Mozgó Képek, 1987 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. JANUÁR3 Az alábbi színészcímeket kedves olvasónk, E. Bernath küldte az Egyesült Államokból. A szokásostól eltérően ezek a címek lakáscímek, így a válaszleveleket nem tudjuk garantálni. (A nevek után a házszámok és az utcanevek következnek, s valamennyi cím Beverly Hills-i. A címzésnél tehát hozzáírandó: Beverly Hills, California 90210, USA.) Peter Falk, 1004 N. Roxbury Drive Ella Fitzgerald, 908 N. Whittier Drive Harrison Ford, 1420 Braeridge Drive Monty Hall, 519 N. Arlen Drive Daryl Hannah, 151 S. El Camino Drive Charlton Heston, 2859 Coldwater Canyon Danny Kaye, 1103 San Ysidro Drive Don Knotts, 718 N. Hillcrest Road Lorenzo Lamas, 9377 Readerest Drive Jack Lemmon, 141 S. El Camino Drive Ann-Margret, 2707 Benedict Canyon Drive Dean Martin, 2002 Lorna Vista Drive Donna Mills Kirk Douglas Jacqueline Bisset Burt Bacharach, 1465 Donhill Road Gene Barry, 622 N. Maple Drive Warren Beatty, 13671 Mulholland Drive Richard Benjamin, 719 N. Foothill Road Jacqueline Bisset, 1815 Benedict Canyon Drive Ray Bolger, 618 N. Beverly Drive Pat Boone, 904 N. Beverly Drive Tom Bosley, 2822 Royston Place Marlon Brando, 12900 Mulholland Drive Sid Caesar, 1910 Lorna Vista Road Michael Caine, 1309 Davies St. Shaun Cassidy, 13255 Mulholland Drive Richard Chamberlain, 2771 Hutton Drive Ray Charles, 1476 Carla Ridge Road Joan Collins, 2220 Bowmont Drive Robert Culp, 9332 Readerest Drive Tyne Daly, 3130 Benedict Canyon Drive Sammy Davis Jr., 1151 Sumit Drive Kirk Douglas, 805 N. Rexford Drive Mike Douglas, 1000 N. Crescent Drive Linda Evans, 9115 Haven Drive Richard Chamberlain Smokey Robinson, 631 N. Oakhurst Drive Wayne Rogers, 916 N. Beverly Drive Mort Sahl, 2325 San Ysidro Drive George Segal, 841 Greenway Drive Dinah Shore, 916 Oxford Way Jon Voight, 2260 Beaumont Drive Dionne Warwick, 806 N. Elm Drive Dean Martin A szerkesztőség tagjai: Ábel Péter, Baráth Katalin, Bitay Zsuzsanna, Csala Károly, Fenyves György, Kun Edit, Lukács Györgyi, Molnár Gál Péter, Pongrácz Zsuzsa, Révész András, Tihanyi Sándor, Todero Frigyes, Vida János, Vilmon Gyula. Állandó külső munkatársak: Bársony Éva, Bernáth László, Gantner Ilona, Huppán Béla. Rövidfilmek garmadája Donna Mills, 2790 Hutton Drive Joe Namath, 906 N. Hillcrest Drive Jack Nicholson, 12850 Mulholland Drive Priscilla Presley, 1167 Sumit Drive Victoria Principal, 9755 Oak Pass Road Carl Reiner, 714 N. Rodeo Drive Rob Reiner, 9161 Hazen Drive Lionel Richie, 1128 Schuyler Road Don Rickles, 025N. Alpine Drive Miért harapódzott el a filmesek körében a non-professional kifejezés a tisztességgel bevált amatőr helyett? Van-e a kettő között akár egy árnyalatnyi különbség, amiért érdemes egyiket is, másikat is legalább a szaknyelv szótárába felvenni? Annyi bizonyos, hogy az újonnan honosodó fogalom más jelentéstartalmat állít előtérbe, mint elődje. A különbözést, az elütő szándékokat. A nem hivatásos film „nem az, ami, hanem az, ami nem!” - kölcsönözhetnénk a sartre-i paradoxont. Nem kommercionális. Nem a nagyközönség kegyeit keresi. Nem igényel bonyolult gyártástechnikát. Nem foglalkoztat sztárokat. És ami mindezen gyakorlati kritériumok dramaturgiai lenyomataként jelentkezik: elsősorban és mindenekelőtt a rövidfilmet tekinti műfajának. Ez az a terület, ami kicsiny ugyan, de elperelhetetlenül az övé. Mert ha a hivatásos filmalkotó vállalja is a rövidfilmkészítés kockázatát, a „piaci” struktúrában csak nagyfilmjeivel lehet igazán jelen. És megfordítva: a nem hivatásos filmes csak rövidfilmjeivel találhat eséllyel életteret a filmkultúra peremén. (Persze, akadnak kivételek.) A Díjnyertes amatőrfilmek VI. nemzetközi fesztiválja, amelynek október 10. és 12. között Győr adott otthont - szembeszökően igazolja a fenti tételt. A szakmai közönség, valamint az érdeklődők 15 ország 72 filmjét láthatták. Ezek közül a leghosszabb sem haladta túl a 40 percet, de zömük a 25 perces, nyúlfarknyi munkák zónájába tartozott. (A 636 perc vetítési összidőt alapul véve 7-8 perces időtartammal számolhattunk.) A szemle talán legfontosabb tanulságának az kívánkozik, hogy a rövidfilmes sűrítési mód a művészi hatás egyre gazdagabb lehetőségeivel rendelkezik. A szakmai zsűri Mihályfy László elnökletével tíz díjat, illetve jutalmat adott ki. A nyertesek közül hat filmet csokorba gyűjtve a vasárnapi gálán is látni lehetett, mintegy fesztiválkollekcióként. A jutalmazott japán versenyfilm Hamada Fehér délután című filmje volt. Az a-ba formájú filmvers szélső szakaszai a telet idézik. Történet nincs, nem hangzik el egyetlen szó sem. Csak szakad a hó, maga alá temetve ösvényeket és kunyhókat, egyre szorosabbá fűzve egy idős parasztasszony szöszt nyálazó pödre alakja köré a magányt. A középrész a tavasz víziója a télben. Vagy a fiatalságé. (Mennyivel kurtább ez a vidáman színpompás tavasz, mint a feltartóztathatatlan téli alkony!) A svájci Zdenek Raigl Chip születik című filmje a mikroprocesszor-gyártás rejtelmeibe vezet be. Készítője oktatófilmként ajánlja a művét. Nem elég elhihetően. A kétségtelen műgonddal és tárgyismerettel rendelkező kisfilm árulkodóan üzleti érdekeket szolgál. Magyarán: reklámfilm. Valószínűnek tartom, hogy a Philips cég azért bízott meg elkészítésével egy amatőrt, mert így jóval olcsóbb, de semmivel sem igénytelenebb. A reklámozásnak ez a művelt módja egyébként eléggé elterjedt Nyugaton. A gálakollekció legszebb perceivel a finn Kauko Vilkko Lea című filmje ajándékozta meg a közönséget. A címszereplő a Vilkko família kamaszlánya, és a film mintegy részét képezi a család tagjait sorra bemutató ciklusnak. Az alkotás meggyőzően érzékelteti, milyen magas művészi régióba emelhető a családfilm, ha szeretet és egymásra figyelés irányítja a kamerát. A sztori a lehető legegyszerűbb. Leának rossz napja van: kelletlen és mogorva. Az aggodalmas anyai tekintet firtatja: mi van vele? Majd a lány játszani kezd. Felpattan egy maga készítette, semmirevaló szerkezetre, és meglovagolja. Vadul. A fantáziakép oly eleven, hogy már hallja az állat horkanását, vágtája ritmusát. Le a boldog! Ám gépkocsijával érkező apja a szó szoros értelmében belegázol az álomba. Mint azon a napon, amikor eladták a szeretett állatot, hogy autót vásárolhassanak. A kísérleti filmek kategóriájába sorolható egy magyar rövidfilm: Kotnyek István Napfogyatkozása. A film az avantgardista irányzat jellegzetes alkotása, a fiatal Bunuel „köpenyéből bújt ki”. Viharsodorta felhők, jajongva hajladozó fák, egyetlen szélrohamtól lecsupaszodó gallyak, fenyegető természeti tüneménnyé idegenedő nap és hold - igen szuggesztív zenei közegbe ágyazva. Ezt a tájat még sohasem láttuk. Mégis ismerős. Világvége-szorongásainkból. Egyetlen csattanóra kihegyezett „politikai vicc” a francia Serge Michel Apocalypse show című bábfilmje. Tárgyaló- vagy inkább játékasztal. Egyik felén csillagos, a másikon sarló-kalapácsos lobogó. A felek nagy megfontoltsággal helyezik el tétjeiket, a világot fenyegető rakétákat. Majd a krupié gereblyéz: a fegyverek szép sorjában mind a süllyesztőbe kerülnek. Ám örömünk korai: az arzenál most az asztal alatt halmozódik. És amikor az egyezséget kézfogással megpecsételve felállnak az asztal mellől - megrántják azt a bizonyos zsinórt. Talán csak véletlenül. A befejezést nemcsak a VÉGE felirat érzékelteti. (Egyébként a filmnek külön időszerűséget kölcsönzött, hogy azokban az órákban folyt a reykjavíki csúcs.) A zsűri kiemelt díjában részesült Nagy Gyula Süti című animációs rövidfilmje. Ez is egyetlen ötletet bont ki szellemesen és felettébb „anyagszerűen”. Helyszín: a konyha, idő: a tésztasütésre virradó hajnal. Amikor az ujjak gyurmázta golyócskákból még akármi lehet, gombóc éppen úgy, mint lepény. A fiatalság minden hancúrozásra kapható boldog-felhőtlen korszaka ez. A mutatványokat méltán kíséri a Kisült Pogácsák beérkezett generációjának elismerő tapsa. DÉVÉNYI RÓBERT NEMZETKÖZI AMATŐRFILM SZEMLE GYŐRÖTT