Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-11 / 28. szám
1915. július 11. MUNKÁS nyivel több. Mekkora összeget képviselhet ez az értékgyarapodás, ha a magyarországi összes vidéki sörfőzdék meglévő készleteit is tekintetbe vesszük ? ! Végül ne feledjük el, hogy a magyar sörgyárak ebben az évben a kétszeri áremeléssel összesen 14 koronával emeljék a sörárakat. Ha csak nagyjából alkotunk is fogalmat az összes gyárak termelési mennyiségéről egy félév alatt, akkor is látni fogjuk, hogy súlyos százmilliókat képvisel ez a többletjövedelem, amit a magyar sörgyárak az idén e két áremelés folytán bezsebeltek, amivel az itt-ott mutatkozó többletkiadásuk össze sem hasonlítható. Világos tehát, hogy a sörkartellnek ez a gyakori áremelése csak a közönség fokozottabb kiuzsorázását célozta és nem a jogosult túlköltségek fedezését. És el lehetünk rá készülve, hogy a kartell által most felhajtott árak alig fognak majd a háború után is alább szállni, hiába ígéri cirkuláréjébe a kartell, hogy az új „pótlék“ csak a háború tartamára szól. A másodi legyen a cukorkartell. A cukorkartell az árakat a háború folyamán még „csak“ egyszer emelte. Emelte volna ugyan többször is, de állítólag az osztrák kormány eleve tiltakozott ez ellen és hír szerint a magyar kormány is úgy rendelkezett, hogy a jelen termelési év végéig az árak nem emelhetők ismételten. A cukorkartell azonban, amint az összes jelek mutatják, a közeli jövőben nagyobb arányú áremelésre készül. Erre vall az, hogy mesterségesen mindenfelé cukorhiányról beszélgetnek és a termelési költségek nagyarányú emelkedéséről, no meg kis vagyonhiány féléről is. Ami a termelési költségek emelkedését illeti, erre nézve meg lehet állapítani, hogy a cukorkartell eddig is akkora haszonra dolgozott, hogy az esetleges üzemköltség-emelkedést minden áremelés nélkül elbírja, sőt még emellett is igen jó üzletet csinál. A vagyonhiányról szóló érv csak szórványos jelenségekkel igazolható, ami áremelést pláne nem indokolhat. Hogy állunk hát magával a cukorhiány kérdésével ? A gyárosok itt azt mondják, hogy a monarchia cukorfogyasztása az utóbbi pár év alatt annyira megnövekedett, hogy erre a gyárak egyáltalán nem voltak elkészülve. Ezzel szemben a valóság az, hogy amilyen mértékben emelkedett a fogyasztás, körülbelül ugyanolyan mértékben emelkedett a termelés mennyisége is. A monarchia cukorgyárai ugyanis termeltek cukrot : 1912- ben 3,816.436 mm, 1913- ban 5,320.039 mm, és tavaly körülbelül ugyanilyen arányban emelkedett a termelés mennyisége. A monarchia területén a belföldi fogyasztás felemésztett : 1912- ben 1,514.682 mm. 1913- ban 1,901.500 mm. 1914- ben 2,300.000 mm. Miután az 1915. év első négy hónapjának fogyasztása a múlt év hasonló hónapjainak fogyasztását már körülbelül 400.000 métermázsával felülmúlja, így előreláthatólag az 1915. év egész fogyasztása el fogja érni a 3 és félmillió métermázsát. Nézzük most a cukorkivitelt. A monarchia cukorgyárainak cukorkivitele ugyanis volt: 1912- ben 2,535.997 mm, 1913- ban 3,694.692 mm. Látjuk tehát először azt, hogy a cukortermelés mértéke a fogyasztás arányában növekedett, mert hiszen a kivitelünk is évről-évre gyarapodott, amit megállapíthatunk a fenti összehasonlításból is, amiből kitűnik, hogy az 1912-iki kivitelünket az 1913-iki több, mint egymillió métermázsával múlta felül. De bizonyos az is, hogy ha 1914-ben a kivitelt a világháború meg nem akadályozza, a kivitelünk ebben az évben is elért volna az előző évhez hasonló gyarapodást. Mi következik most ezekből ? Nem-e az, hogy közönséges csalás ma a monarchiában cukorhiányról beszélni, amikor a múlt év termelése is elég jó volt, a kivitel pedig csaknem teljesen megszűnt és így ez a legalább is négymillió métermázsányi készlet is a belföldön maradt és itt is van az ma is. Nincs tehát megint semmi ok és indok sem a cukorárak emelésére sem. És ha mégis emelni akarják a cukorbárók, hát ennek egyedüli indoka itt is csak a tőke profitéhsége, amely a háború alatt minden vonalon aratni akar a közönség nyomorúságán. Ezért a hatóságoknak már jó eleve közbe kell lépni, hogy a cukorbárók készülő merénylete keresztülvihető ne legyen. Úgy is eléggé fojtogat már bennünket a százféle uzsora minden oldalról, miért kelljen ennek éppen a cukornál, mint az egyik legfontosabb élelmicikknél is jelentkezni, amikor arra szükség és ok nincsen. A háború eseményei * * * A szövetségesek előnyomulnak Lublin felé. — Az olaszok veresége az Isonzónál. — A Dardanellák sikertelen ostroma. A szövetséges német és magyarosztrák seregek az oroszok ellen folytatják sikeres offenzívájukat úgy Oroszlengyelországban, mint Galicia keleti részén. Lembergtől keletre a szövetségesek a Gnila-Lipa folyó átlépése után tovább nyomulva, elérték a Zlata-Lipa folyót és a délkeletgaliciai szakaszon a Dnyeszter-folyó partjáról elűzték az oroszokat. A Visztula és a Bug-folyók között sikeresen folyik az előnyomulásunk Lublin felé, melyet már mintegy 30—35 kilométerre megközelítettek. A Visztulától nyugatra is sikerrel haladnak előre a szövetségesek és hír szerint a Visztulától délre, Varsótól keletre is kiújultak a harcok. A szövetséges seregek különben az utóbbi héten az oroszok elleni harcokban több mint 20.000 oroszt fogtak el ismételten, aminek nagyobb hányada a Krasznik körüli harcokra esik. Oroszországból egyébként az utóbbi napokban nagy politikai átalakulások hírei érkeztek. A táviratok szerint a politikai pártokból egy hadibizottság alakult, mely a saját akaratát a hivatalos kormányra és magára a koronára is rá igyekszik kényszeríteni úgy a külső, mint a belső politikai kérdésekben. A forradalmi mozgalmakról, sőt azoknak terjedéséről is egyre jönnek hírek Oroszországból. Az olasz háború. Az olaszok, amint tudvalevő, eddigi összes erőlködéseikkel kudarcot vallottak, amennyiben a harctér egyetlen pontján sem tudtak még eddig semmiféle sikert sem elérni. Az Isonzó-arcvonalon voltak eddig is az olaszok a legtevékenyebbek és így itt is szenvedték a legtöbb kudarcot és a legsúlyosabb veszteségeket. A héten a Görztől délfelé a tengerpartig terjedő arcvonalon súlyos ve- Olvassátok és terjesszétek a „Munkás“ lapot! 3