Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)

4. szám - Szemle - Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform 1920-1928 (Sípos József)

Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform 1920-19282 A Nagyatádi-féle földreformmal, azaz az 1920. évi XXXVI. törvénycik­kel és annak végrehajtásával a Horthy-korszakban már sokan és sokféle vizsgálódási szempont alapján foglalkoztak. A kérdést legátfogóbban és leg­objektívebben Kerék Mihály: A magyar földkérdés című, 1939-ben megje­lent könyve elemezte. Az 1945 utáni szakirodalom nem foglalkozott érdem­ben e földreformmal. Sőt! A hivatalos történetírás a Kerék Mihály által fel­tárt tényeket és adatokat is tendenciózusan használta. Ezzel azt a célt kí­vánta elérni, hogy az ellenforradalmi földreformot a valóságosnál is rosz­szabbnak és eredménytelenebbnek láttassa. Ezért is érdemel figyelmet Nagy József könyve, amely öt fejezetben tárgyalja a témát: A földbirtokre­form előzményei, a földreformtörvény benyújtása és elfogadása, a földre­form végrehajtása, a földreform-novella, a földreform lezárása és eredmé­nyei. A szerző az első fejezetben - az eddigi szakirodalom alapján - foglalkozik az 1920 előtti földreform törekvésekkel: érzékelteti, hogy a földbirtokosok az agrárszocialista mozgalmak hatására az 1894 márciusában elfogadott ún. telepítési törvénnyel kívánták leszerelni a parasztság föld utáni vágyát. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik az olvasó előtt, hogy a korszakban a haladó pártok (MSZDP, Várkonyiék, Mezőfiék, Achimék, Nagyatádiék és Giessweinék) is csak az állam kisajátítási jogának törvénybe iktatásával és a parasztság örökbérlethez juttatásával képzelték el a földreformot. Radi­kális földreformot e pártok is csak a polgári demokratikus forradalom győ­zelme után követeltek. Az 1918. november végén rendezett földbirtokpoli­tikai ankéton - ahogy a szerző is írja - "a radikalizmus mértéke és végrehaj­tásának formája között azonban már lényeges eltérések voltak." Ezért érde­mes lett volna részletesebben ismertetni a kötetben az egyes pártok és ér­dekképviseleti szerv­ezetek elképzeléseit. Különösen hiányzik a Nagyatádi Szabó István által vezetett Országos Kisgazdapárt földreformprogramja. Mindez nehezíti a "földművelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény" jelentőségének felismerését. A szerző ezután foglalkozik az ország első világháború utáni földbirtok­viszonyaival. Bemutatja az ellenforradalom győzelme utáni hónapok politi­kai erőviszonyait és a földreformmal kapcsolatos kérdéseket. Itt is hiányzik azonban a különböző pártok földreformra vonatkozó programpontjainak pontos ismertetése. Pedig ezek már szerves előzményei az ellenforradalom később kidolgozandó földreformjának. A szomszédos országok földreform- 2 Eger, 1993.207 p.

Next