Mozinet Magazin, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-11-01 / 8. szám
MOZI Kalandférgek BIRKÁS PÉTER M ikor a megfáradt mozilátogató már megnyugodna, és végre úgy érzi, lecsengőben van az idióta, altesti humorral fűszerezett ifjúsági vígjátékok áradata, akkor mindig jön egy újabb jeles darab, amely képes romba dönteni a reményeinket. Az idei év sem volt híján a hasonló kaliberű alkotásoknak, de a Bajos csajok és a Szüzet szüntess! még mindig a fogyasztható kategóriába tartozott, és valamilyen formában mindkettő kiemelkedett a középiskolás (esetleg PREMIER: 11.25 egyetemi) élet síkosabb pillanatait megörökítő opusok közül. Akiknek viszont már az említett két szösszenet is megfekldte a gyomrát, az jobb, ha a Kalandférgeket messziről elkerüli, mert jelen mozi jócskán az elégséges színvonal alatt teljesít. Hallván a kor szavát, az alkotók bizonyos fokig elvetették az iskolai életérzést, és a két főszereplőt már a nagybetűs korszak küszöbére helyezték. Ugyancsak szakítva a trenddel, ezúttal nem tősgyökeres amerikai legények indulnak merész kalandokra, hanem két különböző náció (koreai és indiai) fenegyereke vág neki az éjszakának, hogy megleljék a White Castle nevezetű gyorsétkezdét, ahol elfogyaszthatják életük legfenségesebb vacsoráját (hamburger). A meglehetősen primitív alapmotivációt még gyengébb epizódok követik, melyekben „hőseink” hol szellentésparádét hallgatnak, hol gennyedző rémmel és bájos nejével futnak össze, az éjszaka további furcsa lényeiről nem is beszélve. A néhol ízléstelen, de többnyire fárasztó jeleneteket olykorolykor megszakítja egy-egy cameo („befutott” tinisztárok közreműködésével), vagy néhány rasszista megnyilvánulás, sőt, nem szabad elfeledkeznünk a teljesen fölösleges romantikus szálról sem, mely történetünk lúzerebbik hőse és a szomszéd lány között szövődik. Ezen elemeket mérlegelve jól érzékelhető: a Kalandférgek tipikusan az a mozi, melyre csak nagyon nagy jóindulattal aggatható fel a szórakoztatójelző, hiszen még egy másfélórás alvás is több élményt kínál, mint ez a tömény idiotizmus. □ Harold & Kumar Go to White Castle, színes, amerikai-kanadai-német film (2004) • Hossz: 88 perc • Előállítási költség: 9+20 millió dollár • Gyártó: New Line Cinema, Endgame Entertainment, Kingsgate Films, Senator International • Forgalmazó: Intercom • Szereplők: John Co, Kal Penn, Malin Akerman • Rendező: Danny Leiner • Producer: Nathan Kahane, Greg Shapiro • Forgatókönyv: Jon Hurwitz, Hayden Schlossberg • Zeneszerző: David Kitay • Operatőr: Bruce Douglas Johnson • Hivatalos holnap: http://www.haroldandkurnar.com 30% Totál szívás SIMONYI GÁSPÁR M aurice egyszerű fiatalember, aki egy francia vidéki tanyán dolgozik, szabadidejében pedig fodrász barátjával sramlizenét nyomnak a helyi bulikon. A felszerelésük szállításához elkötik Maurice főnökének autóját, és természetesen megtörténik a baj: egy kellemes külsejű lány részeg párja széttöri a verdát. Maurice és hű társa elindulnak Párizsba, hogy megtalálják a tettest, ám megérkezésük pillanatában hatalmas kalamajkába keverednek. Az idén megrendezésre került Francia Filmnapok egy igazi világpremierrel is büszkélkedhetett, mivel a Totál szívás című gall darabot Magyarországon láthatta elsőként filmvásznon a publikum. Sokakban felmerült a kérdés, hogy miért pont nálunk kerül elsőként a közönség elé a produkció, és a kétkedők meg is kapták a lehangoló választ. No nem is az amerikai tinivígjátékok ezerszer látott vívmányainak francia formába öntése, vagy a bugyuta történet okozza a legnagyobb fejfájást. Sokkal kínosabb a félkész fércmunka benyomását keltő filmminőség (vérlázítóan gyenge operatőri munka, a szemet fizikailag bántó, döccenő vágások). Hogy az idő szorítása, a pénztelenség, vagy a szaktudás hiányának következtében lett ilyen szegényes a végeredmény, végül is teljességgel mellékes. A forgatókönyv szót sem érdemel, és habár az Amerikai pite-trilógia sem kivételes jellemábrázoló erejével és mélyenszántó gondolatiságával hódította el a mozilátogatók kegyeit, legalább együttérezhettünk a kedvesen ügyefogyott Jason Biggs-szel, nevethettünk a mókás „bránermajszter” ökörködésén, a férfiak megcsodálhatták a főszereplők oldalán domborító bombázókat, a lányok pedig Chris Klein pillantásaitól olvadoztak székükben, mindezt dögös rockzene kíséretében. A Totál szívásban a felsoroltak közül minden hiányzik: van két antipatikus főhősünk, akik vérciki „poénokkal” és pár hányós jelenettel küzdik végig magukat a történeten, a kegyelemdöfést pedig az elfuserált filmzene, továbbá a teljesen átlagos srácok-lányok gyülekezete adja meg. És hogy Igor Sekulic direktor egy végső ecsetvonással végleg elintézze vállalkozását, az elcsépelt város-vidék szembeállítással ruházza fel eddigi művét, hogy a lezáró képsorokban az arcunkba vágja a tanulságot, miszerint vidéken élni jó. A filmet legtalálóbban és legrövidebben címe jellemzi: totál szívás! □ 20% Les Gaous, színes, francia-német-angol film (2004) • Hossz: 92 perc • Előállítási költség: 6,6 millió euró • Gyártó: Comédie Star • Forgalmazó: Best Hollywood • Szereplők: Matthias Van Khadhe, Hervé Lassince, Richard Bohringer, Jean-Marie Bigard • Rendező: Igor Sk • Producer: Claude Carrére, John Hardy, Henning Molfenter, Jean-Marie Poiré, Igor Sk • Forgatókönyv: Jean-Marie Poiré, Rodolphe Sand, Igor Sk, David Talbot • Zeneszerző: Julian Sykes • Operatőr: Fritz Seemann, Michel Thiriet • Hivatalos honlap: http://www.lesgaous.com 26 www.mozinet.hu 2004. november