Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-03-31 / 26. szám

102 Kermit csatul))» u. m. Buterniy lUroty.cs. hír. kapitány, Zmrrch, Zaránd m­egyei pénztárn­ok, Aloizia, Ribiczei Ferencz­­iki, Amália, Némethi Jánosné, Antal, Kornélia, Nem­es Jánosné, Hermina, Vajda Ferenczné, és Mária boldogult atyjókról rá­­jolt szállott hét ásvány gyűjteményeknek egyikét ö’ nagy­obb formátumokból állót az országos múzeum számára ajánlják, mely gyűjtemény líriszsoron vagyon s m­ihe­t a m­­úzeu­­m igazgatósága az elhúzásról rendelkezem), lá fog adatni) a’ HU és 110 az ajánló családnak haszóneinhet nyilvánítják.— és Közép Szolnok megye követe ifjabb b. Veselén­yi Farkas a’ Napoleon egyiptomi expeditiojának, ritka rézmet­szésekkel ékesített, s 400 aranyokkal szerzett kiadását a’ múzeumnak ajánlván , a HU és UU az ajánlónak köszüne­­tüket nyilvánították. — Károly-Fejérvár vámjának négy rendbeli kérelem le­velekben fel fejtett sérelmei, úgy szintén az odavaló zsidó és német közönségeknek és mészáros­széknak külön külön be­adott kérelmük átadatnak az illető rendszeres bizottmányok­nak tárgyalás végett. — Mely alkalommal a’ káróly-fejérvári követek pótlólag előadván, miszerint a’ püspöki uradalom és a’ város részéről az első pontban foglalt sérelmek iránt e­­gyezkedés probáltatván, ennek kívánt sikere nem lett, kérik azért a KHat és UUet, miszerint a’ kir. fökorm­ányszéket szolitsák­ fel az iránt, hogy a’ püspöki uradalom és a’ város között fennálló sérelmek elenyésztetésére a’ m­agja kebléből választmányt küldjön­ ki, h­atároztatott : A’ biráló biztosság véleménye első pontjában foglalt tárgyra nézve a’ kir. fők­or­­mányszék atyafiságosan felszóliltatik, hogy kérelem esetében kebeléből bizottmányt nevezzen­ ki , mely a’ hely­színére ki­szállván, a' felek közt fennforgó egyenetlenségnek békéltetés útjáni elintézését eszközölni igyekezzék. — Olvastatik a’ bíráló biztosságnak Abrudbánya bányász városa közönségének és követeinek két rendbeli kérelmeik­re tett jelentése. Mely kérelmek közül az elsőnek minden pontjai a lo­kat kivéve a’ kamarai és bányászi tárgyakban kinevezett bizottmányoknak adatnak tárgyalás végett. A’10­d pontra nézve pedig a’ kérelmesek oda útasittatnak­, hogy a’ katonai élelmezések tárgyában a’ HU és HU munkálkodni kívánván, várják-e­ azon munkának bévégzését, a mikor a’ kér­el­mesekre is illő tekintet teend. A’ 2-ra nézve miután az országos közsérelm­ekre , a’ Részekre , és a’ vegyes házassá­gokra nézve ő Felségéhez alázatos feliratok tétettek , ebbéli sérelmeik orvoslásához vezető lépés már megtétetett, a’ mi pedig az 1824-d évben Bécsbe küldött országos követségre forditott költségeket illeti, erre nézve a’ kir. főkormán­yszék atyafilágosan felszóliltatik az iránt, hogy a’ nevezett közön­ségtől, azon mennyiség viszszafizetését ne követelje. A’ bíráló biztosság jelentése következéséül is Csikszék követeinek azon kérelmére, hogy Szent Domokos, Szent Ta­más, Jenöfalva, Karczfalva, és Madaras elegyes közönségek­nek, a’ as első székely gyalog ezered birtokában lévő Tikos nevezetű havasok viszszaadassanak, a’ biztosság véleménye ha­tározat képpen elfogadtatott, miszerint megvan ismerve, Hogy ámbár a nevezett közönségek ebbéli kérelmökkel ő Felsé­ge által még 18­15-t elutasittattak, de mivel a' beadott es­­ketésböl látszik, hogy ők­ azon havasnak régen birtokában és használásában voltak, és a’ sasok felállításával azon ha­vas, mint as Csihszékhez tartozó, ’s következőleg e’ haza ha­­tárát kiegészítő részek­, csatoltatott a’ több csikszéki hava­sokhoz, abban a’ ns első székely gyalog ezered a’ tulajdo­nosok kirekesztésével, ’s a’ székely föld természeténél fogva is örökösödési joggal teljességgel­­el nem ruháztathatott, sem nem adományoztathatott, s ha szintén azon havas fegyveres erővel foglaltatott volna is viszsza, a’ mi meg nem is köve­­teltetik, még akkor is a­ Leop. diploma c-d czikkelye nyo­mán az illető tulajdonosoknak viszsza kellett volna adni, a­­nyival méltabban követelhetik tehát a’ kérelmesek viszszaa­­dásokat, midőn minden fegyveres erő nélkül békés úton tör­tént az odavaló viszszacsatolás a’ honnan elfoglaltatott volt. A’ biráló biztosság jelentése következéséül is Csíksze­reda városa követei által , pontokban foglalt ’s béadott sé­relmei — a’ Szét kiváltságuk­ Oláhfalu követei által , küldőik sérelmei tárgyában béadott kérelem —­­s végre Udvarhely­­szék, ns Sepsi Szentgyörgy városa, Ilyefalva városa, ns A­­vanyosszék, Udvarhely városa ’s Kézdi Vásárhely követei­nek, küldőik több rendbeli sérelmei tárgyában beadott ké­­relmek, részint az illető rendszeres bizottmányoknak tárgya­lás, részint a­ kir. főkormán­y­szék­nek a felhozott sérelmek orvoslása végett átadatnak. ( Vége jövő számu­nkban követke­­zik, mikor országgyűlési tudósításainkat bevégezzüik.) Középszolnok­ megye é­v­n­e­g­y­edes k­ö­z­g­y­ü­­l­é­s­e. — Polgári alkotmányos életünk boldogságára áldozni ’s s’ közjó előmozdításáért megyénk nemessel a' márt­. 20-ra hirdetett idei első közgyűlésen kicsi tömegben ugyan, de a’ szám hitlányát értel­­ességgel pótolva jelentek­ meg Zilahon, közbizodalmat és szeretetet nyert idősb alispányunk B­a­altai Lajos elnöklete alatt, ki is rövid kinyitó beszédében sze­leteire ’s ügyességre hivi­tt­­a Veildeket a’ józan haladás szép pályáján, szivéből óhajtván hogy az erkölcs, mely a K­ris megyének már jelleme jön, szeretet­re s az erény, mely a’ jellem elöszülötje, ügyességre bírja a Rendeket, szeren­csésnek tartván magát, hogy e’ czélra maga elnökölhet és e­­gyütt munkálhat a’ Rendekkel. — Fízen rövid lány itt, beszéd­re hangzott éljenzés egy szives baráti kézszom­lása vala a’ megyének derék elnökéhez, mit a szív mélyéből a’ szeretet és tisztelet együtt emelének az ajkokra. E’ közös idvezlet végeztével, olvastatott az ismeretes statutum, ’s ennek öt­jei, a’ közcsendre felügyelő biztosság kineveztetett. Mi­után már a’teendők törvényes rendén olvastattak a’ tekorményi ren­deletek, ezek k­özzül egy a) A’ megye tiszteinek fizetésüket felfüggeszti, mivel a’­­olahon szállásoló lovas katonaságot é­­lelmezett Ilersch Dávid költségét, mely Ivel az élelmet a’rak­tárból fogyasztása helyére szállította , az adózó népen, ép­pen a' közgyűlés tilalmazásábó­­lel nem szedte, az élelmező­­nek­ viszszafizetendö f­­élénk de szerény vitatkozásra gyulasz­­tá e’ leirat a Rendellet, ’s miután e’ tárgy történeti állását érdemes főjegyzőnk fel világositólag elösorolá , ’s kitüntető azon anomáliát, midőn ezen ügyben maga a fökormány egy­szer mentesité e’ megyét az élelem szereknek fogyasztá­suk helyére leendő szállításától) azért meghatároztatott ez­­tisztelettel ugyan, de határozottan viszsza irni a’ kir. főkort­mánynak, valamint azt is, hogy ha e’jelen leiratát mely az előb­bivel valóban tiszveütközönek látszik ne tatám viszsza nem hazándja , a’ megye maga fogja tisztjeit fizetősök iránt biz­tositól. b) Egy leiratában a’ h. fökormány hibául teszi­ ki a’ megyének, hogy az újonan választott aljegyzőt megerősítés végett fel nem küldötte, ily­ értelemmel határozat lett, hogy ezt soha sem teszi a’ megye, sőt ha többször is követelte­­tik­ e’ törvényellenes felküldés, a’ RA arra még felelni sem fognak. — Még néhány kevésbé érdekes kir. lököm­ényi lei­ratok után, elnökünk számola azon biztosság eljárásáról me­lyet közelebbi közgyűlésünk Kolozsvárra küldött a Zilahoz­ átvinni kellett országos útvonal iránt) miről elnökünknek, mint azon biztosság vezetőjének a’ RR kielégitő leszámo­lását sokszorozott el­lenzéssel fogadták. Ezeknek lefolytatása után országgyűlési követünk, Ujfalusi Miklós a’ maga ’s melléje váltólag választott követtársai nevükben letette kö­veti számolását) 13 pontokban foglalva sorolá elő az elhunyt országgyűlés másfél évi munkálkodását, a’ tettekhez ’s azok­­nak eredményeihez illesztett szavakban. E’ rövid de lelkes követi leszámolás élőképe vala előttünk az elhunyt ország­gyűlés mind azon tetteinek, melyek, a’ „Mult és Jelen“ ta­­vasi és idei minden szárnyaiban terjedelmesen olvashatók va­lónak. Különös részt vétellel fogadók a’ Rendek a’ mult or­szággyűlésnek a' magyar nyelv körüli munkálatát, mely tárgy­körül midőn kimondá számoló követünk, hogy­ a’ két testvér nemzet bár­mi buzgósággal igyekezett is a’ magyar nyelvet, mint a’ természeti törvény és igazság kívánja, diplomatikai rangra emelni, ebben a’ magyar földre befogadott, annak ki­rályaitól szép kiváltságokkal megajándékozott szász nemzet, nem csak hogy teljességgel nem segítette­ elő a’ más két nemzetet, a’mi még engedhető volna, — de minden lehető mó­dokat felhaszna­tak­ e’ nemzeti életkérdés sírba döntésére, sőt még a’ német nyelvnek is a’ közállományi paletra emelésébe munkálodtak­. . . .Másfelől a’ milyen fájdal­mas érzéssel, rosz­­szalással vették a’ Rendek szász vendégeink tettét, éppen azon mértékben helyeselték a’ szászvárosi viszszahivott kö­veteknek nemzeti nyelvünk melletti buzgóságát, minek kö­vetkezéséül az érintett két követet, Lorént József és Lé­­szai Lőrintz urakat táblabirói czimmel tisztelek a’ Rendek, mi Szászváros elöl járóságának megiratni határoztatott. Nem kevés­bé igen kedvetlenül vették a' Rendek­ követünk számolásában azt is, hogy az országgyűlésének minden buzgósága mellett is a’ temérdekre szaporodott sérelmek orvoslása oly kicsi mértékben sikerült.... — Így az országgyűlés minden tettein át­ menve s az utolsó pontig leszámolván követünk) ha egyfelől örvendet­tünk annak, hogy a’ már elmúlt országgyűlés majd minden tetteiben értve az idő lelkét, mit tehetett, mindent megtett nem­zeti jóllétünk gyarapítására, másfelől polgári közfa­jdalmat o­­kozott, hogy annyi lelkes iparkodásának oly kevés eredménye lett, ’s a’ törvényhozótest igyekezete füstbe ment............... Méltányolva ’s megköszönve követeink hiv és buzgó eljárá­sát nemzeti életünk jövendőjét polgári imádságunkban unoká­inknál, és Istennek ajánlók. — ’S ezzel gyűlésünk teremét az első nap fájdalmas érzéseit köztt hagytuk­ el. — (Folyt, követk.) Testvérhoni közlések. Borsod megye m­. febr. 1­5-k. kezdett közgyűlését az elnök álispán egy a megye állapotját, hivatalos’s törvénykezési állását, intézeteit ismertető beszéddel nyitotta­ meg. A’ rendek­ kedvesen fogadták ez előadást, ’s meg­határozták, hogy ezután is hasonló jelentések tétessenek az

Next