Munka, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám

* Új esztendő derűvel, szorongással A múlt év decemberében aláírt szovjet— amerikai ra­kétaleszerelési megállapodás az emberiség biztató jövője szempontjából páratlan eseménynek minősül. Ha­­lehet feltéte­lezni, hogy ez az aktus nem befejezése, hanem nyi­tánya egy olyan korszaknak, amely az élet normá­lisabb lehetőségét hozza magával, akkor a mai ku­sza, zavaros viszonyoktól, nyomasztó anyagi ter­hektől és félelmektől gyermekeink megszabadul­nak. Mert nemcsak arról döntenek az aláírók, mi­lyen rakétatípusokat, hány robbanófejet semmi­sítenek meg, közvetve a kis és nagy népek gazda­sági, társadalmi sorsának alakulásáról, az élet mi­nőségéről is határoznak. Másfajta kapcsolatok for­málódnak, gazdasági, kereskedelmi, társadalmi relációkban egyaránt, mert az anyagi javakat nem fegyverekre, hanem — majd — az élet értelme­sebb berendezésére fordíthatják a Föld valameny­­nyi országában. Nem jámbor óhajokról szólunk, hanem arról a realitásról, hogy a tegnapi szembenállás, ágyúcsö­vekkel vigyázott bizalmatlanság, gazdasági és ke­reskedelmi embargók és kökomlisták helyére a kölcsönös érdekek és előnyök alapján burjánzó értelmesebb életforma kerül. Nincsen a Földön egyetlen ország, egyetlen nép sem — a legnagyob­bak sem kivételek —, amely ne volna ráutalva a másikra. Mi magyarok ennek a valóságát tán mindenki­nél jobban érezzük, hiszen tőkeszegény gazdasá­gunk, nyersanyagokban sem bővelkedő hazánk százszorosán ráutalt a normális gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatokra. Számunkra a békés viszo­nyok, a kiegyensúlyozott érintkezés — nemcsak Európa népeivel —, valóságos életlehetőségeink egyik nélkülözhetetlen forrása. Az sem mellőzhe­tő, különösen nálunk nem, hogy a fegyverekre fordítható összegek mennyit emésztenek föl gaz­dasági erőnkből, s mennyit hagynak meg oly any­­nyira rászorult gazdaságunk fejlesztéséhez, élet­körülményeinek javításához.

Next