Munkás, 1914 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-04 / 1. szám
4 HÍREK. A Pécsi Ingyenes Népkönyvtár Egyesület előadássorozata keretében 1914. január hó 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Sipőcz Géza dr. az elmegyógyintézet igazgatója tart előadást az Apolló-mozgószínházban. Az előadás tárgya: Tanúvallomások értéke. Beléptidij nincs. Fölkérjük az összes elvtársakat, hogy a fenti előadáson minél tömegesebben vegyenek részt. Az angol munkásmozgalom története. (Buchinger elvtárs előadása.) Múlt vasárnap délelőtt Buchinger elvtárs tartotta meg múltkori és elmaradt előadását a hallgatóság élénk figyelme és résztvétele mellett. Az előadás tárgya „Az angol munkásmozgalom története“ volt. Buchinger elvtárs nagy érdeklődés közepett fejtegette Anglia munkástársadalmának mozgalmait egész a 18. századba visszamenőleg. Kimutatta, hogy az angol munkásság volt az, aki legelőször mozdult meg a kialakuló nagytőkés uralom elnyomása ellen, hogy az angol munkásság volt az, aki elsőnek kezdte követelni az egyenlő politikai jogokat és Anglia volt az az állam, ahol elsőnek is terjesztették ki a néptömegekre azokat a politikai és egyéb jogokat, amelyeket Magyarország népének még a mai napig is nélkülöznie kell. Az angol kapitalizmus is megtett annak idején mindent a föltörekvő néptömegek mozgalmának eltiprására, de az uralkodó osztályok, amint belátták, hogy azt el nem fojthatják, kénytelenek voltak a a népnek jogos követeléseit teljesíteni. Igaz, hogy az angol munkásság mozgalmai a múltban leginkább nélkülözték azt az elvi irányzatot, ami megvan a többi államok legtöbbjének munkásmozgalmában. Ez a szocializmus. Ezért szerették az angol munkásságot a más államok uralkodó osztályai amolyan mintamunkásságnak nevezni. Az angol munkásság harcolt a múltban is, de mozgalmának általában megvolt az a rideg gazdasági jellege, csak szakszervezeti téren igyekeztek eredményeket elérni, a politikával csak annyiban foglalkoztak, hogy időről-időre támogatta az egyes polgári pártokat addig, amíg föl nem ismerte azt, hogy politikailag is kell harcolnia az uralkodó társadalmi rend ellen, csak úgy, mint szakszervezeti alapon, de a politikai mozgalomnak mentnek kell lenni minden külső, polgári vagy bármely befolyástól. És az angol munkásság az utóbbi években meg is mutatta, hogy szakít azzal a régi taktikájával és rálépett az igazi osztályharc alapján álló szakszervezeti és politikai mozgalom terére. Angliában az utóbbi években hatalmas méretű gazdasági harcok folytak le az egész világ csodálatára. Ezek a harcok megmutatták, hogy az angol proletárság is szakított már azzal a régi politikával, hogy a munkásság és a tőkés osztály közötti harmóniát tekintse mozgalma feladatának. Politikai téren is észrevehető az utóbbi időben az angol munkásság ideológiájában olyan átalakulás, amitől az angol burzsoáziának méltán van rettegni valója. Egy szóval az angol munkásság úgy a szakszervezeti, mint a politikai mozgalom terén mindegyre közeledik az igazi osztályharc alapján álló, modern szocialista mozgalom iránya felé. És ennek az átalakulásnak lehet is már eredményeit látni. — Nagyjából ez volna Buchinger elvtárs előadásának gondolatmenete. A nagyszámú hallgatóság élénk tetszése kísérte a kitűnő, történelmi szférájú előadást. Baleset a nyomdában. A Wessely és Horváth nyomdában súlyos baleset érte a múlt héten Ernbauer Katalin, 19 éves nyomdai munkásnőt. A papírvágó-gép a balkezén levágta két ujját az első ízületnél. A szerencsétlen munkásnő, annak ellenére, hogy törvény tiltja nőknek az ilyen gépeknél való foglalkoztatását, mégis oda lett állítva és egy szerencsétlen pillanatban a gép kése alá került a kis- és a mellette levő ujja, melyeket a gép teljesen levágott. Súlyos sérülésével a kórházban ápolják. Ajánlatos volna, ha az iparhatóság a körmükre ütne a hasonló uraknak, akik az ipartörvény tilalma ellenére ilyen veszélyes munkára alkalmaznak olcsón díjazott nőket, ahelyett, hogy a becsületes férfimunkásokkal tisztességes megállapodás szerint végeztetnék el ezt a munkát, melyért az üzletfelek éppen úgy megvannak nyúzva, mintha azt rendes munkaviszonyok közt cselekedné a kitűnő Wessely és Horváth cég. Tihanyi káplán urnak negyedévenkint láza van. Az bizony, a kitűnő hecckáplán úr negyedévenkint tudomására adja olvasóinak, hogy gyógyíthatatlan nyavalyába szenved, de még nem csücsültették be valamely jól belakatolt kalitkába, oda, ahová a hasonló betegségben szenvedőket azért zárják, hogy kárt ne tegyenek önmagukban. Tudomására adja azonkívül Tihanyi káplán úz olvasóinak azt is, hogy még mindig megmaradt amolyan korlátolt sajtókontárnak, aki ugyan tudhatna korlátoltságában is annyit, hogy a „Munkás" mint hetilap nem szedheti össze az ország minden istenháta mögötti falujában történő zsidó szatócs apró csalásairól vagy csalárd bukásáról szóló híreket, mert erre sem helye, sem technikai berendezése nincsen. Az Úrlap obskúrus negyedévi tolforgatója mégis szemére veti a Munkásnak, hogy elhallgatja a zsidók üzleti bukásait, váltócsalásait stb. Ostobaság vagy tendenciózus ferdítés azonban az, hogy az ország dolgozó lakosságát sanyargató gazdasági nyomorúságnak azok a csalárd bukások volnának az okozói, amelyeket a káplán úr az Úrlapban fölsorakoztat az egész ország területéről az egész múlt évről. Az az országos évi 400 milliós bukás, amit az Úrlap kimutat, bár nagy mértékben hat az ország közgazdasági helyzetére, de ravaszság vagy tudatlanság azt írni nyilvánosan, hogy ez okozza az ország gazdasági nyomorúságát és a munkásság szegénységét és kivándorlását. Hogy miért vagyonosodnak és miért károsodnak Magyarországon a zsidók, ezt minden utcagyerek tudja, csak Tihanyi úr nem akarja tudni. Tisza István és hasonló politikai kollégái a megmondhatói, hogy hogyan lesznek egyes gazdag, kormánytámogatásból gazdag zsidóbankárok és nagyszállítók bárókká, főrendekké. De azok között az átkozott zsidók között is akad azonban sok száz és ezer olyan, csak úgy, mint a katholikus paraszt között, aki ebből a tejjel-mézzel folyó Kánaánból is kénytelen kiszökni a magyar agrárius és panamista uralom teremtette gazdasági nyomorúság elől. A csalárd bukás bűntettével kimenekülök között akad de sok nem zsidó is, sőt az Ur jámbor szolgái közül is vetemedtek már ilyesmire, nyereségvágyból elkövetett csalásokra, sikkasztásokra, sőt rablógyilkosságokra is. Mindezek azonban koránt sem a zsidók bűnei, hanem annak a rothadt társadalomnak természetes folyományai, amelyben élünk s amelyet éppen a kitűnő Tihanyiak szeretnek védelmezgetni, persze ők tudják, hogy miért. Láthatjuk tehát, hogy nincs igaza, sőt hazudik a káplán úr, amikor azt állítja az Úrlapban, hgy a zsidók bukásai, csalásai az egyedüli okozói a munkásság nyomorának. A zsidó tőkés is csakúgy kizsákmányolja munkásait, mint az üzleti szellemű papok és katholikus agráriusok és nagytőkések. Ez és az osztályuralmi politika pedig nagyobb MUNKÁS 1914. január 4. A proletárok csak láncaikat veszthetik