Állami gimnázium, Munkács, 1876
. Egykorúi, s némileg előzői, de kik e korszakba valók, s kik szintén a lyrát pengették. Szentjobi Szabó László 1791-ben kiadott szerelem dalaival, melyek mérték nélküliek, s többnyire hiányzik belőlök a dallamos hangmenet is; néhol azonban a népies hangot annyira eltalálja, hogy egyszerűségében is vonzóvá lesz, mint a következő versben is: „Piros rózsa boltozatok! Legyen sírom alattatok, Ha elérem halálom. Hullott rózsák levelével, Nyugtassa porom békével Ama jóltevő álom.“ Dajka Gábor — 1787—96 közt — mély érzéssel dalolja önkeble érzelmeit; változatokban megragadó gazdagsággal, de gondolatmenete nem a népiesek világában kereng, azért általánossá nem is lehetett. Nyelve a korhoz képest választékos, keresett. Költeményei gazdag tanulmányon alapulnak, s azért inkább a tudományokat kedvelőknek valók, kik azokban elég gyönyört is találhatnak. — Kora halála nem engedé, hogy költészetünkben hivatásához méltó tért foglalhasson el. Valódi költői alakként emelkedik ki e korból Csokonai V. Mihály. Fogékony lélekkel minden iránt, minek ő körébe jutott. A nép köréből emelkedve ki a népies hangot ismeri és használja, de nyelve erőteljesebb azon népies hangnál, melyen Kisfaludy S. beszél, költeményei könnyen folyók, átgondoltak. Csokonai Hymfivel ellentétes sarkat képez. Hymfi öntudatlanul látszik a benne támadt érzelmek és gondolatoknak szavakat adni, Csokonainál pedig sziv és fő, érzés és gondolat együtt munkál ; mindamellett játszi könnyűséggel dalol. Hymfi önmagának zengi kesergő és boldog dalait: „Ha kirakom sérelmemet Egy két versnek sorába, S belé öntöm keservemet Hegedűmnek húrjába : Úgy tetszik, hogy szelídülnek, S egy parányit megenyhülnek Vad fájdalmi szivemnek, S ez szerzője versemnek.“ Csokonai pedig dalol, hogy másokat gyönyörködtetve tanítson: „Mit ér a szép gyümölcs maga, Bár kedves a szine, szaga, Ha jó ízzel nincs tele.“ Hymfi tartózkodva, felve adja ki művét kezéből, mivel magának írván, másokat talán nem is fog érdekelni: „Ha ki talán nem értheti Szivemnek mély érzésit, Balul teszi, ha neveti Bús lantomnak nyögésit. ”