Munkásőr, 1978 (21. évfolyam, 2-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

. Hat hónapig nem hallott és nem be­szélt. Bombatalálat érte, élet és halál kö­zött lebegett. A Vörös Hadsereg harcosá­nak, Alekszej Zajcevnek ebben a kínos időszakban volt ideje sok mindent át­gondolni. Minduntalan a gyors felépülést, a frontra való mielőbbi visszatérést várta. Édesapja, a flottánál töltött katonai szol­gálatának letelte után, a forradalom esz­méivel felvértezett matrózként tért haza a falujába, tőle hallotta először a szava­kat „forradalom", „bolsevik", „Lenin”. Azokban az években a fiatalok korán értek. Alekszej tizennégy éves korában komszomolista lett és 17 évesen elvégezte a pedagógiai iskolát. Tanulmányainak folytatásában megakadályozta ezerkilenc­­száznegyvenegyben az a rettenetes júliusi reggel, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. Alekszej a Moszkvához közel eső Mo­­zsajszk körzetében vett részt először üt­közetben. A korán beköszöntött tél miatt a harcosok nagy nehézségek árán végez­ték a műszaki munkálatokat, a lövész ele­mek kiépítését. A háborúban, különösen a harc előtt mindenkinél előbukkan a fé­lelemérzet, de a harcban felülkerekedik az emberek akaratereje, a józan ész, amely legyőzi a félelmet. Virradatkor, rövid tüzérségi tűzelőkészi­ Ember­­ a legendából tél után, a fasiszta gyalogság harckocsi támogatással támadásba ment át. Alek­szej egyre izgatottabb lett. Előtte van­nak azok, akik rabolni, gyilkolni jöttek, letaposni a szovjet földet. Alekszej Zajcev harcosnak, az első lö­véssel megszűnt a félelme, s a harma­diknál megjött a biztonsága. Ezután súlyos sérülés, kórház. Hat hó­napig kibírhatatlan gyötrelem. Az élet győzött, Alekszej felépült. Majd részt vett a sztálingrádi harcokban, lépésről lépésre a szülőföld felszabadításában. Alekszej 1943- ban tiszt lett. A tüzértiszt mellét há­rom Vörös Zászló-rend, a Honvédő Há­ború-rend I. és II. fokozata, két Vörös Csillag-rend ékesítette. Pedig előtte volt még a nehéz megpróbáltatásoknak, véres harcoknak korszaka. Alekszej Nyikolajevics Zajcev ezredével 1944- ben lépett Magyarország területére. Harcolt Nagykálló, Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc városok felszabadításáért. A tiszai átkelésnél kétszer megsebesült. Ke­gyetlen harcok folytak. A budapesti harcok idején - a harc szünetében-a pesti Duna-part egyik épü­letének sötét pincéjébe leereszkedve Alek­szej mozgásra, neszre, emberi hangokra lett figyelmes. A tiszt meggyújtotta ön­gyújtóját, megrémült asszonyokat, öregeket A vörösgárda ezred parancsnoka A vadász-bombázó repülő felkészült a starthoz. G. Scsitov gárdaalezredes szem­ügyre veszi a gurulópályát, kiengedi a fé­keket és a repülőgép hangos zúgással száguld a betonon, könnyen elszakad tőle, s eltűnik az örvénylő felhők mögött. A pilóta akaratának engedelmeskedik a gép és fordulatot tesz a gyakorlótér irányába. A légi harcos minden szívverése, a turbina minden fordulata, a műszerfal minden műszermutatójának működése alá van rendelve a légiharcfeladat sike­res teljesítésének. ...Hányszor volt ez?! A fényszóró kék színű sugarai a sima repülőtéren. Néhány lépcsőfok a beszálláskor. Az oxigéntől szagos szűk pilótakabin. A mélybetűnő kondenzcsíkok. A turbinák szüntelen dü­börgése. A vakmerő harc, amikor szinte semmit sem látni, csak a célzókészülé­ken keresztül az „ellenséget”, és vala­mennyi gondolat egynek van alárendelve - leküzdeni a célt. ...Hányszor volt ez?! Scsitov gárda­alezredes, elsőosztályú pilóta már nem

Next