Műhely, 2015 (38. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 1. szám

Tartalom PETER HANDKE: Egy év az éjszaka hangján (Weiss János fordítása)....................................................3 „A hegycsúcson keresztül a partra fogsz érni, és az árnyékod hatására a víz­ből föl fog ugrani egy hal. Egy ilyen bensőségességet, egy ilyen formát még sohasem láttál! És így a napban megcsodálhatod az egzisztenciát. ” WEISS JÁNOS: Utószó..............................................................................................................................15 „Mintha csak Handke azt akarná mondani, hogy ne fetrengjetek itt össze­vissza a keserűségben és a szomorúságban, figyeljetek az álmaitokra, az ál­maitokban rejlő szabadságra. És így az álmok is az ébrenlét világát fogják szolgálni. ” BERTÓK LÁSZLÓ: Firkák a szalmaszálra 26. (Jobbra-balra húznak).........................................................16 GYŐRI LÁSZLÓ: A gyanú délutánja...........................................................................................................17 Helyben sütött pékáru...................................................................................................17 PINTÉR LAJOS: medalion...........................................................................................................................18 GÜLCH CSABA: Kárhozat..........................................................................................................................20 Kérdés?..........................................................................................................................20 Pőre szivárvány..............................................................................................................21 MURÁNYI ZITA: valóság.............................................................................................................................22 váci utca.........................................................................................................................22 VILLÁNYI G. ANDRÁS: Ádám...............................................................................................................................23 Határán a szónak...........................................................................................................23 MELIORISZ BÉLA: Álmainkból.....................................................................................................................24 Hétköznapi.....................................................................................................................24 Boltot kéne....................................................................................................................24 DEBRECZENY GYÖRGY: hang chiao......................................................................................................................25 HYROSS FERENC: Talán.................................................................................................................................26 VASADI PÉTER: Szerényen, feleim............................................................................................................27 Radnóti-díj 2014 FERENCZ GYŐZŐ: Szavak nem hamvadó emléke­ Szepesi Attila költészetéről Radnóti-díja alkalmából... 28 SZEPESI ATTILA: Elsüllyedt harangok (barbár szonettek - részlet).........................................................30 JÁSZ ATTILA: A költőnő kölyökkutya kora után - Szlukovényi Katalin-laudáció............................32 In memoriam Hárs Ernő HÁRS ERNŐ: Őszi szonettek.................................................................................................................33 KEMSEI ISTVÁN: „Egy fenségesen jelentéktelen sors” - Hárs Ernőről...................................................35 „Éppen alkata az oka, hogy Hárs Ernő költészetének esetében nemigen be­szélhetünk alkotói korszakokról, stílusváltásokról. Az anyag, amivel dolgo­zott, már indulásakor rendelkezésére állt, a megtalált hang csak finoman módosult, és nem a látvány, hanem az egyre elmélyülő gondolat szintjén. " ZSILLE GÁBOR: A vénség mozzanatai.......................................................................................................39 TÓTH LÁSZLÓ: Barátunk, „Orpheusz úr” - Futamok és rajzok Deák Lászlóhoz................................40 „E sajátos önélve boncolásakor még nem ismertem Deákot személyesen, de később is ugyanilyen maradt, élete végéig ilyennek tudtam őt. A között, a köz­­tesség, a közép emberének, akit viszont a legkevésbé sem lehetett közepesnek, és még inkább nem arctalannak nevezni, ugyanis ezt a sorsvállaló középen 1

Next