Múltunk – politikatörténeti folyóirat 54. (Budapest, 2009)
3. szám - Tanulmányok - Klestenitz Tibor: Sajtó, felekezet, politika. A Központi Sajtóvállalat első évei (1919-1922)
Bangha rendkívül fenyegetőnek érezte az egyházat érő kihívásokat, és erőteljes társadalmi felfordulás lehetőségével számolt a világháború után. Mivel az általa „zsidó" ideológiának tartott „destruktív" irányzatok -a polgári radikalizmus, a szociáldemokrácia és a kommunizmus - befolyása nagyon erős, ellensúlyozásukra a sajtó terén össze kell fogni a protestánsokkal, de a felekezeti logikát követve azonnal hozzá is tette: vigyázni kell arra, hogy a katolikusok ne csak a terheket viseljék, hanem maguknak szerezzék meg a döntő befolyást. Ennek megfelelően az új lapnak „általános keresztény" szellemiséget kell képviselnie, nem hirdethet exkluzív katolicizmust, alkalmazzon protestáns munkatársakat, de a szerkesztést a katolikusoknak kell megtartani. „Elméletben szépen hangzik az összes keresztények összefogása a hitetlenség és a zsidó túlkapások ellen, de a gyakorlatban ez az összefogás eddig soha és sehol sem sikerült" - fogalmazta meg kételyeit. Társadalmi téren a „határozott nemzetvédelem" igényével lépett fel: a katolikus sajtó a közjogi viszályok helyett a szociális kérdést hangsúlyozza, harcoljon „a bankokrácia és az elzsidósodás" ellen, pártolja a keresztény munkásszervezetek ügyét, mentesítse a munkásvédelmet az eddigi - vagyis szociáldemokrata - vezetőktől.10 A páter törekvése a pártok feletti egyházi sajtó megteremtésére egybevágott a prímás terveivel. Csernoch János maga is bizalmatlan volt a Katolikus Néppárttal szemben, amelyet nem tartott alkalmasnak a katolicizmus érdekvédelmére.11 Ugyanakkor, egyik bizalmasa szerint, a prímás pesszimistán ítélte meg az új vállalkozás jövőjét, és nem akarta az új keresztény sajtót a jezsuiták kezébe adni.12 Kételyeiben az is közrejátszhatott, hogy a katolikus közönség egy része ellenérzésekkel viseltetett a Magyar Kultúra irányvonalával szemben.13 Bangha Béla és támogatói 1918 januárjában részvénytársaságként alapították meg a Központi Sajtóvállalatot (KSV). Az alaptőke megszerzésére országos jegyzési akciót indítottak, s céltudatos propagandamunkával jelentős eredményeket értek el. Áprilisig nyolcmillió korona gyűlt . Kiss Mária Rita: Bangha Béla sajtókoncepciója politológiai szempontból. SARNYAI Csaba Máté (szerk.): Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon 1848-1918. Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest, 2001.146-147. 10 EPL Cat. 44/3078-1920. Emlékirat a magyar katolikus sajtóreform ügyében. 1917. július 1. 11 GERGELY Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 76. 12 SZABÓ László: Szegény ember gazdag élete. III. k. Athenaeum, Budapest, 1928. 79. 13 RÓNAY László: Harcok az „új világnézet" körül. Katolikus irodalomszemlélet 1890-1920. (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye, 21.) Argumentum, Budapest, 2007. 42.