Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-06-25 / 51. szám

heg 10 K­­OS c­éduláját v.i 11 ana - lel,­­l­ a ki­nek annyi ezüst pen­e nem volt. Kevés idő- N­10|V11 a­­naszemély megszólilja, miszerint kosz ntíe valahol a* bankjegyet felváltani, azonban 110„y hccsoltílébon ne kételkedjék, nála bágy, mint i­omlá, zálogképpen négy császári ara­nya­. A’ hősi szegény ember oda adja li/.fo­­rintos e/.édulájal, de a’ nöszeim’oly azzal vég­képpen oda maradott, ’s későn tudta­ meg a rászedett szegény falusi lakos, hogy aranyak he­lyett — négy dánt est kapott.­­ - Most kö­zelebbről azonban rendőrségünk e gaztett­nek nyomába akadott. .­m­. I ~ n egy lók­i ki*L szegény embert egy külvárosi korcsmába lo­ván, lölök I •. ezüst rílol négy arany bolyért ugyanannyi dantossel kiosalt, de nem sokára a’ büntető igazság kezébe esett, s most bör­tönben ü­l , egyszersmind megvallotta, misze­rint az első szegény ember leszedésében is része van, mert annak cselek­vőjével, egy tor­­dai aszszonynyal szerelmi viszonyban van, ki az említett pénzcsalásban is bű­nostársa, á­­taljában a­ mesterséget egymás kezére űzik és folytatják, kit nyomoznak, de rá még nem a­­kadtak. Mint­ halljuk, ez iparlovag oly állapot­ban van, hogy a’ két versen ellopott 20 e­­züst fflet a’ kárt vallott szegény lakosoknak megtérít­heti , miért letartóztatott köntösei ’s egyéb portékái árverés útján eladattak; ’s a­­zoknak árából a’ károsodottak kielégitteni fognak, a’ mellett reméllyü­k, hogy rendőr­ségünk városunkat az ilyenforma üzérke­dőktől megtisztitandja. — .Jó lenne, ha a’ tiszthatóságok figyelmeztetnék a falusi szegény lakosokat, hogy ismeretlen embertől aranyat el ne vegyenek, valamint a’ dántelárulás megtiltása is igen czérzerű­ intézkedés len­ne. Rendőrségünk, a’ mint értettük, ez iráni al városi tanácsot , hivatalosan fel is szólí­totta. . P­ártnélküli szózat,a’ kül­ö­mb­f­é­le p­o­l­i­t­i­k­a­i p­á­r­t­o­k öntájékoo­­z­á­s­ai­k véget­t. Igen távol vinne minket, ha ama kö­zönséges, tudománytalan politikai vegytannak eredménye feletti véleményünket akarnék fej­tegetni, mely a’ radicalisok, liberálisok, con­­servativok és absolutistákban, e’ politikai világ négy elmeit látja; de egy pár szó nem fog ártani, mivel az országos vélemény, ezen pártok természetéről, egészen ostoba. Elő­ször is megjegyezzük, hogy soha és sehol liberális párt nem létezett azon egyszerű ok­ból , mivel a’ drága kövek sokkal rit­kábbak , hogysem azokból házakat épiteni ; országútakat rakni , vas', velek utszákat kö­vezni lehetne; a’ liberalismus sem nem párt­, sem nem tan, hanem gondolkodásmód, erény, még pedig bajos. Németországban (’s másutt is) nagy városok vannak, melybe a’ liberáli­sok egy társalgó szobába, ’s talán egy pam­­lagra mind elférnének. Id­en erős állítás vol­na ugyan, azt mondani, hogy: a’liberalismus minden tannal megférkezik, mert bizonyosan egy politikai vagy vallási absolutists, nem le­het liberális, valamint a’ liberális sem lehet absolut ista; de a’ liheralismus annyiféle ta­ nokkal megférkezik, h­ogy őrizkedni szüksé­ges, valamely egyes politikai vagy theologiai tant. (pl az alkotmányszerüt vagy okoskodó!—• rationalistica—) kitű­ntetőleg, a’ liberális di­­szesile melléknévvel jelelni. Hogy az úgynevezett ,,liberális párton“ is vannak liberálisok, azt tagadni nem akar­juk, ámbár dr. Rodet A. nem­régiben me­részelte mondani. ,,A’ mi liberalismusunkban nincs semmi liberalitas“ a­ mi annyit leszen hogy: a’ mi liberalit­ásunk illiberalis; de ta­gadjuk, hogy közt­ünk liberális párt létezne, és pedig azért, mert egyfelől, a’ mi párt az soha sem liberális, már maga a’ dolog kereszt­neve és czélja eltörli annak melléknevét, más fedői pedig az úgynevezett liberalismus vezéreinek könyveik, füzetjeik, hírlapi czik­­keik, igen is nyilván tanúsítják, hogy ők úgy állanak a’ valódi liberálisokhoz , mint a’ majom az emberhez, hogy ők csak száj­­­hherappok, hogy ők azon nevet melyet ma­gukra ruháznak, es­ik annyiban érdemek­ meg , mint a mennyiben az ördögöt is angyalnak nevezik. Ezen álliber­álisoknál haiányzik a liberális m­iveltség és nézet, valamint m­ libe­rális lelk élet és jellem­ ; az ók lejök igen gyenge, szivük igen szűk arra, hogy a’ libe­rális eszme beléjük költözhetnek. Hibás a’ lejük, mert ők politikai , vallási vagy tudo­­mánybeli nézetüket nem csak a’ legigazságosb­­nak tartják (mindenki azt teszi , hanem a/­ egyedül lehetségesnek, ’s minden másképp gondolkodót, tökfejünek vagy pribéknak tar­tanak; hibás a’ szivük, mert ők nézetöknek nem csak a’ fennállhatás jogát, hanem az erő­hatalmat igenj­ük és más vélemény­ü­eket, a’ szabadság nevében, szabadságuktól megfosztani törekednek. Emlékezzünk csak viszsza, hogy micsoda szolgai készséggel hokolt szokszor a­ szabad sajtó az elnyomóknak; gondoljuk csak viszsza, hányszor nem fogott fegyvert rendre az orthodoxusok, rationalisták , pietis­­ták, mysticusok 'sa’t. ellen, ’s pedig nem együtt unisono énekelték-é llosiánna ?—­­Nem, uraim! a’ fortüílek nem keresztyének, a’ li fajta liberálisok, nem liberálisok. Avagy tagadhatni-é, hogy az úgynevezett liberális pártnak a vallás min;d kénszerile főczél a statusban, majd csak politikai eszköz, a’ pap majd test nélküli szent, majd csak bab, az út pedig erre most rábészéltes, majd ijesstgetés u. m. sonkás reggeli, érzékeny szavallás, fe­­nyegetés, kihívás, dorong, durva elfogadás, daróczos magaviselet, ’s a­­ . Szükséges, hogy megjelenjen néktek azon kép, mely l’éter apostolt liberálissá tette. Valamint arra, hogy valaki a’ mennyországba menjen nem elégsé­ges felkiáltani: Iram! Iram! éppen úgy arra hogy valaki liberális legyen, nem elég kiál­tozni: szabadság! szabadság! ’sa’t. Nemcsak a’ keresztényeket, hanem a’ liberálisokat is gyümölcsük­­­ül cselekedet­ök­rol ismerhetni­­meg; de valamint a’ keresztyénségnek erköl­csi alaptörvénye, hogy az ember mások­kal azt ne tegye, a­ mit nem akar hogy mások ve­le legyenek, épen úgy a’ liberalismusnak is alaptörvénye, nem csak magának igényelni vélemény és pártszabadságot , hanem ezen szabadságot, mint mindenkinek közös jogát követelni és illendőnek tartani, hogy mások is úgy éljenek jogukkal, mint mi a miénkkel. A’ másfajta liberálisokról kéntelenitődünk azt mondani, hogy vagy kétszinüek vagy osto­bák. 2) A’ conservatis nus alkothat pártot , mivel ez a’legtöbb emberben valóságos tulaj­donság­- a­ mely az erkölcsi világban azon szerepet játszódja, melyet a’ nyugvó erő (vis inei­tiae) a’ természettani világban— egy olyan tulajdonság, mely ré­szszerint az emberi tu­nyaságban, részszerinti­en sokaknak mérsék­lően viben, részszerint másoknak társadalmi helyzetükben alapul, és a’ mely a’világban al­kalmasint annyit használ, a’ mennyit árt, és mint csupa tulajdonság tovább terjesztve, erény; a’ conservatismus csak egyes kitűnő lelkekben erény, azokban t. i. kik a’ mens­ig­i­ a­e ágit­at in p­­­a­m szerepét magokra vállalják; ezeknek mások állanak ellenükbe, kikben a’ conservatismus bűn. A’ conserva­­tismusnak sincs tanja és nem is tan ; vala­mint vannak liberális republicanusok, liberá­lis monarchisták, vallási és tudományos libe­rálisok, éppen úgy voltak ’s vannak minden­­szinti conservativek; Athénében, Amerikában Helvetziában, conservativ demokraták: Romá­ban, Angliában, Magyarországban conservativ aristokraták ’s a’t. A' legnemesb és legnem­telenebb, a’ legma­gasztosb és legalatsonyabb, helyet­ talál ezen formában. 3) A' radicalismus, tulajdon neve által, valamint a’ conservatismus, tulajdonképp cse­lekvésmódot, methodust jelent , de a’ mi i­­dőnkben meg kell adni a’ rar­icansoknak, hogy ők egyszersmind egy tant is képviselnek, és­­ pedig ezen tan, ámbár formájára nézve az absolutismusnak ellentéte, valósággal, lénye­­­gére nézve az absolutismussal ugyanaz. T. i. az ab.soliulilak ( ( radicalisok mi grg )r/- ■‘l­ob ’ ban, hogy: a’ status mind­ ríható, erl.ob si n­oi vei.sum, i .at. h­ogy néliilvik a* löbala. nal a I ^je de le in n elv, ma. ok a (›• !‚■ ni. oi i ma jói is ‚ • m ui k tulajdonítják; a midőn is a’ radicalismus ›■/. a lsobil­is un is ellenében a /on I­ . n vnyal bír, hogy az utolsó a maga despot isii.ir.ával legaláb­b külső rendet tud fenntar­tani, a’ midőn a’ ra­­­ dicalis desjiolisimis ezi sem tudja elérni, úgy hogy nála a’ mindei­ható status igen köny­é­nyen, tehetel­lenné válik. Az eddigi kísér­letek, egy jogszerű status alkotására, az­­ér­t nem­ siker ulti­k még, m­ert az emberek azon jóidét, melyre az absolutimslus és radi­calis is telepedtek, nem hagyták­ el és újat nem keresték­ fel. A­bsolut­isimis és r­a­dicaliss­m­­us közti nincs középút. Hogy vagyon a’ mai conservatismus a’maga kísérleteiben sze­rencsésig leend­ő, Le kell várnunk ; kételke­dünk benne, légy részről, a’legderekabb tisz­tek semmit lehetnek, a’ hol e’ sereg semmit, sem ér; másfelől, a’ tisztelt munkatervi eh­­től fogva roszszu­l készült,ha arra számit, hogy politi­kai és vallási conservatismus ugyan azon e­­gyénben együtt legyen, ez csalfa számítás, légy political conservativ pártot lehetne öszvesze­­rezni, egy vallási conservativ p­ártól is,’s egy olyan párlot mely politicailig­ és vallásilag­ conservativ legyen, nem, (Németből) K­r­asxna me­ gy­e közgyűlé­se­ A’ remény és rettegés jóslataival roko­nuk vagy inkább rokonitok­ Médárd napján, t. i. jun. 8-kán Kraszna nemes megye Ren­des közgyűlés tarlandásul .Szilagy-.Somlyóra, hihetőleg, remény ’s rettegés kíséretében, túl­ságosan szép számmal seregeltek­ öszve. Egy­szerűen évnegyedes közgyűlés leend vala ez, csak is, — ha királyi pénztárnok lemondása meg nem előzendő , ’s ez vala azo­n varázs­­veszsző, mely a’ Rendek és Karok fennemli­­tett kettős érzelmét öl évi szendergéséböl felébreszté. Szép, csendes hivatal jött üresség­be, ’s ha nem lenne is gyarló minden egyes nemes egyén vágyni rá, szolgálni köteles min­den jóérzésű magas szén­pontú, a’ hazának, ha éppen nem a’ közügy­­iránti forró buzga­lomból, a’ mai világ pracik­us elvéből, ’s ezt hogy kellene keresztelni . Önérdek vagy h­as­szonlesés — aztán vadászatnak. Azonban ne érzelegjünk, hisz elég csiklandós érzelmek öszvehangzatlan pengései fognak elvonulni, ha nem szivünk de bizonyosan halló műsze­rünk húrjain. — Méltóságos kir. kamarás, nagykállói Kállay Ki­stef úr ő nagysága, egy az alispán úrtól még mindig csekély számból álló kinevezett követség által a ta­nácskozó terembe meghivatván, éljenzések között a’ zöld asztal élén. Elnöki székét el­foglald rövid , de szilárdlelküle­ű­ elnökhöz méltó, és sokat jelentő megnyitó beszédében» szokott kedves modora szerint, a’ kölcsönös kihallgatást, mérséklet Hiedelmeit szivekre kötvén a’ Rendeknek, azon szép jelenetet­ sem feledé, miszerint , a’ ús megye népessé­ge arányát véve oly nagy számnak örvend­het e’ közgyűlés. No de mi jó honfiak va­gyunk, ’s a’ gyűlésekre eljáru­nk — főleg a’ lisztujitás reményt­eli esetében. Éljen a’pár­tatlan hazafiak szelleme! de hisz az örök é­let is, mert a’ lélek meg nem hal soha — bár ha némely szorító körülmények között zsib­­basztó csüggedésbe hanyatlik. —• Fére az e­­nyelgő logicával , hja! könnyű a’ kegyes ol­vasónak ! Meglátnám én, utazna csak mint én jelenleg Saraszna megye székhelyén, a’ Ma­gúra tövében nyugvó S­zilágy-Somlyón­ál, 's hallgatná­ meg a’ lelkes tanácskozásokat, ’s az eredetiségnek annyi felséges eszméivel dús parlamentaris szónoklatokat? meglátnám mint lenne képpes vezér nélkül ilyetén áradozó ö­­zönből parira vergődni, hogy aztán még is, illogicismusról ne vádoltassék, mint a’ köz­gyűlés valamelyike, tán éppen előkellő con­­stituens tagja. A’ nagym­éltóságu kir. kormánytól érkezett keg­elenes leiratok első és másodika kebelbeli tárgyakr­ól szóltak , természetesen némi kis ( ‘2 ,0

Next