Mozgó Világ, 1991. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - 1990 BŰNBAKJAI - Simkó János: "Ha ilyen jól tudja, miért nem csinálta" - Beszélgetés Békesi Lászlóval
„Ha ilyen jól tudja, miért nem csinálta” 10 t lvvWo iaO£v tra Vuik sBékesi László,otl. „Jó politikus, aki kiszámítható. Föllépéseinek, terveinek puszta hírére a parlamenti folyosókat elönti a méltatlankodás hangja.” Mai Nap 1989. december 22. „48 esztendős azok közé sorolható, akik ebben a periódusban a nevüket adták rendkívül népszerűtlen gazdasági szigorításokhoz.” Népszabadság 1990. június 28. „Pontosan tisztában voltam azzal, hogy előbb-utóbb bűnbak leszek, mert olyan intézkedéssorozatot kényszerülök hozni, amely az emberek szemében negatív. Kár volt abban hinnem, hogy a válságmenedzselésre szükség lesz.” Magyar Hírlap 1990. március 19. SIMKÓ JÁNOS Az egyik képviselőtársa úgy fogalmazott, hogy minden társadalomnak megvan a maga bűnbakképzési mechanizmusa. Úgy tűnik, hogy ebben a parlamenti ciklusban Ön - hogy úgy mondjam — elég szépen kapott. Nagyon sokat hivatkoztak Önre, a korábbi kormányra, és úgy tűnik, hogy nemcsak annak az időszaknak a terhét kéne elvinnie, ameddig Ön pénzügyminiszter volt, hanem szinte a Lázár-kormánytól kezdve mindenért, ami a gazdaságban történt, pontosabban nem történt. BÉKESI LÁSZLÓ Ez, azt hiszem, nagyon is érthető. Kormányváltás esetén az új kormányok rendkívül nehezen megoldandó feladataikat az előző kormányoktól átvállalt örökségre vezetik vissza. És én azt nem is mondom, hogy ez indokolatlan, méltánytalan az előző kormányok iránt, hiszen minden kormánynak, bármennyi ideig is vezetett egy országot, része van abban, amit a következő kormánynak menedzselnie kell. Hatványozottan így van ez egy nagyon mély válsággal küzdő gazdaság esetében, ahol a gazdasági válság megoldása feszültségek és társadalmi elégedetlenség nélkül egészen egyszerűen elképzelhetetlen. Ilyen esetben a klasszikus „figura” az, hogy az új kormány kezdeti tevékenységében előveszi az első borítékot, fölbontja, és differenciálatlanul mindent elődjére vagy elődjeire ken. Hogy ebben a konkrét esetben talán indokolatlanul is sok terhet kell a mi utolsó kormányunknak, a Némethkormánynak e tekintetben a társadalom előtt viselnie, annak, azt hiszem, egy alapvető tévedés az oka. Ez a tévedés pedig abban rejlik, hogy a Németh-kormányt az elmúlt negyven év utolsó kormányának tekintik, holott nem volt az. A Németh-kormány az átmenet kormánya volt, és igazán sok mindennel vádolható, hibás döntéseit sem kell mentegetni, de azzal nem, hogy gyarapította azt a csődtömeget, amit az elmúlt harminckilenc év halmozott föl. És azzal sem lehet vádolni, hogy a saját hatalmát őrzendő ne vállalt volna - egyébként nagyon népszerűtlen - feladatokat. Ellenkezőleg. Az átalakuló Közép-Kelet- Európában az egyetlen olyan kormány volt, amelyik tulajdonképpen politikai harakirit követett el, önmaga fölszámolásával teremtett meg két nagyon fontos feltételt, amit manapság bizony elfelejt a jelenlegi kormány is, meg sajnos a közvélemény is. Egy: hogy nem egy összeomlott gazdaságot adott át, hanem azért egy finanszírozott gazdaságot, és ha korlátok között is, de működőképes gazdaságot; kettő: a rendszerváltás nem az utcán dőlt el, hanem itt a Parlament falai között meg a választások során. Ha semmi mást nem tett volna az alatt a rövid egy esztendő alatt, csak ezt, én azt gondolom, már akkor sem kellene nekünk lesütött szemmel sétálnunk. Nagyon szimpatikus dolog, hogy mindig többes számban beszél, pedig én most kifejezetten Békesi László véleményére vagyok kíváncsi, hiszen itt még jónéhányan ülnek a Szocialista Párt padsoraiban, akikre persze jut bőven azokból a sommás ítéletekből, amelyek itt elhangzanak a parlamentben, vagy megjelennek a sajtóban. De minthogyha ebben Ön lényegesen nagyobb terhet viselne a „padtársainál”. És én nagyon jól emlékezem, hogy