Mozgó Világ, 2021. január-június (47. évfolyam, 1-6. szám)

2021 / 3. szám - -ról, -ről - Csepeli György: A hiba és a bűn

bukás. A tragédia azonban elmarad. Korábbi felvételek mutatják, hogy a polgármester szeméből könnyek fakadtak, amikor szembesült a tény­nyel, hogy nagyapja tömeggyilkos volt. Szappanoperába illő színészke­dése azonban csak taktika volt. Nem bontatja le a bűnök helyszínén emelt hazug emlékművet, mert tudja, hogy választóiban nincs bűntudat. A magyarországi holokauszt óta eltelt több mint hetven év kevés volt arra, hogy a hajdani elkövetők, ha­szonélvezőik­, néma cinkosok leszár­mazottai magukba szálljanak, és elismerjék az égbekiáltó bűnt, ami­ért ők maguk nem tehetők felelőssé, hiszen nincs senki köztük, aki akkor élt volna. Azonban a hajdani áldoza­tok leszármazottai is élnek, s a velük való együttélés békéje megkövetelné a múlt transzgenerációs bevallását. A Magyarországon végzett jelenkori közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezet­teknek legfeljebb a fele osztja azt a nézetet, hogy százezrek sorsfosztása nem lett volna lehetséges a magyar csendőrség, közigazgatás, államvas­úti szervezet közreműködése és a haszonélvező lakosság támogatása nélkül. A megkérdezettek másik fele a népirtásért való felelősséget a né­metekre, a velük szemben álló szö­vetséges hatalmakra, sőt magukra a zsidókra hárítja. A főváros tizen­kettedik kerületének polgármestere nyilván jól ismeri ezeket a közvéle­mény-kutatási adatokat, melyek fel­tehetően a kerület választópolgárai­nak körében sem mások. A Magyarországon 1944. március 19. után történtek kollektív elfojtá­sa jegyében született helyi emlékmű előfutára volt egy másik, hazug üze­netét az egész nemzetnek címző em­lékmű. Mindkét emlékmű ideológiai alapja a brüsszeli lakásban rende­zett orgiából ereszcsatornán mene­külő férfiú fejében született nemze­ti hitvallás, mely szerint a magyar állam 1944. március 19-én „elveszí­tette önrendelkezését”. A magyar­ság egészéhez szóló emlékművet az ország fővárosának reprezentatív terén létrehozott zavaros szellemi­ségű szoborpark egyik darabjaként emelték a kormány akaratából 2014-ben. Az emlékmű középpont­jában Gábriel arkangyal androgün szabású alakja áll, melynek mezte­lensége kacéran kivillan a testére csavarodó lepel alól. Az arkangyal jobb keze a magyar államiságot jel­képező országalmát tartja, melyre a Németországot jelképező sas éppen lecsapni készül. A gyengébbek ked­véért a sas jobb lábára az emlékmű alkotója, Párkányi Raab Péter 1944 feliratú gyűrűt helyezett. Az arkan­gyal meg a sas egy hét méter magas timpanonos kapuzatban látható, a háttérben kétoldalt részben csonka oszlopokkal. Az emlékmű esztétikai értéke sen­kinek sem lehet kétséges, aki már látott kerti törpét vagy édeskés nipp figurákat keresztanyja vitrinjében. A XII. kerületben emelt Turul-em­lékmű Szabadság téri ideológiai rokonával szemben azonban kvali­tásos munka. Szmrecsányi Boldi­zsár turulja messze nem illik bele a millenniumi években kezdődő turul­­hype keretében tucatszámra készült turulok sorába, melyekből négy ott gubbaszt ma is az egykori Ferenc József híd pilonjai tetején, de jutott belőlük a budai Várba és szerte a Kárpát-medencébe. Szmrecsányi tu­rulja félelmetes, kegyetlen, gyilkos madár, tökéletesen felidézi a szellem 105

Next