Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-25 / 16. szám

tekintetbe-vételével, az eljár­ isi részben ped)*« több jeles gyakorlati törvénytudó la.w.esaval készített. Annyiban szerencse korona­ la e­­lteli lépését, hogy az országos Rendek, figyel­­mökre méltatván a’ fontos ügyet, a ludosi­­tástételt egy jeles tagjokra , Szemere Berta­­­­m követ arra bízták, ki azt lelkesen ajánl­ván és az általa újra dolgozott ’s a’ mű­­vé­szi tulajdont is nézőpontokkal bővített, tör­­vémjavaslatot beadván, az mind a’ két or­szágos tábla által kevés módosítással elfogad­tatott és ő Felsége elibe is terjesztetett. U­­­tolsó napjaiban történhetvén csak e­lelt­er­jesztés az országgyűlésnek, kb­. válasz többé nem érkezhetett, de van reményünk, a’ leg­jobb király hozzájárultával kevés évek múlva oly irodalmi törvény leírásához, mely a’ szel­lemi tulajdont minden anyagi sérelemtől megóvandja; sőt a’ két. tábla határozata is viszsza fog, bízunk benne, mindenkit riasz­tani, kinek különben netalán hajlama leen­­dett i 1V jogsérelmeken vadászni erkölcsiet­len hasznot. Sajtó útján megjelentek ez idén ré­szint a’ társaság eszközléséből, részint hozzá­­járulsával: 1) Kisfaludy Károly munkái, 1 -ik kiadás, Vl-d kötet; 2) i Nemzeti könyvtár, má­sodik folyam, IV — VII-d füzet, Csokonai mun­káival; 3) Külföldi Regénytár, XXII— VIV kötet ; 4) l­­ Külföldi Regénytár, 1 — I­ kötet. Az évlapok V és Vl-d kötetei sajtó alatt van­nak. Tagjai sorában több változást k­ olt a’ társaság. 101 veszté halál által egy első ren­dű csillagát, az irodalom feléledése korsza­kának egyik főbajnokát: Kisfaludy Sán­dort. Az és neve, testvérével együtt mint a’ Castor és Lolluxé, örökké ragyogand költé­szetünk egén. A’ tisztviselőség, elmúlván rend­szeres három éve, a’ titoknokot kivéve, ki idő közben jön választva, lemondván: elnök és igazgató, ellenőr és a' gazdasági választ­mány újra el lőnek választva; segédtitok­­nokká , miután Nagy Ignácz magát felmen­tetni kérte, Garay János tétetett, l­­ tagokk , Császár Ferencz, Kuthy Lajos és Szigligeti Eduárd lettek, kik, miután az intézet ő Fel­sége által e’ joggal kegyelmesen felruházta­­tott , a’ társaság által oklevelekkel tiszteltet­­nek­ meg.—11. A’pénztárt illetőleg köszönettel említink három újabb alapítványt, t. i. Fáy Andrásét 50 ftban, herczeg Batthyány Fűlö­­pét 100 ftban és a’ múlt évi nemzeti szín­házban a’ társaság részére adott előadás fél jövedelmét 80 ft 22 krban, mikkel intézetünk alapítványai, már most 3500 ftra 22 krra mennek. Bévétel ez évben 1 arany és 154­7 ft. 1 70, kr, mely a* következő tételekből áll öszve : pénztármaradék 1 arany és 287 ft. 247, kr, kamatokból 210 ft. 12 kr. segéd­pénzek és adományokból 69 f­t. lefizetett a­­lapitványokból 230 ft. 22 kr, felmondott tő­kékből 500 ft, könyvekből 135 ft, elegy 15 ft. 19 kr, kiadás: jutalmazásokra és tisztelet­­díjakra 301 ft. 24 kr, kölcsönökre 798 ft. 57 kr, nyomtatásokra 48 ft. ;17 kr, elegyre 28 f­t. 40 kr, öszvesen 117­ ft. 53 kr. — Pénztármaradék a’46 ft tartozékkal együtt 1 arany és 415 ft 24 Vs kr.— A­ társaság a' maga pénztárát ez alkalommal is a’ tisztelt közönség pártolásába ajánlja.“ Ezután a helytartó, elnök Sebed­ins La­jos, hangos éljenzés közit lépett az emelők­re s Kis János társasági tag elegiáját. ,,Búcsú irótársaimtól“ adá-elő, azon előrebo­­csátott megjegyzéssel, hogy e’ hattyúdalát az aggastyán költőnek ő is magáévá tévén, vele együtt búcsúzik a’ köztől. A’ szív mélyéből as.K.e szavakban mondja­ el a’ félszázadon to munkált s még folyvást munkáló Kis küzdelmeit a jelenkor hajnalában ’s most már ifjabb társai vállaira rakja­ le a” literatu­ra jövendőjét. Követ­kezet­­ I­­ll­ai Lőrinc/ állal tárgyszerű helyességgel előadva, az „ismé­­rek“ c/.imrr novellája az elnöknek, mely az­­­e­­ményiek háza első idejéből vett tárgyat ér­dekesen vázolja. A’ mely élénken kötötte­le ez Margit magyar királyleány regényes törté­­net­ét, Székács József genialis satyrája kö­­veté: „Hogyan lehet könnyen meggazdagod­ni,“ a* szerző által remekid elszavalva , he­­gy­*s , de r­em mérges nyilakkal karezolva azon sok ’s erkölcstelen módokat, mik e* thé­­nia körül, fájdalom , nagyon is divatosok.— Meglepő volt, a’ titoknok jelentése a* folyó évi jutalomtételek ügyéről. Két uj nevet tü­n­­tetett­ fel ismét, az idei verseny: Rangó Pé­ter aradi házioktató nyerte­ el a’ szépláni’ díjt,az eposi gépekről szóló pályairatával; ’s Fónyad István (ki? hol?) a’ szépmin­ díjt „Bécsi napok“ czi­yi történeti rajzával. Óhajtható, hogy, kik ily készidiséget ’s ízlést tanúsítot­tak e’ két szakban , a’ megkísértett pályát férfias kitartással folytassák. Mert egyik sem tartozik a’ könnyük közé. Sok tanulás, sok munka gyümölcse csak az, mi et szakokban borostyánt les­em. — Az uj­j­u La­­­o­m Lé­le­­­e­k ezek: Szép tani. Egyfelől a’nagynak és fen­ségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pathosz­­szal; másfelől a’ népiesé az aljasnak fogalmá­val gyakran öszvezavartatván, hozassanak e’ fogalmak elméletileg tisztába ’s honi hó­inkból vett példákkal világíttassanak. Jutal­ma 15 arany. JI Szépmin­: Készíttessék ha­zai tárgyú vig­epos. Jutalma 25 arany. A’ pályairatok beküldésének határnapja idei no­vember 20-dika.­­Befejezésül Székács József Vörösm­artynak a’ társaság megbízására készített hymnuszát olvasta ’s az nyomtatva is osztogallatott. Bárgetu­r Nesors, mint tudva van Napoleon még consul korában Fcouen-ban nönevelőintézetet alapított, melyben bármely rangú katonák leányait felvették és egyfor­mán nevelték. Ez intézetben három leány Horten­,­i­a, M­á­r­i és K­l­á­r­a szoros ba­rátságot kötöttek. Mari szegény hadnagy le­ánya volt, ki egy ütközetben mind két sze­mét el­veszté. Klára atyja tábornok volt, ki a’ lázzadási háború idejében magának nagy vágyat­­ gyilkolt s kinek Napoleon hadnagy­­ságot adott; Hortenzia előkellő családból e­­redett. Évek teltek, ’s végre a’ három le­ánybarátnak válni kellett ; Mári anyja halála miatt öreg atyját ápolni haza ment. Elválá­suk előtt megesküdtek tiz év múlva, bármi történjék e’ hoszszu idő alatt, ugyan az na­pon estve hat órakor a’ Tuileries palota ka­pujánál öszvejönt. A’ nem meszsze dolgozó kertész,oda hivatott, hogy legyen az eskü tanúja. Másnap Mári eltávozott, három hónap múlva Klára férjhez ment ’s egy év eltelve előtt Hortenzia is elhagyta az intézetet.-----­Tavaszi vasárnap délután vala, a’ hat órából csak tiz perez hibázott ’s a’ leánybarátok közzű­l még egyik sem mutatta magát. De alig ütött az óra, a’harang végkongására négylo­vas pompás hintó előrobogott. Fiatal, szép ’s dúsan öltözött úri aszszony száll, belő­le­ k­i. Mári volt ez a’ szegény hadnagy leánya. Na­poleon megbukott, ’s Francziaország királyi­székére a’ Bourbon család viszszahivatott. Több régi nemes családokkal a’ Mári­é is viszszakapta a’ lázadás alatt elkoboztatott va­gyonát. Mig Mári ott várakozott, egy csinos, de szegény öltönyn­ ne vonakodva közelilett ’s megszólná. A­ másik perezben már Mári, barátja Klára nyakába borult. A’ dús Klára a’ császári idő-korban nagy­ tek­intet­ű­ tábor­nok leánya sorsa egészen megfordult és sze­génységre jutott. Férje , ki egykor millióval lett, elszegény­ült, pénz­ált ő­rsöd alá cselt .■ , elszökött. ,,Későbben edbeszéled sorsodat, !■ sö­­bé nem válunk­ el. Ecolien-ban szegény valók ’s még is szerettél. Most dús vagyok, nállam maradsz.“ Klára éppen a’ hintóba akart lép­ni midőn kérdő­leg egymásra tekintenek. — „Hol van Hortenziái­“­— „tudod mi volt ,“ mond Mári sóhajtva.— „És tudod most mi,“ hozzá lévé Klára ’s szeméből könny esőt hull. A’ tiz év Marit gazdaggá, Klárát szegé­n­nyé tette ’s Hortenziát száműzésbe küldő. L’ perezben a’ két úri aszszony elibe egy fér­fi lépett. „Önök Klára és Mári.’“ Kérdé György kertész ’s az igenlő feleletre, mindenik nő­nek egy-egy szekrénykét nyujta­ át és eltűnt. — A’két nőbarát barátiné kinyitá a­.szekrény­két ’s két fél koronát találtak benne — azon koronát, melyet hajdan Hortenzia, Hollandia király­a­é s a Napol­e­o­n s­ó­­g­o­ras­zszonya viselt. — — F­ö­nye­r-­­ e­s s­z­á­m. Tudva van, hogy az osztályos sors­játék kihúzása alkalmával a'fönyerles sorsjegy gyakran a’ húzás v­égéig a’ kerékben marad. Nem régen Hamburgban történt, hogy a’fönyerles jegy, 100,000 már­k — egyetlenegy üres számmal volt a’ szerencse-kerékben. A biztos megál­lító a' kereket ’s kérdé, hogy jelen van-e a’ ki nem húzott két szám birtokosa? Egy ko­csis és egy szakácsnő előléptek ’s nem lehe­te kételkedni, miszerint egyiké a' fönvertes, a’másiké az üres szám. A’ biztos egyezkedésre ajánlatot tett, hogy vagy oszszák-m­eg együtt a’ nyereséget, vagy mivel egyikök sem házas, keljenek­ öszve. 17’ módon mindenik nyer ’s sorsával megelégedhetik. A’ szakácsné a’ ko­csist megnézte ’s a’ házasságban megegyezett. De a’ kocsis nem akart arról tudni ’s mon­da: „vagy mind, vagy semmi.“ [Magaviselete esztelenségét megmutatták . Injában , akaratjá­nál megmaradt, ’s ha szinte deákul nem tu­dott , de az aut Caesar au­­­nihil éhé­hez erősen ragaszkodott. A’ húzás megesett, a’ fönvertes szám­a a’ szakácsné­é, az üres a­ kocsisé lett. Ez utolsó búsan és tele bosz­­szusággal haza ment; majd a’ szakácsné szál­lása után tudakozódott ’s más­nap nála alá­zatos tiszteletét tette. Sok hajlongások közűt lépett szobába, tegnapi esztelen magavisele­tét mentegeté, nyilvánilá, hogy nem tudta milyen kedves és derék hölgy legyen a' kis­­aszszony’s szavait azzal fejezé­ bé, hogyha a’kis­­aszszony tegnapi szives indulatját iránta még megtartó, belölök egy pár válhatna. De a’ szerencse kedvencze magát rátartó é s előkellő arczczal mond.„Kegyelmed láthatja,hogy házas­ságról köztünk szó sem lehet , sajnálom ke­gyelmed sorsát barátom; azonban hogy hí­jában ne fáradott légyen, mivel különben is nem sokára hint­ót és lovakat szerzek, ke­gyelmedet mint kocsist szolgálatomba foga­dom.“ — — A’ róka nem udvaron ez. Most uralkodó pruszsziai király IV. Fridrik­ Wilh­elm egykor a’vadászaton rókára lelt, de nem találta. „Ez nem udvaronc­.“ mond a’ király, „különben magát holtnak szinelte vol­na.“— Jekeillés. Alál­­iak tisztelettel jelen­tik a’ t. ez. közönségnek, hogy az ez évi játékszíni­ zsebkönyvbe­n a’ Szerdahelyi József úr arczképe hi baj­ok­on kivid maradt-el — többen próbálták ugyan­is a’ nevezett mű­vészt lefesteni, de egyik sem találtadéi,*) miért is bocsánatot kérnek A* d­alsz­inészt­á­r­s­a­s­á­g súgó­i. *) Ez valóban a’k­olozsvári Apellosek­nek nem nagy dicsé­retére válik­. S­z­e­r­k. Szerk* SZILÁGYI FERDESICZ.­ Nyomatott az evang. reform. Föoskola könyv- és kőnyom­ó Intézetéhei»

Next