Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-12 / 73. szám
ládozsvárit. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer vasárnap és csötörtökön Ilon és Külföld ’s Kolozsvári Hetilap melléklapokkal ötödfél ivén. Félévi előfizetés dija O-ntat írt ezüstben. Minden es. k. postán lehet előfizetni, vagy a’ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni. Mindennémü hirdetések a’ Hetilapban adatnak ki, mely szombaton Kolozsvárit külön is szétoszlatik. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Jiryászukr. Hilibi Gál József Marosszék érdemes fökirálybirája — nincs többé: f. sept. 8-kán Marosvásárhelytt végezte közhasznú munkás éltét. E’ tudósitást a’ sajtó alá adás pillanatában kapván, a bővebb necrologot jövő számban közöljük. Megtisztelés. Gr. Pálffi Leopold Ferdinánd Pozsony-megye főispáni helytartóságáról lemondáván, 6 csász. kir. Felsége által díjmentesen titkos tanácsosi ranggal ruháztatott fel. §4.01cím*vári kijsártok. A’ mult pénteken sept. 10-n indultak el innen Nagyváradra a’ főherczeg István , cs. kir. Fennsége Magyarország kir. helytartója idvezlésére az erdélyi országgyűlés részéről kinevezett küldöttség tagjai — őszinte és rokon indulattal részt venni a' szomszéd testvérhon örömében — hogy a f’els. uralkodó háznak erélyes és magas lelki tulajdonokkal tündöklő, 's a' hiv magyar nemzetet szerető s attól viszont imádott lelkes ifju herczegét szerencsés hívni maga kormánya lőpolczán ! Sept. 9-n volt Mangold Sándornak úgy nevezett „olaszmodorn lobogó futása“ — ki két nemzeti szinti lobogót tartva a’ kezében a’ kir. kormányzói laktól elindulva monostorkapun kívül a' veres keresztig, onnan viszsza középkapuig, innen megint viszsza szénutszán keresztül az úgy nevezett kisajtóig futott — ez útat négyszer le, négyszer f elfelé tette meg, mely harminczezer negyvenkét lépést foglal magában. Nem igen sok bámulója volt — a’mit legyen szabad jó jelnek tekinteni, hogy a nyargalva haladás becse nálunk csakugyan valóban csökkent. A' kolozsvári ev. ref. kollégyomban a' kezdőgyermekek czélszerű képezésére állított előkészítő iskola hétfőn sept. 13-n nyílikmeg , mi is köztudomásra juttatik. Országgyűlési késztés: az augustus 19 n tartott hetvenkilenczedik országos ülés vége. 1)ohokam. főispánja. Fájlalva kellett éreznem ’s talán nem először ezen országgyűlése folyama alatt, hogy a' szász törvényhatóságok követjei némelykor a’ legártatlanabb kimondott szavaimat élénken veszik fel. Ennek ujabbi példáját tapasztaltam éppen az előttem szólott beszédében itt, valamint már egyszer mondám, mint eddig úgy ezentúl is legszentebb kötelességemnek fogom tartani, hogy a' magyar és székely, valamint a’ szász nemzet jogai mellett is felszólaljak 's tettem ezt a' szász nemzet érdekében akkor, midőn a’ szászok részéről kevesen akartak, vagy merjek a‘ szász nemzet sértett jogai védelmére felszólalni. Én múltkori előadásomban valamint soha olyast nem mondottam, mi a’ szász törv.hatóságok t. követjeit legtávolabbról sérthette volna; ha némelykor sértésre magyarázták előadásaimat, azt sajnosan veszem , de soha beszédeimben a’ szász nemzetet sértő kitétel nem foglaltatott,s így elnök önmagának engedelmével kijelentem , miszerint újból azt tapasztaltam, hogy Brassó vid. t. követjének szavai leginkább az én beszédem ellen voltak irányozva. Egy szó hamar elhangzik 's azt hirtelen az ember nem foghatja - fel; de úgy emlékezem, hogy Szeben szék t. követje azzal vádolja a’ magyar nemességet, hogy katonáskodási kötelességének nem tett eleget 's nem kiván eleget tenni, 's azért felszólítja a' nemességet, hogy most a' sorshúzás alkalmával viszont a' katonáskodás terhe alól magát ki ne vonja. Ezen felszólitás iránt köszönettel tartozom, ámbár annak szükségét nem látom át, mert a’ felhozott vád bennünket nem érhet, kik a’ nemességnek katonáskodási kötelességét mindég elismertük 's a’ mostani szükséghez alkalmaztatni is kívánjuk; bizonysága ennek az, hogy azon felkelési törvényt, melyet Fogaras vid.t. követte is előhozott, tárgyalás alá venni tiszta lélekből óhajtjuk. Némáiról volt itt szó, hogy a magyar nemes katonáskodási kötelességének eleget tegyen, hanem arról, hogy az ujonczállitás alkalmával, a' nemesek is sorshúzás alá jöjjenek. A rendszeres bizottmány azt mondja, hogy kik legyenek azok , kik sorsvonás alá tartoznak, ’s a’ kivételek között a' nemeseket emlik meg, de teljességgel nem mondja azt, hogy a’ nemeseknek katonáskodási kötelessége ne álljon. Most is azt mondom, hogy ez alkalommal azon kérdésnek belé elegyítését, hogy most a’ nemesek sorsvonás útjáni katonáskodása határoztassék meg, helyesnek nem tartom, mert az újonczállítási ügynek nem siettetésére, hanem elhalasztására vezet, és nem vádoltam egy szóval is Szeben-szék t. követjét azzal, hogy oly törvény mellett harczolt, mely által az ujonczállitási ügyet elhalasztani szándékosan kívánta volna, hanem ismétlem, hogy bizonyosan azon indítványnak felvétele, tárgyalása, az ujonczállitási tilrv.czikknek létrehozatalát nem sietteti, hanem inkább akadályoztatja, annyival inkább, miután azon indítvány iránt még az előleges tanácskozások sem folytak ,s mely indítványnak ez országgyűlésein elhatározása csak nem annyi időt kivárnia, mint az úrbér. De nyíltan kimondom, hogy azáltal, miszerint a’ felkelési törvénynek tárgyalását kívánom, nem kívánom, hogy a’ nemesek katonáskodási kötelessége megszűnjék , sőt ellenkezőt óhajtok, mert előre látható, hogy ezen felkelési törvény tárgyalása által, több katonáskodási kötelesség fog hár vitatni a'nemességre, mint az újonezállitásbani részvét állal Engedjentk meg a’ t. KB , hogy mentségemre ennyit szólottam, — a t. szász törv.hatóságok követjeit pedig kérem, hogy beszédeimben ne méltóztassanak sértést keresni; mert valamint eddig, úgy ezen túl sem kívánom a’ t. követ urakat sérteni, és akár mi érzéssel legyenek irántam, honfi kötelességemnek fogom ismerni mindég midőn a’ szükség kivánandja, a’ szász, nemzet érdekében felszólalni. Továbbá, bátor vagyok a’ tek,élet figyelmeztetői, hogy a mint látjuk, ezen tanácskozás folyama, nem az ország java boldogsága előmozdítására, hanem csupán személyeskedésre vezet, amelynek további folytatása bizonyosan sem egyes tagoknak, sem országgyűlésnek tekintetét nevelni nem fogja. Végre a tárgy érdeméhez szólva, pártolom Fogaras vid.t, követjének azon javaslatát, hogy azon apának, kinek fiai közzül már egyik katonának soroztatott — többi fiai sorshúzás alá ne jöjjenek. Elnök: Nem szükség mondanom azt, hogy itt a főkérdés egészen háttérbe szorutt, de nem is szükséges, hogy arról több vitatás legyen , miután az már a’ tegnapi ülésben eléggé kitörődött, oly térre ment lehálál a tanácskozás, mely napirenden nincsen,s ha tovább folytatjuk, még több kedvetlenséget fog szülni ; annál fogva felszólítom a’ t.KK- és RKet, méltóztassanak szavaikról le mondani, hogy kijelentést tehessek, annyival inkább, miután a’ kölcsönös felelgetések már kimeritőleg megtörténtek. Maros-szék k: Ha mások szavaikról lemondanak, én lemondok. Kras,na- m. k : Én kegyelmes uram nem mondhatok le szavamról. Elnök: Miután Kraszna m. t követje szaváról nem akar lemondani, méltóztassék Maros szék I. követje szólam. Maros-szék k . Ezen I . kbra nézve küldőim pártolják e’ rendsz. bizottmány munkálatát két megjegyzéssel: a) pontra nézve, hogy a’ nemesi felkelés megszüntetvén, egy egészen új katonáskodási rendszer állittassék, melyben részt vegyen minden nemes, még pedig úgy, hogy a’ székelyeket nem törvényesen nyomó katonáskodási rendszer megszüntetésével ők is csak annyi terhet viseljenek, mint a' többi nemesek (többfelől rosz!) ki a’ jót rosznak mondja, a’ roszat pedig jónak, annak árt legtöbbet, a' mit jónak óhajtanas ezen állításom bizonyítására egy példát bátorkodók felhozni. Egy apának kétféle gyermeke volt, egy édes és egy mostoha ; a’ mostohát ki roszszul tanult mindég dicsérte, hogy semmi se legyen belőle — 's nem is lett; édes fiát pedig korholta, de ügyelet alatt jól taníttatta, ’s nem csak tanult ember vált belőle, hanem a’ szülői vagyon nagyobb része is övé lett. A’ nemzet tagjai is éppen akkor hívek honukhoz, ha hibáit is kijelölik. A' nemesség kötelessége volt a' f hont külső ellenségtől oltalmazni ’s ezt tette is, de most változván az idők, változni kell ezen katonáskodási rendszernek is. __ Álljon valaki asztala mellé és terítse ki Europa földabroszát, mit lát? Látja az északi nagy colossust 60,000,000 lélekkel. Ugyan mit gondolunk mi magyar nemesek, ha mindörökké csak pipázunk? méltóztassanak a'lul és RR e tárgyat megfontolni, nem csak privilégiumokra allegálni, hanem a hazát már egyszer rendesen szolgálni is. — Mi a’ b) pontot illeti, a sorozás alól a’ tanulókat közönségesen kivétetni kívánják.