Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)
4. szám - Szemle - Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform 1920-1928 (Sípos József)
Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform 1920-19282 A Nagyatádi-féle földreformmal, azaz az 1920. évi XXXVI. törvénycikkel és annak végrehajtásával a Horthy-korszakban már sokan és sokféle vizsgálódási szempont alapján foglalkoztak. A kérdést legátfogóbban és legobjektívebben Kerék Mihály: A magyar földkérdés című, 1939-ben megjelent könyve elemezte. Az 1945 utáni szakirodalom nem foglalkozott érdemben e földreformmal. Sőt! A hivatalos történetírás a Kerék Mihály által feltárt tényeket és adatokat is tendenciózusan használta. Ezzel azt a célt kívánta elérni, hogy az ellenforradalmi földreformot a valóságosnál is roszszabbnak és eredménytelenebbnek láttassa. Ezért is érdemel figyelmet Nagy József könyve, amely öt fejezetben tárgyalja a témát: A földbirtokreform előzményei, a földreformtörvény benyújtása és elfogadása, a földreform végrehajtása, a földreform-novella, a földreform lezárása és eredményei. A szerző az első fejezetben - az eddigi szakirodalom alapján - foglalkozik az 1920 előtti földreform törekvésekkel: érzékelteti, hogy a földbirtokosok az agrárszocialista mozgalmak hatására az 1894 márciusában elfogadott ún. telepítési törvénnyel kívánták leszerelni a parasztság föld utáni vágyát. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik az olvasó előtt, hogy a korszakban a haladó pártok (MSZDP, Várkonyiék, Mezőfiék, Achimék, Nagyatádiék és Giessweinék) is csak az állam kisajátítási jogának törvénybe iktatásával és a parasztság örökbérlethez juttatásával képzelték el a földreformot. Radikális földreformot e pártok is csak a polgári demokratikus forradalom győzelme után követeltek. Az 1918. november végén rendezett földbirtokpolitikai ankéton - ahogy a szerző is írja - "a radikalizmus mértéke és végrehajtásának formája között azonban már lényeges eltérések voltak." Ezért érdemes lett volna részletesebben ismertetni a kötetben az egyes pártok és érdekképviseleti szervezetek elképzeléseit. Különösen hiányzik a Nagyatádi Szabó István által vezetett Országos Kisgazdapárt földreformprogramja. Mindez nehezíti a "földművelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény" jelentőségének felismerését. A szerző ezután foglalkozik az ország első világháború utáni földbirtokviszonyaival. Bemutatja az ellenforradalom győzelme utáni hónapok politikai erőviszonyait és a földreformmal kapcsolatos kérdéseket. Itt is hiányzik azonban a különböző pártok földreformra vonatkozó programpontjainak pontos ismertetése. Pedig ezek már szerves előzményei az ellenforradalom később kidolgozandó földreformjának. A szomszédos országok földreform- 2 Eger, 1993.207 p.