Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 10. szám - -RÓL, -RŐL - Vadas József: Zsinagóga hidraulikus bimával - A felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga
112 újítása neves építészek (többek között Kerényi József) közreműködésével, jó esetben oly módon, hogy könyvtárat és díszletraktárt, máskor művelődési házat, hangversenytermet vagy múzeumot alakítottak ki bennük. Bajától Szombathelyig, Kecskeméttől Szekszárdig, Veszprémtől Berettyóújfaluig világi hasznosításuknak köszönhetik fennmaradásukat. Eredeti formában történő helyreállításukra az ezredfordulóig kellett várni. Az idő megállításának bizonysága az 1795-ből származó mádi zsinagóga, amely (a még romos bonyhádival együtt) a legrégibb fennmaradt zsidó imaház a török hódoltság utáni Magyarországon. Műemléki rekonstrukciója (Benkő Ágnes és Wirth Péter tervei szerint) már 1979-ben elkezdődött, de csak 2004-re fejeződött be, a hozzá tartozó rabbiház felújítása (Szécsi Zsolt) pedig 2017-ig húzódott. Ugyancsak napjaink (2016) fejleménye az elpusztult olaszliszkai épület nyugati falának tudatosan maira hangolt kópiája (Szécsi Zsolt, M. Juhász Ágnes), amely a romok tövében drámai mementóként emlékeztet mind az elpusztult épületre, mind elpusztított közösségére. Még szemléletesebben példázza történelmi adósságaink törlesztésének szándékát a magyarországi zsinagógaépítészet nevezetes csúcsprodukciója Budapest központjában, a Rumbach Sebestyén utcában. Több mint fél évszázados hányattatás után, amikor is a pusztulás szélére került, immár kívül-belül megújulva, eredeti szépségében várja tavasszal esedékes megnyitását. Már csak a hozzá kapcsolódó kiállítások megrendezése, a leendő kávézó és ruhatár berendezése van hátra. A fővárosban ma mintegy húsz zsidó szakrális teret tartunk számon. A legrégibb (a Táncsics Mihály utca 26. sz. alatti ház földszintjén) furcsamód egyben a legújabb: a török időkből ránk maradt és korábban kizárólag múzeumként szolgáló imaszobát ugyanis az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó jelenlétében tavaly ősszel újra felszentelték. (Valójában a harmadik volt egykoron; az elsőnek pusztán a helyét ismerjük, a második, a Mátyás-kori Nagy Zsinagóga az utca szemközti oldalán egyelőre visszatemetve vár feltárására). Újkori zsinagógáink közül az óbudai a legidősebb, a Zichyek védelmét élvező izraeliták számára épült 1821-ben, amiről egyértelműen árulkodik portikuszos homlokzata. (Landherr András, a tervezésére szintén pályázó Pollack Mihály kortársa volt az építésze.) 2010-ben került ugyancsak az EMIH birtokába, 2016-ig tartott a felújítása. Időrendben - legalábbis a fennálló objektumok sorában a legismertebb s egyben (Európában is) a legnagyobb következik: a reprezentatív és a közelmúltig jó állapotban fennmaradt Dohány utcai épület (a tetőzetét kellett rendbe hozni a kilencvenes évek elején). Egy rangos osztrák építész, Ludwig Förster tervei alapján készült 1854 és 1859 között. Akkor még állt a mai Károly körút és Király utca sarkán az Orczyház (nevét építtetőjéről, báró Orczy József főispánról kapta). A II. József türelmi rendelete nyomán ide költöző zsidó bérlők rituális fürdő és kóser mészárszék mellett imahelyet is létesítettek benne 1796-ban. Ez hamarosan szűknek bizonyult, ezért a bécsi tanultságú Zofahl Lőrinccel újabb és nagyobb (klasszicista ízlésű) zsinagógát terveztettek mellé a