Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-09-21 / 76. szám

vegyes választmány elnökségére pedig a méltó­­ságu széki gróf Teleki József koronaőr - ex­­cellentiáját bátorkodunk megkérni. A’ gondvi­selésnek mutató úja az idők tanácsában nyi­latkozik. A’ siiker áldása istennél van, embe­reké a szándék, akarat,­­igyekezet. Forrjunk össze szándékban, akaratban, igyekezetben, ’s isten segedelmével összevezérlendjük a’ fo­lyam elszakadott két ágazatát, hogy egyesül­ten, díszben, erőben, tehetségben meggyara­podva, szent rendeltetésének az idők viszon­tagságain keresztül megfelelhessen.— A’ kik egyébiránt ’stb. Költ 1841. September 8-kán Testen tartatott egyetemes közgyűlésünkből. Miképpen fogadta a’ helvetziai vallástételt követők conventje e’ honi magos, sőt idvessé­­ges szózatot, melyet oda superintendens Józef­­fy Táltól vezérlett fényes küldöttség vitt­el, ’s azt miképpen, mely hő érzéssel vi­­szontaglá e­ convent, sept. Q-k. tartott ülésének leírása, a’ Testi Hírlap közlése szerint tisztán és világoson mutatja. A’ gyűlést n. m­lgy gróf Teleki József ur koronaőr­i excja, mind a’négy superintendentia gondviselői közt hivatalban legidősbb nyitá meg a’ m. academia teremé­ben esti 5 1/2 órakor. A’ tanácskozást főtiszt. Tóth Ferencz pápai superintendens szívből fa­kadt imádsága előzé meg, mire­­ elnök ur ő excja illetődre jelenté, hogy a’ mult évi con­vent óta Tóchujfalusi Téchylm­re titkos tanács­nok és septemvir, a’ hdlv. hitv. protestánsok egyetemes közgyűlésének rendes elnöke meg­­határozván , tisztének ismeré, mint hivatalban leg idösb, a’ conventet öszszehini némi komoly is érett fontolást igénylő tárgyak iránti tasancs­­l’­ozás végett, s mindenek előtt elnökválasztás­ra hivá föl a’ gyűlést, mely ő excját, mint hi­vatalban különben is legidösbet és annyi or­szágos érdemmel ragyogót, azonnal elválasztá. Jázután a’ tiszántúli superintend, gondviselője és követe mélt. Vajai báró­­­ay Miklós ur az eddigi szokás és a’ helv. hitv. felekezet cano­té hitszónokok; Iletyessy László sopronyi professor. Du­na me­ll­ékről: Justli József és Scultély Pál t. bí­rál­; Kanka Samu esperes; Simkó Vilmos hitszónok; Bo­leman István prof. A­ bányai superintendentia- Lol: Tihanyi Ferenc/. temesi gróf, Schedius Lajos k. tanácsnok. Sréter János alispán, Hubinyi Ágoston, Lis­­sovényi László, Hossuth­ Lajos­­- blikk: Valentinyi Já­nos esperes; Chalupka János, Mikolay István, Székács József hitszónokok. Tiszamellékről; Draskóczy Sá­muel alispán és kér. helyettes felügyelő; Szontagh­ Ist­ván esperességi felügyelő; Szentiványi Károly, Pulszky Ferencz, Fábriczy Sámuel, Sponer Pál t.birák; Spis­­sák György esperes; Ferjencsik Sámuel, Kolbenheyer Móricz hitszónokok; Vandrák András, Hlavacsek Mi­hály és Pelech János professorok, nicus szerkezete nyomán mutogatván, mikép a’ helv. hitv. protestánsoknál mindig vegyes, egyházi és világi kormány divatozott, ’s mikép e vegyes rendszer a’ helv. hitvallású protes­tánsok minden nagyobb és kisebb testületein átvonul , a’ kormánynak világi és egyházi el­nök közötti megosztását inditványozá. E’ javas­lat rövid, de élénk vitát idéze elő. Fáy An­drás, Nyáry Pál és Ensel Sándor valának­ az ellenvélemény szószólói. Fáy jelesül a’ protes­­tantismus eredetéből és szelleméből mutatá meg, miszerint épen a’ hierarchiai bilincsek széttörése felt üvölt a’ reformatio czéljában, és igy ily a’ reformatio szellemével, melynek e­­gyedüli forrása ’s alapja az evangélium, merő­ben ellenkező hierarchiai elemnek, vegyes kor­mánynak és kétfejű elnökségnek behozatalát elhatározottan ellenző. Nyáry a megosztott ha­talomban szakadásnak látta csiráit elhintve. Tétetett szó utasítás hiányáról is. Az indítvá­nyozó kijelenté, miszerint álmában sem sejdi­­tett volna ily erős ellenszegülést, ’s javaslatá­tól elállván, a’ kérdésben forgó vegyes elnök­ség iránt utasítást inditványozá kérni az ille­tő superintendentiáktól, mi azonnal el is jön fogad­va. Ekkor megjelenik az ágostai hitv. fő­­convent küldöttsége hazaszerte tisztelt gróf Zay Károlylyal együtt. Az ügy, mely a’ kül­döttséget a’ rokonvallásu convent gyűlési te­remébe hozá, már előre tudva volt, és min­den szívből és ajakról egy megszűnni nem a­­karó ,,éljenek“ kiáltás üdvözlő a’ követséget, melynek szónoka főtiszt, Józeffy Pál tiszamel­­léki super, lelkes szavakban ünnepélyesen te­vő az egyesülési ajánlást, mit megint zajos ,,éljenek“ kiáltás követe. Ekkor mozsony-győri egyházvidéki esperes Perlaky Dávid ur átnyújt­ván elnök­i excjának­ az ünnepélyes felszólító levelet, ő excra örömmel köszönte a’ minden magyar protestáns lelkével rokonná vált esz­me hirdetőit. Ígérő, hogy a’ tárgy a’ helv. val­­lástételü rokonoktól illő komolysággal és lel­kesedéssel fog fontolóra vétetni, és hogy nem mulasztandja el annak idejében a’ fölhivókat az eredményről értesíteni. A’ távozó küldött­séget ismét több száz ajkú ,,éljen“ kiséré, Zay Károly gróf pedig elnök­i excja közelé­ben foglala helyt. Fölolvastatván a’ levél, mely­ben előlegesen az egyesülési terv kidolgozá­sára a’ reformátusok részéről is a’ vegyes vá­lasztmányhoz tagok javasoltatárjok kineveztet­ni. Fáy András a’javaslatot egy közakarati „el­fogadjuk“ fölkiáltással javaslá elfogadtatni. A’ javaslatot köztetszés követé. Ekkor b. Vay Mik-

Next