Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-25 / 16. szám
tekintetbe-vételével, az eljár isi részben ped)*« több jeles gyakorlati törvénytudó la.w.esaval készített. Annyiban szerencse korona la elteli lépését, hogy az országos Rendek, figyelmökre méltatván a’ fontos ügyet, a ludositástételt egy jeles tagjokra , Szemere Bertam követ arra bízták, ki azt lelkesen ajánlván és az általa újra dolgozott ’s a’ művészi tulajdont is nézőpontokkal bővített, törvémjavaslatot beadván, az mind a’ két országos tábla által kevés módosítással elfogadtatott és ő Felsége elibe is terjesztetett. Utolsó napjaiban történhetvén csak elelterjesztés az országgyűlésnek, kb. válasz többé nem érkezhetett, de van reményünk, a’ legjobb király hozzájárultával kevés évek múlva oly irodalmi törvény leírásához, mely a’ szellemi tulajdont minden anyagi sérelemtől megóvandja; sőt a’ két. tábla határozata is viszsza fog, bízunk benne, mindenkit riasztani, kinek különben netalán hajlama leendett i 1V jogsérelmeken vadászni erkölcsietlen hasznot. Sajtó útján megjelentek ez idén részint a’ társaság eszközléséből, részint hozzájárulsával: 1) Kisfaludy Károly munkái, 1 -ik kiadás, Vl-d kötet; 2) i Nemzeti könyvtár, második folyam, IV — VII-d füzet, Csokonai munkáival; 3) Külföldi Regénytár, XXII— VIV kötet ; 4) l Külföldi Regénytár, 1 — I kötet. Az évlapok V és Vl-d kötetei sajtó alatt vannak. Tagjai sorában több változást k olt a’ társaság. 101 veszté halál által egy első rendű csillagát, az irodalom feléledése korszakának egyik főbajnokát: Kisfaludy Sándort. Az és neve, testvérével együtt mint a’ Castor és Lolluxé, örökké ragyogand költészetünk egén. A’ tisztviselőség, elmúlván rendszeres három éve, a’ titoknokot kivéve, ki idő közben jön választva, lemondván: elnök és igazgató, ellenőr és a' gazdasági választmány újra el lőnek választva; segédtitoknokká , miután Nagy Ignácz magát felmentetni kérte, Garay János tétetett, l tagokk , Császár Ferencz, Kuthy Lajos és Szigligeti Eduárd lettek, kik, miután az intézet ő Felsége által e’ joggal kegyelmesen felruháztatott , a’ társaság által oklevelekkel tiszteltetnek meg.—11. A’pénztárt illetőleg köszönettel említink három újabb alapítványt, t. i. Fáy Andrásét 50 ftban, herczeg Batthyány Fűlöpét 100 ftban és a’ múlt évi nemzeti színházban a’ társaság részére adott előadás fél jövedelmét 80 ft 22 krban, mikkel intézetünk alapítványai, már most 3500 ftra 22 krra mennek. Bévétel ez évben 1 arany és 1547 ft. 1 70, kr, mely a* következő tételekből áll öszve : pénztármaradék 1 arany és 287 ft. 247, kr, kamatokból 210 ft. 12 kr. segédpénzek és adományokból 69 ft. lefizetett alapitványokból 230 ft. 22 kr, felmondott tőkékből 500 ft, könyvekből 135 ft, elegy 15 ft. 19 kr, kiadás: jutalmazásokra és tiszteletdíjakra 301 ft. 24 kr, kölcsönökre 798 ft. 57 kr, nyomtatásokra 48 ft. ;17 kr, elegyre 28 ft. 40 kr, öszvesen 117 ft. 53 kr. — Pénztármaradék a’46 ft tartozékkal együtt 1 arany és 415 ft 24 Vs kr.— A társaság a' maga pénztárát ez alkalommal is a’ tisztelt közönség pártolásába ajánlja.“ Ezután a helytartó, elnök Sebedins Lajos, hangos éljenzés közit lépett az emelőkre s Kis János társasági tag elegiáját. ,,Búcsú irótársaimtól“ adá-elő, azon előrebocsátott megjegyzéssel, hogy e’ hattyúdalát az aggastyán költőnek ő is magáévá tévén, vele együtt búcsúzik a’ köztől. A’ szív mélyéből as.K.e szavakban mondja el a’ félszázadon to munkált s még folyvást munkáló Kis küzdelmeit a jelenkor hajnalában ’s most már ifjabb társai vállaira rakja le a” literatura jövendőjét. Következet Illai Lőrinc/ állal tárgyszerű helyességgel előadva, az „ismérek“ c/.imrr novellája az elnöknek, mely azeményiek háza első idejéből vett tárgyat érdekesen vázolja. A’ mely élénken kötöttele ez Margit magyar királyleány regényes történetét, Székács József genialis satyrája követé: „Hogyan lehet könnyen meggazdagodni,“ a* szerző által remekid elszavalva , hegy*s , de rem mérges nyilakkal karezolva azon sok ’s erkölcstelen módokat, mik e* thénia körül, fájdalom , nagyon is divatosok.— Meglepő volt, a’ titoknok jelentése a* folyó évi jutalomtételek ügyéről. Két uj nevet tüntetett fel ismét, az idei verseny: Rangó Péter aradi házioktató nyerte el a’ szépláni’ díjt,az eposi gépekről szóló pályairatával; ’s Fónyad István (ki? hol?) a’ szépmin díjt „Bécsi napok“ cziyi történeti rajzával. Óhajtható, hogy, kik ily készidiséget ’s ízlést tanúsítottak e’ két szakban , a’ megkísértett pályát férfias kitartással folytassák. Mert egyik sem tartozik a’ könnyük közé. Sok tanulás, sok munka gyümölcse csak az, mi et szakokban borostyánt lesem. — Az ujju Laom Léleek ezek: Szép tani. Egyfelől a’nagynak és fenségesnek fogalma dagálylyal ’s hamis pathoszszal; másfelől a’ népiesé az aljasnak fogalmával gyakran öszvezavartatván, hozassanak e’ fogalmak elméletileg tisztába ’s honi hóinkból vett példákkal világíttassanak. Jutalma 15 arany. JI Szépmin: Készíttessék hazai tárgyú vigepos. Jutalma 25 arany. A’ pályairatok beküldésének határnapja idei november 20-dika.Befejezésül Székács József Vörösmartynak a’ társaság megbízására készített hymnuszát olvasta ’s az nyomtatva is osztogallatott. Bárgetur Nesors, mint tudva van Napoleon még consul korában Fcouen-ban nönevelőintézetet alapított, melyben bármely rangú katonák leányait felvették és egyformán nevelték. Ez intézetben három leány Horten,ia, Mári és Klára szoros barátságot kötöttek. Mari szegény hadnagy leánya volt, ki egy ütközetben mind két szemét elveszté. Klára atyja tábornok volt, ki a’ lázzadási háború idejében magának nagy vágyat gyilkolt s kinek Napoleon hadnagyságot adott; Hortenzia előkellő családból eredett. Évek teltek, ’s végre a’ három leánybarátnak válni kellett ; Mári anyja halála miatt öreg atyját ápolni haza ment. Elválásuk előtt megesküdtek tiz év múlva, bármi történjék e’ hoszszu idő alatt, ugyan az napon estve hat órakor a’ Tuileries palota kapujánál öszvejönt. A’ nem meszsze dolgozó kertész,oda hivatott, hogy legyen az eskü tanúja. Másnap Mári eltávozott, három hónap múlva Klára férjhez ment ’s egy év eltelve előtt Hortenzia is elhagyta az intézetet.-----Tavaszi vasárnap délután vala, a’ hat órából csak tiz perez hibázott ’s a’ leánybarátok közzűl még egyik sem mutatta magát. De alig ütött az óra, a’harang végkongására négylovas pompás hintó előrobogott. Fiatal, szép ’s dúsan öltözött úri aszszony száll, belőle ki. Mári volt ez a’ szegény hadnagy leánya. Napoleon megbukott, ’s Francziaország királyiszékére a’ Bourbon család viszszahivatott. Több régi nemes családokkal a’ Márié is viszszakapta a’ lázadás alatt elkoboztatott vagyonát. Mig Mári ott várakozott, egy csinos, de szegény öltönyn ne vonakodva közelilett ’s megszólná. A másik perezben már Mári, barátja Klára nyakába borult. A’ dús Klára a’ császári idő-korban nagy tekintetű tábornok leánya sorsa egészen megfordult és szegénységre jutott. Férje , ki egykor millióval lett, elszegényült, pénzált őrsöd alá cselt .■ , elszökött. ,,Későbben edbeszéled sorsodat, !■ söbé nem válunk el. Ecolien-ban szegény valók ’s még is szerettél. Most dús vagyok, nállam maradsz.“ Klára éppen a’ hintóba akart lépni midőn kérdőleg egymásra tekintenek. — „Hol van Hortenziái“— „tudod mi volt ,“ mond Mári sóhajtva.— „És tudod most mi,“ hozzá lévé Klára ’s szeméből könny esőt hull. A’ tiz év Marit gazdaggá, Klárát szegénnyé tette ’s Hortenziát száműzésbe küldő. L’ perezben a’ két úri aszszony elibe egy férfi lépett. „Önök Klára és Mári.’“ Kérdé György kertész ’s az igenlő feleletre, mindenik nőnek egy-egy szekrénykét nyujta át és eltűnt. — A’két nőbarát barátiné kinyitá a.szekrénykét ’s két fél koronát találtak benne — azon koronát, melyet hajdan Hortenzia, Hollandia királyaé s a Napoleon sógoraszszonya viselt. — — Fönyer- es szám. Tudva van, hogy az osztályos sorsjáték kihúzása alkalmával a'fönyerles sorsjegy gyakran a’ húzás végéig a’ kerékben marad. Nem régen Hamburgban történt, hogy a’fönyerles jegy, 100,000 márk — egyetlenegy üres számmal volt a’ szerencse-kerékben. A biztos megállító a' kereket ’s kérdé, hogy jelen van-e a’ ki nem húzott két szám birtokosa? Egy kocsis és egy szakácsnő előléptek ’s nem lehete kételkedni, miszerint egyiké a' fönvertes, a’másiké az üres szám. A’ biztos egyezkedésre ajánlatot tett, hogy vagy oszszák-meg együtt a’ nyereséget, vagy mivel egyikök sem házas, keljenek öszve. 17’ módon mindenik nyer ’s sorsával megelégedhetik. A’ szakácsné a’ kocsist megnézte ’s a’ házasságban megegyezett. De a’ kocsis nem akart arról tudni ’s monda: „vagy mind, vagy semmi.“ [Magaviselete esztelenségét megmutatták . Injában , akaratjánál megmaradt, ’s ha szinte deákul nem tudott , de az aut Caesar aunihil éhéhez erősen ragaszkodott. A’ húzás megesett, a’ fönvertes száma a’ szakácsnéé, az üres a kocsisé lett. Ez utolsó búsan és tele boszszusággal haza ment; majd a’ szakácsné szállása után tudakozódott ’s másnap nála alázatos tiszteletét tette. Sok hajlongások közűt lépett szobába, tegnapi esztelen magaviseletét mentegeté, nyilvánilá, hogy nem tudta milyen kedves és derék hölgy legyen a' kisaszszony’s szavait azzal fejezé bé, hogyha a’kisaszszony tegnapi szives indulatját iránta még megtartó, belölök egy pár válhatna. De a’ szerencse kedvencze magát rátartó é s előkellő arczczal mond.„Kegyelmed láthatja,hogy házasságról köztünk szó sem lehet , sajnálom kegyelmed sorsát barátom; azonban hogy híjában ne fáradott légyen, mivel különben is nem sokára hintót és lovakat szerzek, kegyelmedet mint kocsist szolgálatomba fogadom.“ — — A’ róka nem udvaron ez. Most uralkodó pruszsziai király IV. Fridrik Wilhelm egykor a’vadászaton rókára lelt, de nem találta. „Ez nem udvaronc.“ mond a’ király, „különben magát holtnak szinelte volna.“— Jekeillés. Aláliak tisztelettel jelentik a’ t. ez. közönségnek, hogy az ez évi játékszíni zsebkönyvben a’ Szerdahelyi József úr arczképe hi bajokon kivid maradt-el — többen próbálták ugyanis a’ nevezett művészt lefesteni, de egyik sem találtadéi,*) miért is bocsánatot kérnek A* dalszinésztársaság súgói. *) Ez valóban a’kolozsvári Apelloseknek nem nagy dicséretére válik. Szerk. Szerk* SZILÁGYI FERDESICZ. Nyomatott az evang. reform. Föoskola könyv- és kőnyomó Intézetéhei»