Művészet, 1976 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám
Jelző Visszapillantás Alig kilépve az 1975-ös esztendőből, a visszapillantás nem a múlt értékelése akar lenni, csupán a tegnap eseményeinek, a tegnapi, a mai és a holnapi teendőknek a felsorakoztatása, tudatosítása. Még az is eldöntendő kérdés, hogy vajon egy bizonyos történelmi távlatból szemlélve a jövő művészettörténésze a magyar képzőművészet szempontjából jelentősnek, vagy pusztán mozgalmasnak ítéli-e majd az elmúlt esztendőt. Mi, akik jelenként éltük át, szemléltük vagy formáltuk, mindenesetre gazdagabbnak tarthatjuk, mint az ezt megelőző éveket. Gondolom, ezt nem csupán az ünnep, a jubileumi megemlékezés okán tehetjük, bár kétségtelen, az ünnep kápráztatóbb a hétköznapoknál, s a megemlékezés pillanataiban kerüljük a disszonáns hangokat. Az is igaz viszont, hogy a nagyobb világosság mellett sötétebbnek tűnnek az árnyékok is, így utólag az ünnep pillanataiban exponált és az ezt követő hétköznapokon előhívott kép talán kontrasztosabbnak is tetszhet. Természetes az is tehát, hogy a felszabadulás 30-ik jubileuma tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítás-sorozat nem egy olyan szakmai problémára hívta fel a figyelmet, amelyek megoldása a holnapok gondja kell legyen. Ezek a problémák egyaránt adódnak az alkotóművészek tevékenységéből, a képzőművészet és a közönség, a képzőművészet és a társadalom egészének kapcsolatából, a mecénálás jelenlegi gyakorlatából, egyes esetekben a társadalmi igény megfogalmazásának módjából. Mindenesetre a jubileumi kiállítás-sorozatról a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy a magyar képzőművészet méltó tisztelgése volt felszabadulásunk történelmi ténye előtt, a 30-ik évfordulón. És ami tisztelgés értékét csak még jobban emeli: nem Oskar Kokoschka: Segítsétek a baszk gyerekeket! színes litográfia, 108*80 cm, 1937 Pablo Picasso: Spanyolország, 71*58 cm (fotók Roboz) a történelmi lecke újrafelmondása akart lenni, hanem egy szakmai értékelésre is módot nyújtó, ha úgy tetszik, önvizsgáló bemutatkozás. A tavaly januárban megrendezett Köztulajdon című, úgynevezett lektorátusi kiállítás nyitotta meg a felmérések, az önvizsgálatok sorát. A bemutató nemcsak azt tárta a közönség elé, hogy az elmúlt harminc évben milyen beruházási munkák valósultak meg, és milyen színvonalon, hanem alkalmat adott egy olyan elemző munka megindítására is, amely a társadalmi mecénálás egyik legszélesebb körű tevékenységét vizsgálhatja. Ehhez a feltehetően hosszabb időt igénylő vizsgálódáshoz, legalábbis a kérdések, a problémák felvillantásának erejéig, úgy érezzük, mi is hozzájárultunk. A szerkesztőség részéről júliusi lapszámunkban ennek a szükséges elemző munkának a reexponálása megtörtént. Elmúlt évfolya m -IV ■ A Nemzetközi Antifasiszta Plakátkiállítás anyagából, Budapest, 1975.