője interpellációt nyújtott be a kormánynak, a tanügyminisztériumnak, amelyben félrevezetéseken alapuló, indokolatlan, fölösleges lépésnek nevezi a magyar tagozat beindítását, szerinte a lakosság részéről nincs rá igény. A román képviselői interpellációra Béres András tanügyminisztériumi államtitkár leszögezte, hogy a magyar oktatás beindítását szülői kérések alapján hagyta jóvá a tanügyminisztérium, miután a Bákó megyei tanfelügyelőség is kivizsgálta az ügyet, és nem emelt kifogást. Az mái labancoknál Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról • Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról • Az anyaországi sajtóból a moldvai magyarokról APAFI MIHÁLY (szül. 1632 — megh. 1690) nem volt olyan nagy tekintélyű fejedelem a török szemében, mint pl. Bethlen vagy Rákóczi. Uralkodása időszakára gyakorlatilag szinte a román vajdák szintjére süllyedt vissza az erdélyi fejedelem tekintélye. A töröknek sürgős volt, hogy az „áruló” Kemény János helyett valakit a fejedelmi székbe ültessen az erdélyi nemesség. Apafi is inkább „parancsra” lett fejedelem. Nemrég szabadult ő is a tatár fogságból, ahová Lengyelországból hurcolták el. Följegyezték róla, hogy tulajdonképpen tudós alkat, aki a kartezianizmuson (Descartes francia filozófus tanai - szerk.) nőtt fel. Érdeklődött a filozófia és a vallásos jellegű tudományok iránt. Szeretett elmélkedni, írni, fordítani. Bár kényszerből lett fejedelem, mégis jó politikusnak bizonyult. Mindenek előtt pár évtizedig csendességet hozott a fejedelemségbe. Uralkodása alatt elmaradtak a török-tatár betörések és dúlások Erdélyben. Igaz az is, hogy Apafi mindig készséggel megvesztegette a török pasákat, arannyal, szép ajándékokkal, ha szükség volt. Gondosan megválogatta politikusait, tanácsadóit. Korának nagy politikusa Teleki Mihály, Bánffi Dénes (mindkettő a fejedelem sógora). A nagy műveltségű Bethlen János lett a kancellárja. Udvarában tevékenykedett a korabeli Erdély legképzettebb politikai-irodalmi tekintélye, Bethlen Miklós. Apafi jól látta a török hatalmá- nak fokozatos gyöngülését, de nyíltan még nem szállhatott szembe az oszmán hatalommal. Azzal is aktívabbá akarja tenni külpolitikáját, hogy közeledni próbál a protestáns Nyugat-Európához. Felújítja kapcsolatait az angolokkal és a franciákkal. Fontosnak tartja, hogy Erdély kapcsolatban legyen állandó jelleggel a nyugat-európai országokkal. Apafi a keleti és déli szomszédaival, a román vajdaságokkal szintén jó viszonyt tart fenn. Ügyes taktikázó politikát folytatott a Habsburgokkal is, Teleki Mihály segítségével. Az abszolutista Lipót (v. Leopold) császár birodalmából ( Felső-Magyarországról) elmenekült kurucokat, bujdosókat, elűzött végvári vitézeket Apafi befogadta, pénzzel segítette. Apafi fejedelem udvarában rövid idő alatt kialakult két politikai csoportosulás, az ún. „francia” és az „angol” párt emberei. Az utóbbiakat, amelyeknek vezére Bánffi Dénes volt, Teleki és társai letörték. Bevádolták a fejedelemnél a „német” párt ( azaz a Habsburgok politikáját támogató csoport) vezetőjét, Bánffi Dénest kivégezték felségárulás vádjával. A hadsereg élére Thököly Imre került, akit a törökök minden szempontból támogattak Bécs ellenében. Tulajdonképpen a Porta Apafi ellen játszotta ki folytonos támogatásával Thököly Imrét. Apafi mind többször küld követeket Bécsbe, s a császári ügynökök száma is megszaporodik a fejedelmi udvarban. Persze a töröknek minderről tudomása van. Meg kell jegyeznünk, hogy Apafi fejedelem befogadta 1672-ben a Moldván át részben a Kilikiából, részben Ani környékéről menekült örményeket. Tehát az ő idejében települtek Erdélybe (Szamosújvárra, Gyergyó és Csík bizonyos falvaiba) az örmények. Amikor 1690 tavaszán Apafi meghal Fogaras várában, ahová visszahúzódott felesége halála utáni gyászában, a török Porta azonnal kinevezi az új fejedelmet, THÖKÖLY IMRÉT (szül. 1657 — megh. 1705). A török kegyelméből lett új fejedelem nem erdélyi ember, mint az előző fejedelmek. Felső-Magyarországon született ( ma Szlovákia). Apját az osztrákok kivégezték, mert részese volt a Wesselényi-féle Habsburg-ellenes összeesküvésnek (1670). Utolsó pillanatban a 10 éves fiút az erdélyi rokonsághoz szöktetik Bécs megtorlása elől. A vakmerő ifjú évek hosszú során a bujdosó kurucok között a generális rangig verekedte fel magát, kitűnő katonának bizonyult. Igen hamar népszerű lett az erdélyi nemesség körében. Erős kuruc sereget szervezett, sikeres támadásaival hatalmas területeket szabadított fel a Habsburg-hatalom alatt lévő Magyarországból. Ezért a török minden segítséget megadott neki. A Porta valósággal elárasztotta kegyeivel Thökölyt Habsburgellenes harcai miatt. 1690-ben lesz erdélyi fejedelem, de a török szeretné, ha Thököly fölvenné a királyi címet. Ám ő - akárcsak Bethlen és Bocskai - nem fogadja el ezt a címet. Felszabadította a Felső-Magyarország jelentős részét az osztrák uralom alól. Mint jó politikus és hadvezér világosan látta a török hatalom gyors hanyatlását. Ezért próbálkozott Béccsel egyezkedni. Viszont a császári udvar elutasítja Thököly közeledését. 1684-től kezdve a császári csapatok ostrom alá vették Thököly várait. Ezek sorra elesnek, az osztrák elfoglalja és felrobbantja vagy lerombolja az elfoglalt várakat nagyrészt bosszúból. Várai sorra elesnek tehát, legtovább Munkács vára állott ellen. Felesége, Zrínyi Ilona ( I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem özvegye) védte hősiesen két éven át Munkácsot. Teljes komolysággal a század utolsó évtizedében elhatározza, hogy végre elfoglalja Erdély feje- Nem árt, ha tudjuk, AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK^) MOLDVAI MAGYARSÁG 6 GAZETA CEANGĂILOR