Műhely, 2003 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - KÉPEK, LAPOK: VÁROSOM - Varga Mátyás: Kinyitni az ajtót : Vázlat és kérdésfelvetés Czuczor Gergely irodalomtörténeti jelentőségéről
is tudható, hogy több volt ő a maga korában egyszerű akadémiai írnoknál. Ezt mindenekelőtt a Tudománytárban megjelent műfordításai (többek között Calderónt, Dumas-t, J. L. Deinhardstein Shakespeare-átdolgozásait, G. Sand regényét fordítja magyarra) és világirodalmi tárgyú tanulmányai támasztják alá. Abban, ahogyan óvta íróinkat a hazai viszonyok között túlzónak minősülő francia romantikától és a „mérséklet szellemét” ajánlotta, Toldy Ferenc hatását fedezhetjük fel. A katalógus elkészítése szempontjából fontos tudnunk, hogy Czuczor április 17-én érkezik meg Kufsteinbe, ahol annak érdekében, hogy az etimológiai nagyszótár megkezdett munkáját folytathassa, egy világos, egészséges külön cellát kap. Ebben az időben elsősorban a szótárkészítés munkájával van elfoglalva, de ahogy 1850. április 24-én kelt, Toldy Ferenchez írott leveléből kiderül6 - pihenésképpen Tacitus De moribus Germanorum című művét fordítja magyarra. Czuczor könyvtárkatalógusa nyelvészeti szempontból is sok érdekességet tartalmaz. De mi most elsődlegesen az irodalmi művekről szeretnénk némi áttekintést adni, annál is inkább, mert az 1850-ig összegyűlt anyag nagyjából pontos lenyomatát adja annak az érdeklődésnek, amellyel Czuczor saját kora irodalma felé fordult, és amely mint hatás egyáltalán feltételezhető. Az ifjú Czuczor érdeklődése a színészet iránt már komáromi éveiben kiderült. Koltai Virgil beszámol arról, hogy Czuczor „nagy részvéttel kísérte a nemzeti színészet ügyét, s buzdította a komáromiakat állandó színház létesítésére. A komáromi színészetről a Honművészet (1834. 26. és 44. sz.) küldött jóindulatú tudósításokat, előbb névtelenül s azután Szentandrásy álnév alatt. Komáromban 1834-ben Balogh István, majd Fekete Gábor színtársulata működött több jóakarattal, mint erővel, de nem sok sikerrel. Czuczor kiemeli a hiányokat, de jóakarattal szól a színészekről s buzdít azok támogatására; mert »kedvezéssel s pártfogással lenni a honiakhoz, melyek a műveltebb s szebb lelkek vágyait ki nem elégítik, nem mindig a magasabb műveltség nem létének, hanem inkább a nemzetesedés terjedésén igyekezetnek jele és bizonysága.«” A katalógusból kiderül, hogy Czuczor érdeklődéssel gyűjtötte a színházra, színjátszásra vonatkozó műveket. Kovács Pálnak (1808-1886), a kor népszerű orvos-írójának Thalia címen megjelent háromkötetes színműgyűjteményéből Czuczornak csak a második kötet volt meg. Ugyanakkor megvannak neki Dugonics András (1740-1818) piarista polihisztor barokk hagyományokat folytató-lezáró iskoladrámái, amelyeknek többsége Pozsonyban jelent meg. De ott áll polcán Bajza József 1830-ban Pesten kiadott Külföldi Játékszíne is. Tudjuk, hogy Bajza szívügye volt, hogy a hazai színikritikusokat igényesebb munkára serkentse, s 1837 és 1838 között a Pesti Magyar Színház első igazgatójaként Szózat a pesti magyar színház ügyében című röpiratában javasolta a színház átszervezését országos, vagyis nemzeti színházzá. A színigazgatásról leköszönve Vörösmartyval fölváltva írta az Athenaeum Magyar Játékszíni Krónikáját. Czuczor könyvtárában ott találjuk a Szózat a pesti magyar színház ügyében röpirat 1839-es kiadását. De megvan neki a 19. század első magyar nyelvű folyóiratának, a Döbrentei Gábor szerkesztette Erdélyi Múzeumnak mind a tíz száma is. A költészeti előzmények között mindenképpen figyelemreméltó, hogy Czuczor könyvtárában szerepel Csokonai Vitéz Mihály Poétái munkáinak egybekötött 1. és 2. kötete. Az is érdekes, hogy nem az újabb - Schedel [Toldy] Ferenc által kiadott 1844-es - Csokonai áll Czuczor polcán, hanem a korábbi, 1813-as (Márton József-féle) bécsi kiadás. Csokonai mellett megtaláljuk még Virág Benedek Pesten 1799- ben kiadott Poétái munkáit és Horatius-fordításait, Édes Gergely 1808-ban Vácott kiadott Anakreón-fordításait, Guzmics Izidor 1824-ben Győrött kiadott Theokritosz maradványait. Az antik szerzők iránti érdeklődés lépten-nyomon kitűnik a katalógusban szereplő (főként latin nyelvű) auktorok nagy számából. Szintén figyelmet érdemel, hogy Berzsenyi Dániel összes műveiből a Döbrentei Gábor-féle 1842-es kötetet már ott találjuk Czuczor polcán. Az életmű szempontjából nem kevésbé fontos, hogy Erdélyi János (1814-1868) 1844-ben Budán kiadott Kőlteményei mellett megtalálható a Népdalok és mondák (1846—47) első két kötete is. És ott van az 1847- ben megjelent első Petőfi-összkiadás is. A klasszikus szerzők mellett viszonylag kevés világirodalmi alkotás található Czuczor könyvtárában. Ezen néhány mű között valószínűleg első helyen említendő Fábián Gábor (1795-1877) háromkötetes Osszián-fordítása (Buda, 1833) és Friedrich Gottlieb Klopstock (1724—1803) Messiásának egy kétkötetes német nyelvű kiadása. (Tudjuk, hogy a Messiás magyarítását nálunk Kazinczy tervezte, de csak részleteket közölt belőle. Tárkányi Béla teljes fordítása csak 1872-ben jelent meg.) A katalógus említést tesz egy „Pacsics” nevű szerzőről és az ő 1827-ben szerb nyelven (a kiadási hely megjelölése nélkül) megjelent kötetéről. Vehetnénk akár véletlennek is a bajai születésű Pacic (1771-1849) szerepeltetését, aki a maga korában - mint az osztrák hadsereg tisztje - elsősorban szerelmes dalaival, bordalaival és katonadalaival vált ismertté, ha a katalógus végén nem találnánk meg a Wolf-féle szerb-német-latin szótár tételét. Tekintve, hogy a könyvállomány semmilyen más szerb nyelvű művet nem tartalmaz, joggal feltételezzük, hogy Czuczor Gergely olvasta, a maga szempontjából érdekesnek ítélte Pach költészetét. Czuczor könyvtára egyértelműen nagy figyelmet szentel az eposz műfajába tartozó művek összegyűjtésének: Pázmándi Horvát Endre 1810-es években írt, de csak 1831-ben kiadott Árpádja és Garay János 1833-ban írt hexameteres eposza, a Csatár mellett ott találjuk Vörösmarty Zalányát és Arany Toldiját is. Ebben a rövid összefoglalásban, természetesen, nem vehettük sorra a teljes katalógust. Inkább csak azokat a műveket említettük meg, amelyek segít