Művészet, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1969 / 2. szám

14 SZÁZÉVES AZ ATHENAEUM I. KÖNYVKIADÁS A centenárium jelentős évforduló. A százéves fennállását ünneplő Athenaeum Nyomda története hányatott nemzeti múltunk legfon­tosabb, jelenünk alakulása szempontjából sorsdöntő száz évével fonódik össze. A hazai irodalom és műveltség nemes céljából 1868. június 28-án alapított műintézet a magyar művelődés törté­netében hézagpótló szerepet játszott, legnagyobb íróink, tudósaink műveit jelentette meg. A magyar műveltség arculatának kiformá­lásában, mint az ország legnagyobb kiadójának és nyomdájának oroszlánrésze volt. Az 1842-ben a pesti Úri, ma Petőfi Sándor utcában megnyílt kis „nemzeti” könyvkereskedésnek, melyet magyar érzésű tulaj­donosa, Emich Gusztáv a magyar irodalom és művelődés ápolá­sára nyitott meg, fejlődése a ma havonta 1 millió példányos könyv és 6 millió példányos folyóirat kiadásáig ível. Ezt a korszakot, nagyapáink immár hagyománnyá és történe­lemmé vált korát gazdaságilag a magyar ipari fejlődés ugrásszerű fellendülése jellemzi. Megalakulásakor, az 1848-as szabadságharc leveretését követő önkényuralom korszakában az osztrák politikai érdekek érvényesülése akadályozza a magyar iparfejlődés nagy­arányú kibontakozását. Az Athenaeum Nyomda megalapítása azon­ban a kisszerű műhelyformáktól való elszakadást jelentette, a részvénytársasági forma egy nagykoncepciójú, messzire látó kiadás­politikát engedett meg. A legkorszerűbb technológiai újítások, a linotype és monotype gépszedés, az ofszet és mélynyomó eljárások úttörő alkalmazása hazánkban, a művészi köntösben megjelentetett jó tartalom a közízlés formálásában döntő szerepet juttatott az Athenaeum műintézetnek, mely a mai napig is a legnagyobb ma­gyar nyomda. Fényes történetét, mint a mérföldkövek, a legnagyobb magyar írók és költők műveinek kiadásai jellemzik. Egykori vezetőinek, főleg az Emich családnak tradíciói folytán mecénásként karolták fel íróink legjavát, megélhetést, hírt és sikert biztosítva számukra a magyar szellemi élet bázisaivá lettek. Klasz­­szikusaink közül Petőfinek, Madáchnak, Jókainak, Kossuth Lajos­nak, Ady Endrének, Ambrus Zoltánnak, Arany Lászlónak, Babits Mihálynak, Benedek Eleknek, Beöthy Zsoltnak, Csiky Gergely­nek, Gyóni Gézának, Justh Zsigmondnak, Juhász Gyulának, Kaffka Margitnak, Karinthy Frigyesnek, Illés Endrének, Heltai Jenőnek, Kiss Józsefnek, Kosztolányi Dezsőnek, Kodolányi János­nak, Krúdy Gyulának, Molnár Ferencnek, Móricz Zsigmondnak, Szász Károlynak, Vajda Jánosnak műveit főleg ők ismertették meg az olvasókkal. Sok ifjú tehetséget az Athenaeum indított el írói pályáján, mint pl. Szabó Lőrincet, Tóth Árpádot és Gelléri Andor Endrét is. A magyar írók művein kívül a külföldi klasszikus és modern szépirodalmi munkák megjelentetése is az Athenaeum célkitűzései közé tartozott, így Shakespeare, Zola, Goethe, Swift, Heine, Moliére, Dickens, Dosztojevszkij, Thackeray, Alarmon, Cervantes, Lesage, Shaw, Prévost, Maupassant, Bourget, Ibsen, A. France, Maurois, Pirandello, Katajev, Turgenyev műveinek kiadására is sor került. Klasszikus íróit az Athenaeum mindig különösen megbecsülte. Álláspontja az volt, akinek a műve elfogyott, anélkül, hogy, újra nyomatnák, feledésre van szánva. Lehet mégoly klasszikus író, ha művei csak a könyvtárakban találhatók, már nem gyakorol hatást a közönségre. Ezért fordítottak igen nagy gondot az utánnyomásra. Kultúrpolitikailag szinte felbecsülhetetlen értékű vállalkozása volt a nagy példányszámú „népszerű”, „olcsó” kiadások meg­indítása, melyeknek üzleti feltétele a jó terjesztés volt. Kiadáspolitikája a művelődés minden ágára kiterjedt, a szép­­irodalmi műveken kívül a tudományos, ismeretterjesztő és gyermek­­irodalom kimagasló alkotásait is megtalálhatjuk termékei között. A Magyar Tudományos Akadémiával már megalakulásától kezdve élénk összeköttetésben állt. A kiadott legfontosabb művek között Czuczor Gergely , Fogarasi János A magyar nyelv szótárát, Széchenyi István műveinek kiadását, Toldy Ferenc, Beöthy Zsolt irodalomtörténeti munkáit, Alarcali Henrik, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Beöthy Ákos tudományos munkáit, a Szilágyi Sán­dor által szerkesztett tízkötetes Magyar Nemzet Történetét, a Dárday-féle igazságügyi törvénytárt, Exner Kornél Magyar pénz­ügyi jog c. munkáját, Nagy Ernő Magyar közjog, Szentmiklósi Márton A római jog institúcióiról c. munkáit, Angyal Pál A büntető­jog tankönyve, Gaál Jenő A nemzetgazdaságtan rendszere, Pauler Tivadar Észjogi előtan c. műveit, Verédy Károly Paedagógiai encyclopaediáját, dr. Ranschburg Pál A gyermeki elme fejlődése és működése c. munkáját, Vangel Jenő Nagy Képes Természet­rajzát, Abafi-Aigner Lajos Magyarország lepkéi c. összefoglaló munkáját, Hazslinszky Frigyes Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyvét, Hunfalvy János Egyetemes földrajzát, Bal­­lagi Károly—Király Pál Egyetemes földrajzát, Vámbéry Ármin Közép-ázsiai utazását, Tóth Béla Szájról szájra c. szállóige gyűjte­ményét, a sok nyelvtan és szótár közül a Kelemen Béla féle ma­gyar-német szótárakat, a művészettörténeti kiadványok közül pedig az Iparművészet könyvét, Reinach Művészet kistükre és Petrovics Elek Rippl-Rónai c. műveit emeljük ki a bő termésből. Az ifjúsági irodalom területén az Athenaeum és elődje, az Emich Gusztáv cég úttörő szerepet játszott. A hazánkat a Bach korszakban elárasztó német ifjúsági irodalom egyeduralmát ma­gyar munkákkal törte meg. Ilyen munka volt Szekér Aloysius Magyar Robinson c. munkája, a 8 — 12 éves gyermekek számára készült Forgó bácsi könyvtára, valamint Kozma Andor Gyermek­álmok, Az új kócos Peti és a Bohóc-Világ c. munkák. Átütő sikert Benedek Elek művei, az ötkötetes Magyar mese és mondavilág, Csudalámpa, Csodaszép mesék, Katalin, Zsuzsika és Forgó bácsi (Ágai Adolf) Rontó Pál viselt dolgai c. művei arattak. Az ifjúsági irodalom terén is megtette az Athenaeum a döntő lépéseket Faylné Hentaller Mária, Donászy Ferenc történeti tár­gyú műveivel (Tholdi Miklós, Buda hőse, Regényes korrajz Buda­vár visszafoglalása idejéből). Gaál Mózes diákregényei közül a „Három kenyeres pajtás”, „Rongyos Miska története”, „Mesék a legnagyobb magyarról” voltak a legnépszerűbbek a maguk korá­ban. A gyűjteményes vállalkozások közül az Acsády-féle Athenaeum kézi Lexikon, a Műveltség könyvtára, a Magyar Család Nagyköny­ve, az Athenaeum könyvtár és a 80 — 100000 példányszámban megjelenő Olcsó Regények, a Modern Könyvtár, a Szociológiai könyvtár, az iskolai segédkönyvek céljára készült Athenaeum kézi­könyvtár, a Filléres Klasszikus Regények, a Pesti Napló könyvek, az Európai Kultúra Története, az Athenaeum mesekönyvtára voltak a nagyobb jelentőségűek. Az olcsó, mindenki által megszerezhető színvonalas irodalom kiadása az Athenaeum mindenkori kultúrpolitikai céljai közé tar­tozott. Célkitűzéseit vezetői minden időszakban megvalósították. A felszabadulás előtti évtizedekben is fenntartotta a magas mér­cét, akkor is, amikor a magyar könyvkiadásban a politikai aktuali­tás igénye a művészi érték elé került. A felszabadulás után az Athenaeum addigi kiadási irányvonalá­hoz kapcsolódva elősegített minden olyan akciót, mely a széles néprétegek hathatós művelődését szolgálta. A kiadók államosítása óta mint nyomdavállalat tesz eleget a szocialista művelődés­­politika irányelveinek. Az Athenaeum kiadványaival tudatosan a nemzeti közízlés for­málója volt. „Az Athenaeumot alapító Emich volt az első magyar nyomdász, akit művészi ambíciók is hevítettek” írja Dr. Szabó László az Athenaeum ötvenéves fennállása alkalmából megjelent művében. Emich Gusztáv tudatos könyvművészeti törekvéseinek eredménye a Bécsi Képes Krónika illusztrált, fametszetes kiadása, amellyel az 1868-as párizsi világkiállításon a magyar nyomdászat­­nak jó hírt szerzett. A könyvművészet egyik alapvető feladatát, a míves tökélyt, a tiszta, jól olvasható nyomást, a korrekt tükröt és a szép papír használatát már az első kiadványoknál megtaláljuk és a változó idők viszontagságai között is igyekezett megőrizni. Egymásra sor­jázó kiadványairól a 100 év minden stílusáramlata könnyen le­olvasható. Az Athenaeum kifejezési eszközeiben, kiadáspolitiká­jához hasonlatosan mindig mértéktartó, konzervatív.

Next