Mozgó Világ, 1990. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám - EMLÉKEZET-IRAT - Farkas Zoltán: "Feljegyzések K. magatartásáról"
Valaki tévedett: vagy az, aki akkor Gácsit a Rádióban alkalmazta, vagy Gácsi, aki azt hitte, valóságos panaszokkal foglalkozhat, és nemcsak amolyan rádiós szociális nővérnek tartják. Ez a félreértés idővel a küzdő felek - Magyar Rádió kontra Gácsi Sándor - mély barátságába torkollott. Gácsit rendre megbüntették és mindvégig megtartották. Talán mert az a hatalom mindig és egyre jobban szeretett volna tisztességes lenni, szerette volna annak tudni magát. S legalább már méltányolta a tisztességet. Talán így alakult ki az idők során az a különös cinkosság, amelynek köszönhetően Gácsi később elkészíthette több száz dokumentumműsorát. Talán másképp történt. Talán csak arról van szó, hogy a hivatalnok is kalandra vágyik, és a kalandokat Gácsi szolgáltatta. Talán főnökei szerették Gácsit. De még nem tartunk itt. „K. József... panaszos levéllel fordult a Rádió levelezési rovatához. Ebben a levélben... a párttagságáért folytatott harcában kér segítséget. A levelet a rovat 1958. szept. 13-án megküldte az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához. A KEB a levélre 1958. október 9-én válaszolt. A válasz lényege az, hogy K.-t ellenforradalmi magatartása miatt elítélték, és ebbe a KEB nem avatkozik be. Ezzel az ügyet le kellett volna zárni, mert a levelezési rovat hivatalos ténykedése tovább nem terjedhet. Gácsi... a Rádió levelezési rovata nevében adatokat gyűjtött, meghallgatásokat foganatosított, nyilatkozatokat szerzett be. Ezek után az általa gyűjtött anyag felhasználásával »Feljegyzések K. magatartásáról« címmel összefoglalót készített. Ennek lényege az, hogy K. »véleményünk szerint«, tehát a Rádió véleménye szerint nem követhette el a terhére rótt bűncselekményeket, ügyét felül kell vizsgálni és a vizsgálat »minden valószínűség szerint« K. igazát tanúsíthatja. Ezt a feljegyzést Gácsi Sándor a Rádió nevében az alábbi szövegű kísérőlevéllel 1958. december 6-án az összes iratokkal együtt megküldte Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter elvtársnak. A levél szövege: »Kedves Nezvál Elvtárs! K. budapesti lakos panaszlevelét, a levélben foglalt állítások rövid ellenőrzése után küldjük el Önnek... Kérjük, hogy ügyét felülvizsgáltatni szíveskedjék. Értesüléseink szerint a panaszlevél benyújtása óta K.-t 2 évre ítélték, s jelenleg a Kőbányai Országos Börtönben tölti büntetését...« A Minisztérium az üggyel nem foglalkozott, a beavatkozást illetéktelennek minősítette és felkérte a Rádiót, indítson vizsgálatot Gácsi Sándor eljárása ügyében.” Ez áll a fegyelmi tárgyalásról készített jegyzőkönyvben. K. két évet kapott, Szolnokon, majd Kőbányán ült. A jegyzőkönyvben Gácsi azt mondta róla: „Úgy érezte, hogy ügyét nem megfelelően tárgyalták, kérte, vizsgálják meg a pesti magatartását, ennek ellenére csak a szolnokit vették figyelembe, és olyan tanúkat hallgattak meg, akiket nem is ismert”. Gácsi írásbeli megrovását 1965-ben törölték. K. ügyének részleteiről a jegyzőkönyvben nem történik említés. Gácsiról közvetlen környezetében is kevesen tudták, hogy ő volt a Közgazdász című egyetemi lap alapítója, első szerkesztője. Láttam, hogy az egyetem elé homokot hordanak, tűzvédelmi céllal, mesélte egyszer. A Légó kasszájában ötmillió forint volt arra, hogy azt felhordják a padlásra. Gácsi gépeket, autót kunyerált a honvédségtől, tanítási szünetet járt ki, rávette a hallgatókat, segítsenek, hordják föl a homokot. Ebből az ötmillióból lett a Közgazdász. Az első szám után az ötmillió maradékát, persze elvették a Közgazdásztól. A megjelent lapot engedélyezték, ugyanakkor államosították. Pártállamosították. Az engedélyen az is szerepelt, hogy számonként hány oldalon jelenik meg a lap, hány képpel, fotóval. Ám Gácsi - abban a hitben, hogy felelősen ő szerkeszti a lapot - fényképet rendelt az összes vörösdiplomásról. Balszerencséjére négynél jóval többen voltak - talán száznál is. Ő viszont a lapengedély és az ehhez illeszkedő költségvetés szerint a fotósnak csak négy képet számolhatott volna el. De ő mindet kifizette. Azonnal kirúgták a laptól. (Gondolom, alig várták a megfelelő alkalmat.) Erre ő perre ment. Csanádi professzor, a Rajk-perben edződött kiváló jogtudós (Szőnyi védője volt, irgalmas ítéletet kért, de hiába, a forgatókönyvben nem izgalom szerepelt) azt mondta neki: ha megnyeri a pert, vizsga nélkül ad neki jogból ötöst. Megnyerte. A kártérítésként neki járó tízezreket 1956. október 24-re utalták át a pénztárba. Azóta adósa a rendszer. Az is, meg emez is, előre, amelyik most alakul. „Másfél évi küzdelem után nyertem meg a pert, amikor újra dolgozhattam volna, közbe- 48