Holló László (Janus Pannonius Múzeum, Pécs, 1968)
Holló László neve nemcsak Debrecennel, az Alfölddel fonódott, elválaszthatatlanul össze, hanem egy rendkívül érzékeny, magas színonalú, telítetten realista és aktív társadalmi tényezővé válni kész művészettel is. Gondolatisága, kifejezési formája megóvta őt attól, hogy önmagába hulló, üresen egyénieskedő legyen, vagy éppen provinciálissá váljon. A tartalom és forma csodálatos egysége, a művészet erejének felismerése legyőzhetetlen erőt adott Holló Lászlónak. Erős karaktere mestereinek, Székelynek és Hollósynak követői fölé emelte őt, München és Párizs, az olasz és a spanyol festészet, Nagybánya és a „nagy alföldiek” hatását ötvözve művészete sajátosan egyénivé vált. Holló képeiben festészetünk egyik páratlan magasságát szemlélhetjük. Bizonyos értelemben egy nagy nemzedék utolsó mohikánja ő, s egyben művészetünk megújulásának, felfrissülésének kútfeje is. Tornyai, Koszta, Nagy István művészetének folytatódása, azok izgatott útkeresése helyett beteljesedéssel, imponáló egységgel telítve. Ez az ellentétek kiegyenlítődésére törekvő harmónia, mely társadalmi mondanivalóját tekintve egyáltalában nem beletörődő, képein főként csodálatos szín- és gazdag kompozíciós rendben jut kifejezésre. Sokan sokféle irányzathoz hasonlították már Holló László piktúráját. Páran a monumentalitásra törő, színeiben expresszív spanyol festészettel is rokonítják. Helyesen, mert Greco, Velazquez, vagy akár Goya kompozíciós készsége, színvilága, nyugodtságot sugárzó, s ugyanakkor az eget is szétvetni kész feszültsége valójában közeli rokona Holló festészetének. A Mester immár 81 éves. Kiskunfélegyházán született, egykor sokat utazott a világban, látott és tanult. 50 éve annak, hogy egy helyen, ugyanazon házban lakik Debrecenben. Látszólag magányban, szinte remeteként él. Látszólag csak, mert az évtizedek során hozzánőtt a város, közeli és távoli ismerősök, tisztelők társaságában újakra készül, dolgozik, az élet teljességét éli. Az öreg tócóskerti házban mindig ünnep van, ha úgy tetszik fogadás, találkozása súlyos mondanivalóknak, játékos, ugyanakkor felelősségteljes beszédnek, emberségnek, bölcsességnek. A legmagasabb kitüntetéseket méltán magáénak valló Mestert büszkén, művészete iránti igaz tisztelettel mutatjuk be Pécsett. Dankó Imre