Mozgó Világ, 2020. július-december (46. évfolyam, 7-12. szám)
2020 / 10. szám - -RÓL, -RŐL - Kőrizs Imre: A felrobbant csend - Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
lábok összefonódására mi sem jellemzőbb, mint hogy még ebben az összefüggésben is meg tud jelenni a kisebbségi élethelyzet ábrázolása, egy új kendőről beszélve: „fázott a fejem, mondja, jó meleg / ebben a hűvös időben, / csak egy kicsit romános”. Valamivel alább pedig a kötetből ugyancsak nem hiányzó humorra jó példa ez a három sor: „ha jobban meggondolom, / tényleg romános egy kicsit, / nem romános, mondom határozottan”. Az Anna név ráadásul nemcsak a tavat, hanem a költő „Anná”-ját is felidézi - „nekünk is van egy Annánk” (Magyar jelentéstan) -, aki többnyire mintha tejüveg mögül sejlene elő a versekben, de gyakori jelenléte mégis belesző a motívumok közé egy nem túl harsány, de erős szerelmi szálat is. A Vaktöltény című ötödik ciklusnak már egyes verscímei is — A respublika ára, Egy mondat a szabadságról, Mikor leszünk forradalmárok? — azt sejtetik, hogy ez kötet leginkább közéleti része. De a versekben ettől még sincs semmi publicisztikus, sőt, a hangvételük továbbra is kimondottan személyes. A Ceaușescu és felesége kivégzéséről a tévében látott képekről például ezt olvashatjuk: „ők élve semmiképpen sem kellettek nekünk, de holtan mire valók?” Ugyancsak szó esik itt egy szovjetunióbeli utazáson látott Lenin-portréról, amit egy félbevágott mákszembe faragtak bele, illetve itt található a kötet címadó verse, benne a romániai forradalom — a Pótkávé című vers szavával élve: „pótforradalom” idején „egy tizennégy éves kamasz” által mondott mondat a szabadságról: „Apa, én mostantól szívesen tanulom a románt.” A nyelv is olyan motívum, amelyet követve újabb mintázat szerint olvasható végig a kötet: a ciklus utolsó verse, az Ajakkerekítés a legszebb magyar szavakról szólva felidézi Kosztolányi híres tízes listáját, de a lírai én a maga részéről mégis az olyan kifejezések mellett teszi le a garast, mint „Nyitvatartás” vagy „Az ajtók záródnak, kérjük, vigyázzanak”, vagy a határváros neve: „Biharkeresztes”. Az utolsó ciklus A vers hatalma címet viseli, és itt megszaporodnak azok a versek, amelyekben a versekről, a költészetről van szó (ilyenekre már korábban is volt példa). A Fölföldobott Ady játék a betűkkel („Adél az asszony. / A Dél. / Mindegyikben a D. / A Nagyváradban. / A Debrecenben”), míg a Száz év hiány egy alternatív, „konstruktív”, kormánypárti Ady-képet vázol fel. A maradék három rímes vers a kötet végére, az utolsó öt darab közé került. A halottak napja Transsylvániában szinte dalszöveg: „Egy-egy kivilágított Titanic / fel-felbukkan, majd elmerül, / gyűlnek a holtak a hajófenékben, / ritkul a zene itt felül.” A kötet záró darabja (A vers hatalma) nemcsak rímes, hanem refrénes is. Az utolsó versszak refrén előtti része így szól: „Mert amit kitalálsz, nem múlik el, / ha kinyílt a virág, nem hullik el”. Ennek tartalma azonban annyira ellentmond a tapasztalatnak, hogy talán szerencsésebb lett volna az utolsó előtti strófával befejezni ezt a nagyszerű kötetet: „Kérdés nélkül is van száz felelet / kérdezhettünk eddig épp eleget” - illetve persze a refrénnel: „csattog az ördög kecskepatája / a macskakövön." Markó Béla: Egy mondat a szabadságról. Budapest, 2020, Kalligram, 184 oldal, 3500 forint, 109