Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-09-21 / 76. szám

u­­ra. September 13*kán, a’ ns. vármegye Ren­dei számosan egy begyülvén, legelsőben is fel­ső kerületi főbíró Remes József ur a’ Rende­ket felszóllttá az iránt, hogy illendőnek látná a’ mélt. gróf és főispán urnak egy biztosság által tudtára adni azt, hogy a’ Rendek feles számmal begyültek, mire a’ biztosság kinevez­tetvén,­­tisztébe eljárt, ’s a’ többször tisztelt gróf és főispán ur, a’ terembe léptekor a’Ren­dektől többszöri é­l­­­e­n harsogással tiszteltet­­vén, elnöki székét elfoglalta, ’s a’ gyülést szo­kott nyájassága szerént köszönték miután az országgyűlést tárgyazó királyi leiratot felolvas­tatván, tanácskozás tárgyául tűzte­ ki, hogy ez­úttal a’ Rendek azzal mit lesznek teendők? A’ véleményeit eleinte háromfelé oszolni lát­szottak ,­­mi is az egyeztethetésnek mindég bi­zonyos jövendölője, mert én legalább úgy hi­szem, hogy a’ hol a’ vélemény csak kétfelé oszlik, ott bajosabb az egyeztethetés) ugyanis egy része a’ Rendeknek azt vélte, hogy az utasitvány elkészültével egy következendő köz­gyűlésen, hol a’ mondott utasitvány megállit­­tatnék, választassanak a’ követek — részint azért, mivel a’ választás kihirdetve nem lévén, sok része a’ nemességnek meg nem jelent, különö­sen a’ benn biró, de távolabbi törvényhatósá­gokba lakozók, és a’ szegényebb sorsú egy­házi nemesek. A m­á­s rész egy annyi időhala­­dékot kívánt, mig sietöleg hírré tétetik a’ ne­mességnek a’ követ választás, hogy igy azok is, kik csak a’ kebelbeli tárgyakra meg nem jelenének, követválasztási jogoktól azért el ne esnének. A’ harmadik rész jelenlegi vá­lasztást kívánt rögtön az első ülésen, és ezt azon okból, mivel a’ mint a’ tisztelt mélt. gróf főispán úr vélekedik — jövő October 21-ke előtt a’ Rendeket bajosan lehetne közgyűlésre újra egybehivni, oly fontos lévén az utasitvány ké­szítése, mi hos­­szabb időt és megfontolást kí­ván ez alkalommal mint valaha — már pedig egy számos tagokból öszveállitandó biztosság­nak együtt léte múlhatatlanul szükséges—jól­lehet közbe esik­ a­ törökbúzaszedés és szüret, mit egy gazda sem kerülhet­ ki—mi szerént az akkoron választandó követeknek nem lenne e­­lég idejek elkészülni — mi egy ily nevezetes elhivatásnak megfelelhetésre — minden tekintet­ben szükséges. Egyébaránt is úgy vélekednek a’ Rendek, hogy a’ kiket a’ kebelbéli tárgyak fontossága kevésbé érdekelne, és csupán csak azért nem­ jelentek­ meg e’jelen közgyűlésre is, azok éppen meg sem érdemlik, hogy érettek a’ követválasztás mostantól elhalasztassék, an­nyival is inkább, mivel mindenkinek köteles­sége marcalis büntetés alatt a’ közgyűlésre megjelenni, ’s a’ ki meg nem jelenik szava nincs , egy rövid idő alatti berendelése pedig a’ kebelbéli nemességnek sok több egyéb oly viszszaélésekre adhatna alkalmat, mit a’ nemes Rendek, nem hogy tenni, sőt most is mint mindenkor veszedelmest kikerülni, korlátolni, sőt éppen eltiltani óhajtanak, kivannak. Kevés vitatások után határozatta jön, hogy ma le­­gyen­ a’ választás kezdete délután 4 órakor, mivel a’ mélt. gróf és főispán ur maga is jelen kíván a’szózatoláson lenni — a’közgyűlésre szánt időt pedig a’ tűzött tárgyaktól elvonni nem a­­karja — folytatása fog holnap reggel 10 óráig következni a’ választásnak. Ezután több fökor­­mányi Rendeletek olvastattak , és délután 2 órakor az ülés eloszlott. Pataki József, mém­. ( Vége következik.) Folyó sept. elején megjelent Pesten a’ rég várt ,,Felelet gr. Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól v­árra­­­­ft. 4­0 kr. ezüstben. — A’ Je­lenkorban a’ budapesti napló Írója e’ munká­nak rövid ismertetését közli, melyben az Íté­let arról éppen nem kedvezőleg hangzik. A’ mondott czikkely írója szerént a’ munka ké­tségbe hozhatatlan jeleit viseli magán a’ szer­ző ritka elméjének, de a’ részrehajlatlan bí­rót teljeséggel nem elégitheti­ ki minden ügyes ügyvédi fogásai mellett is, és i­a bensőleg meg van győződve arról, mi szerént e’ védi­­rat talán még inkább fogja csökkenteni a’ szerző népszerűségét, mint a’ vádirat tévé , mert ki hidegen, és elfogultság nélkül kétszer végig olvassa e’ véd­iratot, az bizonyoson aka­ratlanul is megvallandja magának, hogy nem lehet az jó ügy, melyet ily elme csak igy bir védelmezni. — E’ bevezetés után a’ három fő részre szakadó védiratot taglalja, melyben fenn említett nézeteit kívánja igazolni, leginkább azzal, hogy Kossuth nem annyira magát védel­mezni, ’s gr. Széchenyi erősségeit kiforgatni mint e’ fényes nevű ellenkezőjét gyanusitni törekszik. Azzal végzi az iró ismertetését, hogy ,,a’ közvélemény endegetése helyett (mire hi­vatkozik Kossuth) inkább velős, következetes ’s nyomós okokkal támogatott, alapos czáfola­­tot várhatott e’ nagy fontosságú ügy, ’s mi­vel az nem következett­ bé, tehát hihetőleg csökkenni fog azok száma, kik felhőt véltek borongni látni Széchenyi érdemcsillaga felé, és szaporodni azoké, kik csak egymással egyesülten akarnak haladni, és honfi­társaik

Next