Munkásőr, 1978 (21. évfolyam, 2-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
. Hat hónapig nem hallott és nem beszélt. Bombatalálat érte, élet és halál között lebegett. A Vörös Hadsereg harcosának, Alekszej Zajcevnek ebben a kínos időszakban volt ideje sok mindent átgondolni. Minduntalan a gyors felépülést, a frontra való mielőbbi visszatérést várta. Édesapja, a flottánál töltött katonai szolgálatának letelte után, a forradalom eszméivel felvértezett matrózként tért haza a falujába, tőle hallotta először a szavakat „forradalom", „bolsevik", „Lenin”. Azokban az években a fiatalok korán értek. Alekszej tizennégy éves korában komszomolista lett és 17 évesen elvégezte a pedagógiai iskolát. Tanulmányainak folytatásában megakadályozta ezerkilencszáznegyvenegyben az a rettenetes júliusi reggel, amikor a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. Alekszej a Moszkvához közel eső Mozsajszk körzetében vett részt először ütközetben. A korán beköszöntött tél miatt a harcosok nagy nehézségek árán végezték a műszaki munkálatokat, a lövész elemek kiépítését. A háborúban, különösen a harc előtt mindenkinél előbukkan a félelemérzet, de a harcban felülkerekedik az emberek akaratereje, a józan ész, amely legyőzi a félelmet. Virradatkor, rövid tüzérségi tűzelőkészi Ember a legendából tél után, a fasiszta gyalogság harckocsi támogatással támadásba ment át. Alekszej egyre izgatottabb lett. Előtte vannak azok, akik rabolni, gyilkolni jöttek, letaposni a szovjet földet. Alekszej Zajcev harcosnak, az első lövéssel megszűnt a félelme, s a harmadiknál megjött a biztonsága. Ezután súlyos sérülés, kórház. Hat hónapig kibírhatatlan gyötrelem. Az élet győzött, Alekszej felépült. Majd részt vett a sztálingrádi harcokban, lépésről lépésre a szülőföld felszabadításában. Alekszej 1943- ban tiszt lett. A tüzértiszt mellét három Vörös Zászló-rend, a Honvédő Háború-rend I. és II. fokozata, két Vörös Csillag-rend ékesítette. Pedig előtte volt még a nehéz megpróbáltatásoknak, véres harcoknak korszaka. Alekszej Nyikolajevics Zajcev ezredével 1944- ben lépett Magyarország területére. Harcolt Nagykálló, Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc városok felszabadításáért. A tiszai átkelésnél kétszer megsebesült. Kegyetlen harcok folytak. A budapesti harcok idején - a harc szünetében-a pesti Duna-part egyik épületének sötét pincéjébe leereszkedve Alekszej mozgásra, neszre, emberi hangokra lett figyelmes. A tiszt meggyújtotta öngyújtóját, megrémült asszonyokat, öregeket A vörösgárda ezred parancsnoka A vadász-bombázó repülő felkészült a starthoz. G. Scsitov gárdaalezredes szemügyre veszi a gurulópályát, kiengedi a fékeket és a repülőgép hangos zúgással száguld a betonon, könnyen elszakad tőle, s eltűnik az örvénylő felhők mögött. A pilóta akaratának engedelmeskedik a gép és fordulatot tesz a gyakorlótér irányába. A légi harcos minden szívverése, a turbina minden fordulata, a műszerfal minden műszermutatójának működése alá van rendelve a légiharcfeladat sikeres teljesítésének. ...Hányszor volt ez?! A fényszóró kék színű sugarai a sima repülőtéren. Néhány lépcsőfok a beszálláskor. Az oxigéntől szagos szűk pilótakabin. A mélybetűnő kondenzcsíkok. A turbinák szüntelen dübörgése. A vakmerő harc, amikor szinte semmit sem látni, csak a célzókészüléken keresztül az „ellenséget”, és valamennyi gondolat egynek van alárendelve - leküzdeni a célt. ...Hányszor volt ez?! Scsitov gárdaalezredes, elsőosztályú pilóta már nem