Mozgó Világ, 2012. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)
2012 / 8-9. szám - REGÉNYRÉSZLET - Végel László: Horthy bevonul - Fragmentumok a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című készülő regényből
nem, meg kellett küzdenem mindenért, hogy vigyem valamire. Azt azonban fájlalom, hogy soha sem engedtek Horthy Miklós közelébe. Nem merte betenni a lábát, nem mert eljönni Újvidékre, csak Szabadkáig bátorkodott. A pesti urak sohasem szerették Újvidéket. Ezt személyesen vitéz Somogyváry Aurél tábornoktól hallottam, aki akkoriban a Turulban dáridózott. Abban az időben Turul volt a szálloda neve, és nem Csillag. Azt mondta, hogy Újvidék egy rác falu, Pétervárad elővárosa. Ócsárolta a németeket, amiért nem engedélyezik neki, hogy lerohanja Belgrádot, hogy diadalmasan bevonuljon a dedinjei királyi palotába. Élete legszebb pillanata lenne, ha a szerb király baldachinos ágyában hálna egy pesti szajhával. Mert ő még az örömlányokat is megválogatja. Egy magyar hazafi nem bújik ágyba rác kurvával. A tábornok néha barátságosan szóba elegyedett velem, egyszer megkérdezte, hogy mi lenne a kívánságom, folytatta a házigazdám. Az urak az asztal mellett üldögéltek, szerémségi borokat rendeltek, én meg töltögettem. Kezdő pincér lévén mi mást kívánhattam volna, mint hogy Horthy Miklós kormányzó úr térjen be egyszer a Turulba. Legyen szerencsém hozzá. Feledhetetlen élmény lenne. Ilyesmi csak egyetlenegyszer történik az ember életében, ha egyáltalán megvalósul. Vitéz Somogyváry méltóságos úr azonban leintett. Nem biztos, hogy az újvidékiek megérdemlik a főkormányzó úr bizalmát, bár azt sem állíthatom, hogy a szabadkaiak sokkal jobbak. A legfőbb hadúr megtisztelte őket, viszont nem lelkesedtek eléggé. Lagymatagra sikeredett a fogadtatás! A szabadkaiaknak is bizonyítaniuk kell még, mert nemzeti érzésük nem kifogástalan. Igyekeznek, de sok köztük a selejt, a kétkulacsos. Egyébként mély meggyőződésem, folytatta, hogy ti, délvidékiek eladott lelkek vagytok. Ki jobban, ki kevésbé, egyre megy! Meg kell hogy neveljünk benneteket. Aki ért valamit, folytatta, az áttelepült vagy optált Budapestre, emiatt a kezünkbe kell venni a dolgok alakulását, sürgősen cselekednünk kell, hogy visszatérjen belétek az egészséges magyar nemzeti érzés. Ha nem sikerül igazi magyart faragni belőletek, akkor elfajzotok. Csak félig lesztek szerbek, félig magyarok, vagyis zsidók. Ami pedig Horthy méltóságos főkormányzó úr újvidéki látogatását illeti, geopolitikai okok miatt ajánlatos lett volna Újvidék főterén, a Szentháromság-szobor előtt elmondani fergeteges beszédét, amellyel az új Európa tudomására hozta volna, meddig terjed Magyarország határa. Evidens, nem? A legtermészetesebb államhatár a nagy Dunánk. Azzal, hogy csak Szabadkát tisztelte meg látogatásával, rosszindulatú félreértésekre adott okot. A fülembe jutott, hogy az újvidéki szerb csetnikek azt sutyorogják, a legfőbb hadúr lemondott a déli végekről. Megelégszik azzal, hogy a Ferenc József-csatorna mentén húzzák meg Magyarország határait. Nem kell neki a sok szerb! De nem oda Buda! Azt hiszem, a főkormányzó úr bölcsen döntött, amikor nyitva hagyta a kérdést. Hiszen emlékeznek az urak, hogy honvédségünk bevonulásakor a Duna túloldalán táborozó horvátok és németek is igényt tartottak a városra, a helyi németek az új-