Mozgó Világ, 2000. január-június (26. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - KONZERVATIVIZMUS ÉS JOBBOLDALISÁG - Lengyel László: Az ifjú király és a Dagadt lovag
Lengyel László Az ifjú király és Dagadt lovag - Olvastad, barátom, a kancellária tanácsosának kifüggesztett röpiratát, a Három uzsorakor, hat rontás, kilenc fosztást? Te olvasó és értő ember vagy, s tán meg tudod magyarázni, mi a veleje. Manapság Dániában, mióta a derék Fortinbras oly határozottan és eltökélten uralkodik, egyre-másra jelennek meg a tanácsnoki hirdetmények. Nekem Isten és apát maink a kolostor gazdálkodásában adott helyet és tisztességet, így aztán találkozom udvari nemessel és faszállító fuvarossal, kelmeárus kalmárral és sidó pénzváltóval, akik szeretik használni olvasási tudományomat. - Átfutottam rajta fél szemmel - mondtam szerénykedve a derék Marcellusnak, aki a kardforgatásnak mestere, de betűt nem sillabizál s velejét röviden átadhatom neked. Minden bajunkról, elmaradt zsoldról, üres kincstárról, taljánoknak és ángliusoknak történt eladósodásunkról előző királyaink gonosz kincstárnokai és az ármánykodó sidók tehetnek. Az erdei Dagadt lovag az egész világ ellen - Sejtettem mindig - bólintott rá sötéten. - Emlékszem is, hogy az erdei Dagadt százszor is hirdette ezt. Nem véletlen, hogy várának fokára mindig kitűzi egy-egysidó bankár, s ha más nincs, hát angliai kereskedő fejét. Mindig mondá, hogy e kurva kopaszok magas cipőkben járnak, kulcscsomóval az övükben, és ha az em- 123 bér tisztességes hitelt kér tőlük, akkor még biztosítékot kérnek. Övék a bőség szarva, s nekünk jut a nincstelen nemesség. Ők mind együtt, mi egymagunk. Ezért Dagadt, az éjszaka rendjének lovagja régóta hírli, hogy a külső világban csak becstelenség, falainkon belül pedig árulás uralkodik. Csak azt nem tudtam, hogy immár királyunk is vallja a száműzött Dagadt lovag e hasznos elveit. De mit mond a nemes tanácsnok, hogyan történtek a dolgok? - Könnyen és egyszerűen. Jó huszonöt éve annak, hogy a királyi kincstárnokok összeesküdtek külországi bankárokkal és a hozzánk befogadott méltatlan sidókkal drága királyságunk eladósítására. Céljuk az volt, hogy Dániánkat a külhontól függővé tegyék, ezért királyunknak annyi hitelt szereztek, amennyit csak lehetett, majd mikor királyságunknak fizetnie kellett, sanyargatni kezdték derék népünket. Nem átallták pénzüket kamattal visszakérni, s mikor hitelünk alább szállt, még ilyen-olyan biztosítékot is követeltek. Nemes erkölcseinket megrontották, királyságunkat romba döntötték. - Aljas, gálád tett, mondhatom. De mégse érem föl egyszerű katonaésszel, hogy vajon nem az udvar múlatta el a gazsidóknak és más efféléknek hiteleit, nem mi, Dánia nemes urai mentünk-e oly hadjáratokba, hol lerongyosodni lehetett, de meggazdagodni nem? Miért jó e gazoknak, ha mi eladósodunk? Te, barátom, meddig hiteleznéd kolostorod pénzét olyanoknak alacsony percentre, kikben meg nem bízhatsz, kiknek vállalatai mindegyre hullámokba buknak? Meggondoltam jól a választ, tudtam, hogy fejemmel játszom. A kocsmában már mindenki minket figyelt, s a kockázók letéve a kockát merőn nézték nyakamat. Az előző király emberei, emlékezhetnek, gyáván mérgeztettek. A jó Fortinbras alatt eme fekete ruhások tőrrel esnek hátulról nyakadba, vállalván a kockázatot, hogy