Moldvai Magyarság, 2007 (Új sorozat, 17. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
AKTUÁLIS Közzétette jelentését a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Bizottság, amelyet nyolc hónappal ezelőtt hozott létre Traian Băsescu elnök. A 660 oldalas tanulmányt az államelnök mutatta be 2006. december 18-án a Román Parlamentben, botrányos körülmények között (ugyanis a Nagyrománia Párt folyamatos füttyögtetéssel akadályozta a beszédet). Az elnök illegitim és barbár rendszernek nevezte a kommunizmust, és a román állam nevében bocsánatot kért az áldozatoktól. A tanulmány a magyar kisebbséget ért sérelmekkel külön fejezetben foglalkozik, mi több, külön kitér a „magyar nyelvet beszélő moldvai csángók” elnyomására is, különös tekintettel arra, hogy a csángókat szisztematikus állami politika keretében próbálták asszimilálni a románságba. A csángókat ért sérelmekről szóló rész alapjául többek közt azok a dokumentumok szolgáltak, amelyeket a Moldvai Magyarság 2006/8, 9, 10-es számában közöltünk (Olti Ágoston: A moldvai csángók román állam iránti lojalitása a második világháború alatt). A Vladimir Tismăneanu vezette elnöki bizottságban a magyar vonatkozású részeket Salat Levente koordinálta, aki a következő kutatók munkájára támaszkodott: Stefano Bottoni, László Márton, Lázok Klára, Nagy Mihály Zoltán, Novák Csaba Zoltán, Ölti Ágoston. Megjegyzendő, hogy Stefano Bottoni, Novák Zoltán és Ölti Ágoston önkéntes alapon dolgoztak, hisz sem tiszteletdíjat, sem útiköltséget nem kaptak a munkájukért. A moldvai csángókra vonatkozó rész a következő: „A kommunista rendszer asszimilációs politikájának drámai következményei voltak a moldvai csángók helyzetére is (a moldvai csángók egy olyan magyar nyelvet ismerő közösség a római katolikusokon belül, amely hozzávetőlegesen 60.000 főt számlál, Bákó és Neamţ megyékben). A moldvai csángók erőszakos asszimilálására tett első kísérletek még a két világháború közti időszakból történtek, és ebben a folyamatban fontos szerepe volt a Római Katolikus Egyháznak. A csángók nyelvi asszimilációjának elősegítése azt jelentette a Katolikus Egyház számára, hogy megakadályozta a csángóknak az Ortodox Egyházba való beolvadását. Ezen gyakorlat következményeként a moldvai csángók nem részesülhettek anyanyelvi istentiszteletben és oktatásban. Az egyházak elleni harcban a Román Munkáspárt felhasználta a Magyar Népi Szövetséget, amelynek a közreműködése által közel 40 olyan magyar tannyelvű iskola jött létre a moldvai csángómagyarok lakta vidéken, amelyek célja az volt, hogy gyengítsék az egyház befolyását a közösségeken belül. Ezeket az iskolákat 1953 és 1958 között fokozatosan felszámolták. Az 1970-80-as években, az asszimilációs folyamat felgyorsulásának kontextusában, a magukat magyarnak valló csángók a milícia és a szekuritáte zaklatásainak voltak kitéve.” További részletek a romániai magyar kisebbséggel foglalkozó fejezetből: (...) „A magyar nyelvű egyetemi oktatás megnyirbálásának egyik különleges fejezetét - amely mind a mai napig erős visszacsengéssel bír a magyar kisebbség körében - a Bolyai egyetem megszüntetése jelenti azáltal, hogy a két egyetem tanügyi kádereinek 1959. június 26-án rendezett ünnepélyes gyűlése alkalmával a Bolyait összeolvasztották a Babeş egyetemmel. Az egyesítés terve része volt a magyar oktatási egységek beolvasztási stratégiájának, amelyet az tett szükségessé, hogy visszavonják a magyar kisebbség számára adott korábbi „kedvezményeket”, amelyek lehetővé tették a magyar forradalommal való szolidarizálás „egészségtelen” megnyilvánulásait. Az egyesítési döntést, amelyet 1959. április 20-23 között hozott a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, széleskörű kampány előzte meg, melynek felügyelésével Nicolae Ceauşescut bízták meg.” „A nyolcvanas évek jelentik a magyar nyelvű, egyetem előtti és egyetemi oktatás maximális visszaszorításának időszakát. Megszüntetik az utolsó kolozsvári és bukaresti magyar oktatási nyelvű középiskolákat, valamint eltörölnek mindent, ami a magyar nyelvű szakoktatásból még megmaradt. Általánosítják a kihelyezési rendszert, minek következtében a magyar nemzetiségű egyetemisták többsége, tanulmányai végeztével nem kap munkahelyet az erdélyi megyékben. 1988-ban például, a 951 magyar nemzetiségű egyetemi végzősből 689-et a Kárpát-medencén kívüli megyékbe helyeztek ki. Ugyanakkor a magyar nyelvű oktatás működését a magyar nemzetiségű oktató személyzet hiánya is veszélyeztetni kezdi. Az 1980-as években már nem tartottak versenyvizsgát a nyugdíjazás folytán megüresedett állások betöltésére, valamint beszüntették az akadémiai ranglétrán előrehaladást biztosító vizsgákat is.” „Erdély fontosabb városainak etnikai összetételének fokozatos módosítása a homogenizálási folyamat hatékony eszköze volt. Ezen városok „zárt városokká” való nyilvánítása lehetővé tette a kommunista hatóságoknak, hogy közvetlenül ellenőrizzék a lakosság mozgását. A foganatosított intézkedések eredményei beszédesek: ha a kommunizmus ideje alatt a magyarok részaránya Erdély szerte nem változott számottevően (1948: 25%; 1966: 23,8%; 1992: 20,8% ), annál drámaibb méreteket ölt részarányuk változása a városi lakosságra kivetítve (1948: 39,7%; 1966: 26,8%; 1992: 13%). Mialatt az erdélyi városok román lakosságának gyarapodása az 1948-1966-os időszakban 310 % volt, és számuk az 1948-as 547.000-ről az 1966-os 1.696.000-ra ugrott, azalatt a magyarok körében jegyzett gyarapodás mindössze 61,4 %-os volt (az 1948-as 435.000-ről az 1966-os 702.000-re). Három fontos erdélyi város esetében ezen dinamika így alakult: Marosvásárhelyen: 1948 - összlakosság: 47.043; román: 11.007; magyar: 34.943; 1966-összlakosság: 80.912; román: 22.254; magyar: 57.144; 1977-összlakosság: 127.783; román: 44.491; magyar: 81.234; 1992 - összlakosság: 161.216; román: 74.549; magyar: 83.239. Nagyváradon: 1956. - összlakosság: 98.950; román: 35.581; magyar: 58.424; 1977. - összlakosság: 170.531; román: 91.925; magyar: 75.125. Kolozsváron: 1948. - összlakosság: 117.915; román: 47.321; magyar: 67.977; 1956. - összlakosság: 154.723; román: 74.033; magyar: 74.155; 1977. - összlakosság: 262.858; román: 173.003; magyar: 86.215.” A román állam először ismeri el a moldvai csángók erőszakos asszimilálását MOLDVAI MAGYARSÁG ------------------------------------------------------------------------------------------------- 3