Munka, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám
GAZDASÁG - ÉLETSZÍNVONAL a családi életet is. Ebbe ők is beleegyeztek, mert volt célja. Ha főmunkaidőben ilyen ösztönzők lehetnének, nem volna szükség a gmk-ra sem. — Szerintem az előnyök mellett nem szabad megfeledkezni a hátrányokról sem — veszi át a szót az tiszbtitkár. Tapasztalataink alapján megállapítottuk, hogy a gmk-val kapcsolatos előkészítő munka hiányos volt, nemcsak nálunk, hanem országosan is. Embereink a pénz érdekében félretettek mindent, olyan anyagi ösztönzőt láttak maguk előtt, hogy minden a feje tetejére állt. Megfordította a gondolkodást. Egy nagyobb vállalkozás vége felé a megterhelést többen már nem bírták. Ezt látni kellett volna előre. A tapasztalatokból tanulva, az 1983-as szerződéseket módosítottuk. Lényeges változás például, hogy gazdasági vezető csak a vezérigazgató külön elbírálása alapján lehet gmk-tag, valamint szabályoztuk azt is, hogy egy vállalkozó egy év alatt 60 ezer forintot kereshet. Szakszervezetünk — a hátrányaival együtt — továbbra is támogatja a gmk-t. Ezt nyomatékkal mondom, a félremagyarázás elkerülése érdekében! Megpróbáljuk közösségi rangra emelni a gazdasági munkaközösségeket, hogy az érdekek közös értékké váljanak, így a jövőben figyelembe kell venni, hogy a vállalati érdek ésszerűbben essen egybe a személyes célokkal, a közösség szándékával. — Hogyan fogadták el a gmk-t ott, ahol több brigádtag is kimaradt belőle? — Brigádunkban 26-an dolgozunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Herku Imre, a profilüzem művezetője, a Gagarin brigád tagja. — Közülünk 13-an vettünk részt a kisvállalkozásban. A brigádvezetőnk nem jött, s lehetséges, hogy a brigádmunka ezért nem törpült el. A legnagyobb hajtás idején is megkövetelte tőlünk a brigádfeladatok teljesítését. Ez ment is, annak ellenére, hogy fél éven keresztül minden szabad időnket a gmk-ra fordítottuk. Két munkaközösség dolgozott egy területen, 24 órában, 12 órás váltással. Nekünk nem volt olyan megterhelő, mint a kollégáknak. Még a brigádvezetőnk által szervezett kommunista műszak is sikerült. A közös szórakozás sem maradt el, brigádvezetőnk nem engedett a huszonegyből. Brigádmunkánk eredményeként megpályázhattuk a vállalat kiváló brigádja címet. A szervezésen múlott minden. Persze, az egyik szombaton a gyerek megkérdezte: „Apu, mi nem megyünk iskolába, te meg mész dolgozni” . . . ? Megérte, annak ellenére, hogy az idén már nem alakítunk új munkaközösséget. — Oka? — Szerintünk a szerződés nem volt korrekt, eléggé körültekintő. Becsapva éreztük magunkat, amikor novemberben a főmunkaidő alatt nem tudtuk teljesíteni tervünket és a vezetőség megvonta tőlünk a gmk jogát. Feloszlott a munkaközösség. Ez kb. 3000 forintot jelentett fejenként. Tudjuk, hogy a szerződés alapján a vezetőségnek igaza volt, mi mégis megsértődtünk, talán a büntetés mértéke miatt, mert a lemaradás alapanyag-problémából adódott. — Természetesen ez rizikó a vállalatnak is és a vállalkozónak is — szól közbe Csepecz Ferenc. — A szerződés nem egyoldalú, ma a vállalat sem tudja, mit hoz a jövő. — Összekapcsolható-e a brigádmozgalom a gazdasági munkaközösségekkel? — Mi megtaláltuk benne a közöst — válaszol Paget Albert főbizalmi, az acélszerkezeti üzem hegesztője, az Alkotmány brigád tagja. — Tavaly három vállalkozásban dolgoztunk. Az elsőnél még nem tudtuk helyesen felmérni a helyzetet. Negyvennyolc órát dolgoztam pluszként a 40 órás munkahéten. Egyre azért jó volt. A munkával közelebb kerültünk egymáshoz, kitűnően megszerveztük feladatainkat. Minden egyes emberről tudtuk, hogy melyik munkafázishoz ért a legjobban, és miben a leggyorsabb. A brigádból is csak a legképzettebbek kerülhettek be a munkaközösségbe. Hogy mennyire összeforrtunk, arra csak akkor jöttünk rá, amikor éppen nem volt vállalkozás. Szinte kívántuk egymás társaságát még munkaidő után is. Fellendültek a kulturális programjaink, együtt mentünk színházba. A közös munka kifizetése után fehér asztalhoz hívtuk meg azokat a brigádtársainkat, akik nem dolgoztak a gmk-ban. — Mi várható 1983-ban? — Mindenképpen módosítjuk szerződéseinket a vállalat és a vállalkozó szakembereink szempontjait figyelembe véve. Nem szabad, hogy dolgozóink ennyire igénybe vegyék az egészségüket — próbálja keresni a megoldást Csepecz Ferenc. — Szakszervezetünknek eddig nem volt beleszólása a szerződésekbe, mert azt önálló jogi személyek kötötték meg. Az idén külön foglalkoztunk e fontos kérdéssel, mert a hatásokra akkor is figyelmeztetni kell a dolgozót, ha ő nem veszi észre. A SZOT által kiadott állásfoglalás általános, mi viszont megpróbáljuk kialakítani a saját elképzeléseinket. Még akkor is, ha a vállalkozó nem nagyon engedi, hogy beleszóljunk, ha a több pénzért többet akar dolgozni! SALAMON ÉVA (Darvas Péter felvételei)