Munka, 1976 (26. évfolyam, 2-12. szám)
1976 / 2. szám
NGRESSZUS UTÁNI TENNIVALÓK A szakszervezetek XXIII. kongresszusának egyik fő jellemzője a tenniakarás, a cselekvési készség megnyilvánulása volt, elhatározott céljaink megvalósítása kében. A kongresszus nem csupán megerősítette, konkrétan meg is fogalmazta az érdekvédelema termelés, a gazdálkodás segítségével, a nevelőalkával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Most , a tennivalók alapszervi helyi realizálása mozgalmunk legfőbb teendője. Előtérben a termelés, a gazdálkodás Vezető szerveink számára politikai biztonságot ad és helyes cselekvési irányt mutat a kongresszus határozata. A szakszervezetek XXIII. kongresszusa kinyilvánította, hogy egyetért az MSZMP XI. kongresszusának gazdasági helyzetünkről szóló elemzésével, ebből adódóan azzal, hogy minden erőnkkel elősegítjük a gazdasági célok megvalósítását, amelyek a termelés fejlesztésére, a termelékenység növelésére, az életszínvonal szilárd megalapozására irányulnak. A szakszervezetek a mozgalom eszközeivel segíteni akarják azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja, a világpiaci cserearányok romlásából és a népgazdasági egyensúly hiányából adódott nehéz helyzet megszüntetése. Ezért kerül előtérbe a gazdálkodás, a termelés ügye. Ezért szükséges, hogy az alapszervezetek vezető szervei vállalati, üzemi viszonylatban mindent megtegyenek azért, hogy a központi célok megvalósuljanak, s a vállalatoknál minél hamarabb megtörténjenek azok a gazdasági, termelési intézkedések, a termékstruktúra kívánatos átalakítása, a munka- és üzemszervezési intézkedések, amelyekkel olcsóbban, jobb árut, exportképesebb terméket lehet termelni. A tömegek alkotó erejével takarékosabban, gazdaságosabban és hatékonyabban bánjunk. Ennek megfelelően szervezzük és fejlesszük tovább a szocialista munkaversenyt, a brigád- és az újítómozgalmat, adolgozók minden hasznos termelési kezdeményezését. A gazdasági, termelési célok elérésének útját, módját a kongresszus több összefüggésben tárgyalta. Többek között utalt arra, hogy az üzemi demokrácia, az anyagi ösztönzés, a szocialista tudat és magatartás fejlődése a munkaversennyel szervesen összekapcsolódik. Oly módon, hogy a dolgozók váljanak a célok meghatározásának és a döntéseknek részeseivé, azonosuljanak a tennivalókkal és ebből fakadóan kezdeményezzenek, versenyezzenek a vállalat, a népgazdaság és önmaguk javára. E folyamatban erőteljesebben érvényesüljön a jó munka anyagi, erkölcsi elismerése. Fejlődjön a szocialista életmód és közéletiség, vagyis így alkot majd egységet a szakszervezetek érdekvédelmi szerepe és a fejlett szocializmust építő iskola szerepe. Vezető testületetek lehetőleg minden tényező hatásával tudatosan számoljanak és erőteljesen segítsék a kissé nehezebb gazdasági feladatok megoldását. Érdekvédelmi feladataink A XXIII. kongresszus határozata gyakorlati segítséget ad a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, az érdekvédelmi munkára. Sokoldalú feladatot jelent az öt évre szóló kollektív szerződések és az 1976. évre szóló kollektív szerződés megkötése is. A kongresszus által adott útmutatás a bérpolitikában: „a bérek, a keresetek és a jövedelmek alakulása az eddiginél jobban tükrözze az egyének és a kollektívák teljesítményét, a magasabb képesítést igénylő és magasabb színvonalú munkát végző, kiváló minőségi terméket előállító, átlagon felüli teljesítményt elérő munkások tényleges teljesítményükkel arányosan magasabb keresetet érjenek el, a több műszakot vállaló, nagy értékű termelőberendezések maximális kihasználását elősegítő dolgozókat külön pótlékkal és prémiumokkal, valamint egyéb jutalmazásokkal kell a vállalatoknak honorálni.” Ezeket az elveket a vállalati bérpolitikában önállóan és konkrétan kell alkalmazni. Arról van szó, hogy a nehezebb helyzetben helyileg még igazságosabban, a munkateljesítmény szerint alakuljanak a bérek és jövedelmek. Az egyéni bérek meghatározásánál a bizalmiak egyetértési joga újabb lehetőség arra, hogy érvényesítsük érdekképviseleti szerepüket. A kollektív szerződés munkaügyi vonatkozásaihoz a SZOT Elnöksége és a Munkaügyi Minisztérium közös irányelveket ad és ez további konkrét segítséget jelent a gyakorlati munkához. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének új eszköze a vállalati szociális tervek elkészítése. (A SZOT és a Munkaügyi Minisztérium közös irányelve a szociális tervek elkészítéséről, megjelent a Munka 1975. júniusi számában.) A szociális tervezésnél a szakszervezeti bizottságok arra törekedjenek, hogy ifjúságpolitikával, nőpolitikával, lakásépítéssel, óvoda és egyéb szociális létesítésekkel, a szakmunkásképzéssel, továbbképzéssel, az étkeztetéssel, üdülővel, turizmussal stb. összefüggő kérdésekben ne kizárólag a célok, hanem a célok elérését