Munkás, 1921 (24. évfolyam, 1-188. szám)

1921-01-22 / 17. szám

i­xiv. évf. ff. szám. Egyes szám ára: 2.— korona. Szombat, 1921. január 22. IUfluUil árak. Helyben és vidéken , Bay­en. 360 K, félén. ISO K, n.gy.d­­én. 90 K, eff­héra 30 K, Politikai napilap. A Pécsi Szocialista Párti hivatalos lapja. ® *mBmo»asaMwam«K»M$sa! Telefon irfaok, Sx.rke.zt6.4g. JK­ kadóhivatal ■ 376. o. Szerk.iztSaég c. kiadóhivatalt Zrínyi-utca 13. nám alatt. A hangunk nem tetszik a burzsoázia finnyás urainak és szent embereinek. Gorombának mondják és kifogás­­olni méltóztatnak, hogy igy nem ▼etjük mi a munkásságot finom­ságra és kultúrára. Hangunk akkor kemény s ne­­kik nem tetsző, amikor róluk beszélünk, a burzsoáziának a munkássággal szemben alkalma­­zott diktatúráját illetjük az őt megillető szavakkal, amikor a túloldali urak és papok bestiális gyilkosságait bélyegezzük meg. Ezeket a gaztetteteket pedig nem lehet de nincs is szándékunkban más szavakkal kifejezni, csak amik megilletik és valóban kife­jezik azokat. De erről nem is vitatkozva, kérdezzük a finnyás urakat, mi­kor tanították ők a munkásságot finomságra, kultúrára s nekik akik csak nyomort, durva, nyo­­morult sorsot, sötétséget, botot, börtönt, szuronyt juttattak a mun­­kásságnak, mért fáj most egyszerre a munkásság kultúrája? Milyenek voltak az ő tetteik mindig a finom, szégyenlős, szalonbeszéd mögött ? Erkölcstelenek a saját magukkal való megnyilvánulásukban, dur­vák, embertelenek másokkal szem­ben. S amíg egymásra mosolyog­­tak olyan finoman, szalonképe­sen, zsebükben a revolvert szo­rongatták, hogy tönkretegyék, legázolják egymást, elsősorban pedig éppen a munkásságot. Ugyanazok a szent papok, akik­nek testvérei most itt finnyás­kodnak, szemüket ájtatosan az ég felé forgatva, ajkukon szent sza­vakkal sújtanak le a kezükben lévő kereszttel a magyar proletá­rokra és minden durvaságot, minden vadállatiasságot fölülmú­­lóan verik és veretik agyon azo­­kat, akiktől tán azt kívánnák, hogy szalonképes szép szavakka­l köszönjék meg az agyonveretés ! Dicsérjük talán Horthyt, nemde­t. Hogy ez a tengerész tábornok • ? szelíden integeti másféleszter ur óta a magyar munkásságot,­­ ade térjen észre, finomodjék meg vogy akarjon a jóságos és finom ,, ne nak a családias szolgálatából urai­szabadulni ? Ez tetszene a Dt föl­­tulnak, ugyebár? Ez már fi­mán' müveit hang volna ? loom. Legyenek az urak nyugi fogunk sokkal különb, sőt adtak, mabb kultúrát teremteni mi­­ fino­­nak, az egész munkáss­águnk­­mint aminő ál', hazug­­a­ágnak, fenségeket és durvaságokat becste­­kendőző volt az ő látszat­­ csak­­álykulturájuk. De amig ősz­iünk ellenük, amig érsz harcos keserűségek diktálják a l­ázadás nem álszenteskedő szav, yilt és amig ők ezer és ezer szám linkat, fik a gyilkot testvéreinkbe *ra dó' és finom szavak kíséretében ; szent mi minden gazságot az ezt te ' addig sen megillető nyílt szóval ( 'kélete­­megjelelni. fogunk ODO íz fodrássy-féle pártgröndolás fejleményei. Haller nyilatkozik a pártam­kulsisról. — Apponyi is csatla­kozik ? — Külön liberális polgári párt is alakul — A s social demokraták nem kooperálnak Budapest, jan 20. Az új An­tássy-féle párt, melyről már hetek óta beszélnek, a legújabb hírek szerint mintegy 60—70 taggal a jövő héten végre meg fog ala­­kulni. Hír szerint a párthoz csat­­lakozik Apponyi Albert is. Kez­­detben úgy volt, hogy mint alkalmi alakulathoz nem kíván csatla­kozni, annál is inkább, mivel nem látja tisztán, hogy csupa "komoly" elemek tömörülnek-e a pártba. A legújabb verzió sze­rint azonban Andrássynak még Párisba utazása előtt kijelentette Apponyi, hogy csatlakozik. Min­den esetre ez még így nem éppen bizonyos. Az „új" párt az eddigi­­ek­ szerint nem más, mint a­­­l­. »keresztény nemzeti egy pártja", kihagyva belőle néhány embert, de megfejelve Andrássy és Apponyival. A párt . Aödris/ levőleg csatlakoznak th?f ' seken kívül a 12 a dissziden csoport és a k ; ta^ Szmecsanyi­dás szerint a­­,*«»»** tme*al *P0' szocialisták ; kilépett keresztény' A párt 1S a legújabb r programmers nezve a fekszik I /crzió az­ h°gy nem t0'­zékisége kormányhatalomra, ellen­­hogy­­ Pad*ig olyanforma lesz, melyek azokban a kérdésekben, a neme­k megegyeznek elveikkel, dés fognak a kormány intézked ' eivel szembehelyezkedni. Megállapítható, hogy az új párt gründolásának egyetlen célja az, hogy a kurzus kátyúba jutott szekerét kihúzzák. Megmentsék a lényeget, a régi gonosz osztály­politikát bizonyos lényegtelen formaságokkal, újabb és újabb alakulásokkal. Hogy Andrássy és Apponyi is most már közéjtük áll, ez nem azt jelenti, hogy be­­csületesebb lesz a kurzus politi­kája. Ellenkezőleg most már ők is hozzájuk alacsonyodtak, mert unják már a hatalmon való kívül­­állóságot. Ezt lehet kivenni Hal­­fer István és egy másik, meg nem nevezett politikus nyilatkozati­ból, amit „Az Est“ közöl csütör­töki számában. Egy úgynevezett is van alakulóban és Ugron Gábor kezdeményezésé­ben. Ez a pártalakulás politikai céljainak elérésében „békés együtt­működést" tervezett a szociál­demokratákkal is, akik viszont, a legújabb értesülés szerint nem hajlandók semmiféle polgári párt­­tal még csak kooperálni sem. A szabad királyválasztók is mozgolódnak. Hír szerint az a tervük, hogy a kormányzópárt legközelebbi gyűlésén indítvá­nyozni fogják a szabad király­­választás elve mellett való állás­­foglalást. Ezzel azt akarják elérni, hogy a pártban megtörténjen a szabad királyválasztás és a legiti­misták közötti szakadás. liberális párt Bárczy István AOMnMMmMBaM Oroszország békét akar. Jegyzékváltás a román kormánnyal. — Németország a had­sereg szaporítását kéri. - Lengyelország sem akar háborút* Bukarest, jan. 20. Csicserin csütörtökön újabb táviratot inté­­zett a kormányhoz, amelyben a kormányt felszólítja, hogy kezdje meg a béketárgyalásokat, nevezze meg megbízottait és a tárgyalás helyét. A kormány válasza hétfőn ment el Moszkvába. A kormány kijelenti, hogy a béketárgyalás megkezdésének nincs akadálya, ha Oroszország tárgyalási alap gyanánt elfogadja a román kor­mány feltételeit. Ha az orosz kormány válasza igenlő lesz, Ro­­mánia hajlandó békedelegátusait is kiküldeni. Moszkva, jan. 20. A román jegyzékre válaszolva a külügyi népbiztos ismét tárgyalásokat ajánl a két államot érdeklő kér­­désekről, de kijelenti, hogy abban az esetben, ha Románia ragasz­kodik álláspontjához, hajlandó csupán csak kereskedelmi össze­köttetés megkezdése és a Dnyesz­ ter hajózása kérdésében is tárgya­lásokat kezdeni. Moszkva, jan. 20 Mivel Német­­ország az új orosz-lengyel háború lehetőségére való tekintettel azt kérte, hogy erődjeiben hagyják meg a tüzérséget és engedjék meg állandó hadseregének szaporítását. Kopp berlini orosz kiküldött hi­vatalosan kijelentette, hogy a szovjetköztársaság minden eszköz­zel a békét akarja és oka van azt hinni, hogy Lengyelországnak is ez a kívánsága. □ □ □ Tirol népszavazást követel. Bécs, jan. 21. A tiroli tarto­­mánygyűlés a nagynémet nép­párt indítványára foglalkozott azzal, hogy lehetne végrehajtani a népszavazást, amellyel Német- Ausztria a­­német birodalomhoz való csatlakozása felől döntene. A tartományi kormányt felszólí­totta a tartománygyűlés, hogy a népszavazás ügyében haladék­talanul egyezzen meg a szövet­ségi kormánynyal. A miifikaitsikUliseg kérdése, betegsége világjelenség. Nincs ma állam, amely ne­m dicse­kedhetne" ma ezzel a jellenség­­gel, ezzel a gazdasági és szociális betegséggel. A munkanélküliség, mely a háború előtt is állandó volt, az egész kapitalisztikus termelési rend kisérő jelensége volt, a háború alatt és azután öl­tött csak olyan nagy méreteket, amilyen nem volt még soha. A békében, ha a kapitalista terme­­lés túlprodukciója folytán meg­duzzadtak a piacok, a kínálat túlnőte a fogyasztást, az igénye­­két, ilyenkor időlegesen beállt egy"egy­ rövidebb-hosszabb ideig tartó gazdasági válság, mely a termelés korlátozásában és a dol­gozni, élni akaró munkások száz­ezreinek a munkátlanságba, kenyörtelenségbe dobásában jelent­kezett. Még jó konjunktúra ide­­jén és állandóan volt egy bizo­nyos, u. n. tartalék munkássereg, mely munkához nem juthatott, mert a kapitalizmus szinte arra van hatírozva, hogy legyen min­dig egy tekintélyes bérlenyomó karikástartalék, mely a dolgozók esetleges bérharca esetén sztrájk­törő szerepre kapható. A háború okozta gazdasági vál­­ság a munkanélküliség, a terme­lés megbénulása terén is újszerű helyzetet teremtett. A háború alatt, amikor az államok — két pártra szakadva — gazdaságilag elszigetelődtek egymástól, ekkor jelentkezett az első oka a készülő gazdasági világkatasztrófának. Következkezett a második a bé­­kés termelésnek a háborús terme­­lés által történt kiszorításában, megbénításában. Az államok egy­szerűen csak a háború öldöklő céljainak termeltek, a békés em­­beri és társadalmi szükségleteket szolgáló cikkek kifogytak, a raktárak kiürültek, így követke­­zett be az ú­n. „béke", mely még persze ma sem vált valósággá A „béke" nem hozta meg még első­sorban az államok között a meg­­szakadt gazdasági kapcsolat meg­teremtését, de hozott valuta­­háborút. A győző államok valu­­tája és a legyőzötteké között fenn­­álló áthidalhatatlan különbség ma a legfőbb akadálya a világ­­válság leküzdésének. Ennek a valutaháborúnak a következménye az, hogy a győző, jobb valutájú államok a maguk ipari s egyéb termékeiknek nem találnak piacot a külföldön, a rossz valutájú államokban, mert azok nem képe­sek ezeket az árukat kevés vásárló értékű pénzükkel megfizetni. A termelés tehát nem lendülhet neki náluk, mert csak a belföldi szükségletre termelhetnek, ott is jórészt csak a tehetős burzsoázia szükségletére, mert a proletár­­ aránylag ott is nyomorog. A le­­győzött államok viszont a maguk rossz valutájával nem csak hogy külföldi nyersanyagot nem impor­tálhatnak, de éppen a rossz valuta folytán a belföldi piac is annyira

Next