Múlt és Jövő, 2005 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám
• Sidra DeKoven Ezrahi • HOGYHOGY NEVETNI ILYEN TUDÁSSAL? Kadulás ideje felé közeledő jelenben tett gesztusra. 11 5Móz 17; 18; 21. A bibliai szó legelterjedtebb formája: ״ mécahék ”, és ennek rabbinikus megfelelője a ״ mészahék”. 12 Ismételten hangsúlyozom, az ókon és a modern érzékenység közötti párhuzam semmi módon nem támasztja alá a töretlen vagy esszencialista hagyományról szóló érveket; az újabb vizsgálódások az általunk ismert zsidó humort különböző helyeken és környezetekben eredeztetik. A klasszikus források nemcsak táplálják a visszanyert hagyományt, hanem dokumentálják mindazokat a kihívásokat, amelyekkel a héber és a hellenisztikus kultúrának szembe kellett néznie az i. sz. I. században, és amelyek párhuzamait megtalálhatjuk tulajdon korunkban. 13 Hayden White vetette föl a kérdést, hogy bizonyos eseményekbe vajon nincs-e eleve ״ beleszőve” a tragédia, epika vagy komédia műfaja, olyanképpen, hogy elbeszélésüknek meg kell felelnie valamilyen benső logikának. Ám ha az ilyenfajta érv kizárná is a komikumot a náci korszak eseményeinek ״ elfogadható” ábrázolásmódjai közül, ״ az ilyen történetet csak akkor rekeszthetnénk ki a vetélkedő narratívák sorából, ha (1) az az események szó szerinti (nem pedig képletes) ábrázolásának volna beállítva, és ha (2) a felhasznált, a tényeket bizonyos fajtájú történetnek megfelelően átalakító cselekménytípus úgy jelennék meg, mint amely a tényekből következik (nem pedig a tényekre van kívülről ráerőltet ve)”. Flistorical Emplotment and the Problem of Truth. In: Probing the Limits of Representation: Nazism and the Final Solution ’. Szerk. Saul Friedländer. Cambridge, Mass., 1992, Harvard University Press, 39-40. o. 14 Az élet szépről szóló kritikai elemzések, vélemények, dicshimnuszok és gyalázkodások hatalmas irodalmából a következők tartoznak a legmeggyőzőbbek vagy legzajosabbak közé: Sander Gilman: Is Life Beautiful? Can the Shoa be Funny? (amely bá mulatos tudományos áttekintést nyújt). Maurizio Viano: Life is Beautiful-. Reception, Allegory, and Holocaust Laughter. In: Jewish Social Studies, 5.3 (1999. tavasz—nyár), 47—66. o. (Viano egyszerre bírálja az általa "kritikai rosszmájúságnak" mondott hozzáállást, amely a film általános népszerűsége nyomán alakult ki, illetve ékesszólón dicséri a film erényeit). Kobi Niv: Life is Beautiful, But Not for the Jews: Another View of the Film by Benigni [héber nyelven]. Tel-Aviv, 2000, N.B. Books. (Niv könyvterjedelmű kritikája először összeállítja az elvárások listáját, majd bebizonyítja, hogy a film egyiket sem teljesíti. Ez a legátfogóbb és legreprezentatívabb támadás a film ellen.) Lásd még Carlo Celli Marcello Pezzettivel, Benigni történész-tanácsadójával készített interjúját: Interview with Marcello Pezzetti. In: Critical Inquiry, 27.1. (2000. ősz), 149-157. o. 15 Ezt az adatot Kobi Niv Life is Beautiful, But Not for the Jews c. kritikája közli, 57. o. Miként minden hasonló szám, ez is az Oscar-díjas filmek forgalmazásáról készített becsléseken alapszik. Ugyanez a forrás azt is hozzáteszi, hogy a film negyedmilliárd dollár hasznot hajtott a készítőknek, és ezzel minden idők legjövedelmezőbb olasz filmje lett. 16 Gilman is, Viani is utal Mihaileanu filmjére mint Az élet szép ״ titkos forrására", de egyikük sem elemzi azt. Jóllehet Mihaileanu beismerte, hogy már 1996-ban megmutatta forgatókönyvét Benigninek, nem fogadja el, hogy ötletét ellopták volna. „Ha ketten csináljuk ugyanazt, akkor ketten állunk szemben a barbárokkal”, nyilatkozta a francia-román filmrendező, amikor 1999-ben bemutatták filmjét a Sundance Festivalon. Beth Pinsker: Did Another Shoa Comedy Inspire Benigni? In: Forward (1999. feb. 5.), 1.0 .A hazudós Jakobról lásd tőlem: Representing Auschwitz. In: History and Memory (1996. ősz-től), 139—142. o. A német regényt először Melvin Kornfeld fordította angolra (New York, 1975, Harcourt Brace Jovanovich), majd Leila Wennewitz (New York, 1999, Plume [Penguin Putnam]). [Magyarra Kászonyi Ágota fordította: Budapest, 1973, Európa. Az idézetek ebből valók - a ford.] 17 Amerikában a Paramount Classics mutatta be a filmet, az eredeti francia nyelven angol feliratokkal — az idézetek innen valók. 18 Köszönettel tartozom Marianne Hirschnek, aki erre a párhuzamra felhívta figyelmemet. 19 A zsidó történelem és végzet csapás utáni, nem komikus ábrázolásait átható romantikus képzetek elemzéséhez lásd S. Y. Agnon regényeiről szóló tanulmányomat: Agnon Before and After. In: Prooftexts, 2.1. (1982. január), 78—94. o. 20 Roberto Benigni és Vincenzo Cerami: Life is Beautiful: A Screenplay. Ford. Lisa Taruschio. New York, 1998, Hyperion Miramax Books, 1. o. 21 Frederick Jameson: On Interpretation: Literature as a Socially Symbolic Act. In: Jameson Reader. Szerk. Michael Hardt és Kathi Weeks. Oxford, 2000, Blackwell, 56. o. Ez az az "alaphelyzet", amelyből kibontakozik a befejezett műalkotás, egy olyan nagy modernista festmény esetében, mint például Van Gogh Bakancsok című képe, nem más ez, minta paraszti nyomorúság, a teljes vidéki szegénység tárgyiasult világa, a legkegyetlenebb és legfenyegetettebb, a legprimitívebb és legelhanyagoltabb állapotba szorított világ”. Jameson: Postmodernism, or the Cultural Logic of Late Capitalism. Uo., 194. o. 22 Lásd Roskies: Against the Apocalypse, 191. o. A „lelki, történelmi vagy személyes válság után menthető” modern jiddis történetmondás fejlődésének, illetve a soá utáni világmindenségekben nyomelemként való fennmaradásának elemzéséhez lásd ugyan csak tőle: A Bridge of Longing: the Lost Art of Yiddish Storytelling. Cambridge, 1995, Harvard University Press, 341. o. 23 Kobi Niv azzal érvel, hogy a film első néhány percében az autójavítást követő kézmosási jelenet Pontius Pilátus önfeloldozását utánozza. Guido (és Benigni) ígérete: ״ Mi vado a Lavare le mani," Niv szerint annyi, mint ״ megmosni Európa kezeit a zsidók vérétől", mert olyan ״ hazug fantáziálást” tár a nézők elé, amely nemcsak feloldozza a keresztényeket minden bűnüktől, hanem a zsidókat is bűnrészesként belekeveri saját pusztulásukba. Life is Beautiful - But Not for the Jews, 35-37. o. Hogy Niv 141 oldalon ke resztül nem hajlandó elismerni, hogy a humor jelentős szerepet vihet valamely erkölcsileg elkötelezett színházi tér kialakításában, ez annál is inkább meglepő, minthogy egyik szerzője volt az izraeli politikáról és társadalomról szóló, nagy népszerűségnek örvendő szatírasorozatnak. 24 Geoffrey Hartman: The Longest Shadow: In the Aftermath of the Holokauszt. Bloomington, 1996, Indiana University Press, 152. o. 25 Lásd Kendall L. Walton: Mimesis as Make-Believe: on the Foundations of Representational Arts. Cambridge, 1990, Harvard University Press. 26 Ezt a kérdéskört vizsgálom ״ Representing Auschwitz" c. tanulmányomban. 27 E kérdés bővebb taglalásához lásd tőlem: By Words Alone: The Holocaust in Literature. Chicago, 1980, University of Chicago Press, 200—204. o. Később azt a kifogást is felhozták a színpadi