Műemlékvédelem, 1982 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 2. szám - Antalné Czétényi Piroska: Az utolsó száz év műemlékeinek védelme a fővárosban

gendő itt olyan kiváló példák megemlítése mint Gerlóczy Gedeon lakó és üzletháza a Párisi utcában, Kozma Lajosé a Régiposta utcában, vagy a Gresham palotáé a Roosevelt téren. A kiragadot példák is érzékeltetik a szóban forgó épületvagyon nagyságrendjét és gondjának súlyát. A fent említettekhez hasonló, ha nem na­gyobb rangú helyreállítása a Nyugati Pálya­udvarnak — , amely befejezéséhez közeledik —, bizonyítja, hogy mód van a kor jeles acél­­szerkezeteinek megtartására, helyreállítására, a hozzátartozó értékes szakipari munkákkal együtt. E helyreállítás története — a már meg­jelent cikkeken kívül is — további ismertetést és méltatást érdemel, annál is inkább, mert további, e korhoz tartozó acélszerkezet helyre­­állításához, megtartásához nyitott utat, (állat­kerti pálmaház, Pesti Barnabás utcai Vas­udvar, a 2-es villamos viaduktja). Itt érdemes folytatni a jó példák sorát, a Dunakorzó igé­nyes, jó kivitelű újjáalkotását, a Szabadság híd helyreállítását (ahol a tervek szerint az épí­tészeti részletek visszakerülnek a még hátra­levő munkák során), az első vasbetonszerke­zetű hidak egyikének, a Wünsch hídnak a meg­újítását (méghozzá társadalmi munkában), s a Népköztársaság útja — ma még csak terven szereplő — kertészeti munkáit, utcabútorait. Mindez a szellemi kapacitás — alkalmazásra váró — jelenlétét, s a pénzeszközök jó fel­­használásával műszaki többletét, a környe­zeti érték mentését, sőt gyarapítását mutatja. Az utolsó száz év alkotásai közül legmúlé­­konyabbak az üzletportálok, felirataik és az üzletbelsők. A még meglevők többsége ipar­­művészeti védettséget élvez, így fenntartásu­kért a jó esetekben nem kell küzdeni, s a divat jóvoltából ma már általában a nagyközönség is méltányolja. Itt kell felsorolni az európai nagyvárosok bármelyikében is figyelemre méltónak számítható vendéglőket, cukrász­dákat. Ezek legtöbbje már fel is újított, öröm­mel üdvözölhető szakszerűséggel, a műem­léki előírások figyelembevételével, (Hungária kávéház, Kárpátia vendéglő, Vörösmarty és Művész cukrászda stb.). Ugyanígy említésre méltó a boltok sorában a Váci utcai Philantia virágkereskedés, a Kos­suth Lajos utcai zenemű kereskedés és a drogé­ria, vagy­­ a Gyógyszertári központ megma­gyarázhatatlan ellenállását áthidalva —, végül is az igen szépen helyreállított Kígyó patika a Kossuth Lajos utcában, ahol ún. korszerű berendezés létesítése helyett az eredeti, meg­felelően kiegészítve maradt meg. Az eddigi felújítások több, sokféleképpen értékelhető tanúságot szolgáltatnak az elkö­vetkezőkre. Az eredetihez hű, illetve azonos szellemű és színvonalú megoldás biztos ered­ményre vezet, amire több példa is felsorolható az eddigiek közül, így pl. a Deák Ferenc utca 17. sz. lakóház, a Régiposta és Galamb utca sarkán az osztrák légitársaság új portálja, az új kiállítóterem portálja a Szabadsajtó úton a Klotild palota földszintjén, a Bajcsy Zsi­linszky úti képeslapbolt, a November 7. téri söröző stb. A fővárosi műemlékjegyzék már 1949-ben védelem alá helyezte e korszak jeles épületeit, a legutóbbi, 1976-os jegyzékben pedig a védett épületek mintegy 1/8-t teszik ki az elmúlt száz év alkotásai, s ezzel párhuzamosan a tanácsi határozattal védett és figyelemmel kísért épü­letek száma egyre bővül. A. Czétényi Piroska

Next