Mozgó Világ, 2019. július-december (45. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 7-8. szám - -RÓL, -RŐL - Pető Iván: Kun Béla zserbói - Csunderlik Péter: A "vörös farsangtól" a "vörös tatárjárásig". A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában
230 Pető Iván Kun Béla zserbói Nincs hatásosabb pamflet a Tanácsköztársaságról, mint Kosztolányi Dezső Édes Anna című, 1926-ban írt regényének néhány bevezető sora. A szöveg a túlzó, szürreális motívumokkal válik a magyar társadalom jelentős része által átélt trauma reális lenyomatává. Az úgynevezett tényállításokból egyetlen elem igaz: Kun Béla elmenekült. A kitalált, a Duna-parti Hungária szálló - a szovjet ház - közeléből felszálló, maga vezette repülő, amely húsz méter magasságban köröz a Vérmező fölött, arra jó, hogy a polgárok lássák a visszataszító, a szöveg szerint mindig sápadt, borotválatlan arcot, a kaján vigyort, a csúfondáros integetést. A rablott ékszereket még így is aligha lehetne felfedezni, de a hitelesség érdekében egy darab véletlenül lepottyan. Azt azonban, hogy a népbiztos zserbóval tömte tele a zsebeit, még ilyen gyengén sem horgonyozza a hihetőséghez a leírás, elég annyi a végére: „Legalább a Krisztinavárosban ezt beszélték.” Ez a néhány sor - Hayden White-nak, a történeti emlékezés egyik legismertebb teoretikusának kifejezését használva — maga a narratív szubsztancia, az elbeszélés szervező elve, amely legfeljebb utal a múltbeli közvetlen valóságra, ezzel szemben annak képét, interpretációját mutatja fel. Csunderlik Péter a Horthy-korszak Tanácsköztársaság-képével foglalkozva új könyvében, ahogy a Bevezetőben írja, munkája első állomásaként az 1919—1929 közötti időszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmát dolgozta fel, így kitér ugyan számos szépirodalmi reflexióra, említi egyebek közt az Édes Annát is, de mint a vizsgált műfajokon kívülivel, nem foglalkozik a regény kezdő mondataival. A kijelölt keret azt is jelenti, hogy nemcsak a fikciós műveket és a lírai alkotásokat, de a sajtót, az esszé- és tudományos irodalmat, valamint a hivatalosnak nevezhető narratívákat sem elemzi érdemben, értve az utóbbin egyebek közt az állami, az egyházi vezetők megnyilvánulásait vagy az iskolai tananyagokat. Érdemes kiemelni Csunderlik munkájának igen találó borítóját, amelyet szinte kitölt a proletárt megjelenítő híressé és hírhedtté vált vörös, kalapácsos emberből, Bíró Mihály alkotásából Dányádi Sára által formált patás ördög, amely híven tükrözi az elemzett művek nagyobb részének szemléletét. A rendkívül részletes és alapos elemzés a forrásbázis ismertetésénél egy táblázatban mintegy száznyolcvan pamflet és visszaemlékezés publikálásának évét tünteti fel az 1919 és 1929 közötti évtizedből, de impozáns a bibliográfiában felsorolt hatvan, ténylegesen tárgyalt mű listája is. Egy konkrét esemény emlékezetével és annak tárgyával foglalkozik, és a mű lényeges módszertani kérdésként veti fel: feladata-e a szerzőnek a néha szélsőségesen torz, máskor mérsékeltebben elfogult interpretációkat, a sokszor nyilvánvalóan valamilyen célt szolgáló hazugságokat