Benkő Erzsébet gobelin művész, Kende Judit kerámikus művész kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1970)

Azok közé az — oly ritka! — művészek közé tartozik, akik nemcsak tervezik, hanem megszövik is gobelinjeiket. Nem kell magyarázni, hogy ez a fáradtságos, szaporotlan munka sokszorosan megtérül. Hogy az elkészült gobelin kifejezőereje, direkt hatása erősebb lesz ilyenkor. Benkő Erzsébet vállalt példaképe Ferenczy Noémi. Az ő hatására lett Benkő festőből gobelinessé annak idején. A Noémi ha­tásokból és maga élményeiből alakította ki aztán sajátos művészeti világát. Jól érzi magát ebben a világban, nehezen oszthatnánk is korszakokra oeuvre-jét, bár a hangulati változásokat érzékenyen közvetítik szőnyegei, az újabb — sokkal rusztikusabb szövésű — munkáinál pedig a más technika határozza meg a másféle hangvételt. Következetessége sem nem érdem, sem nem bűn. Van credoja, ezt hangoztatja műveiben. Nem a mecénás, nem a vásárló kegyeiért — oly kevés része volt bennük — dolgozik így. „Képszerűsége” azonban mindig a gobelin, az anyag formanyelvén belüli kategória marad. Kép­elemeit dekoratív, tulajdonképpen kemény határú foltokból komponálja, színei visszafogottak. Elő­adása leegyszerűsített, a — mai kifejezéssel — naiv művészethez is hasonlíthatnánk. Műveinek főszereplői az emberek és az állatok. Mondhatnánk, valamilyen élőlény-centrikus művészet az övé. Ritka műfaj a gobelin, szaporotlan munka, mondottuk. Benkő Erzsébet kompozícióinak érlelődése, gondos technikai kivitele lassú folyamat. Nem termékeny művész ő. Harmadszor rendez nagyobb kiállítást; érdekes véletlen, hogy csaknem pontosan kerek évtizedenként kerül sor bemutatóira. És mindhárom esetben itt a Fényes Adolf teremben. FRANK JÁNOS BENKŐ ERZSÉBET festészeti tanulmányait Budapesten Szőnyi István tanítványaként, Párizsban mint az École des Beaux Arts növendéke folytatta. A gobelin technikát 1938-ban az Iparrajz Iskolá­ban sajátította el. 1932-ben a Nemzeti Szalonban rendezett „Szinyei fiatalok” kiállításán „Öregasszony” című festmé­nyével díjat nyert. 1936-ban a Szocialista Művészcsoport körében dolgozott és kiállított a csoporttal. (Ugyanezeket a műveit 1966-ban a Szocialista Művészcsoport Emlékkiállításán a Nemzeti Galéria újra bemutatta.) 1944-ben az Iparművészeti Társulat — Mária Valéria utcai — tárlatán szerepelt. 1949-ben a Fényes Adolf Teremben, 1952-ben Dunaújvárosban, a Bartók Béla Művelődési Házban, 1959-ben ismét a Fényes Adolf Teremben és 1968-ban a II. kerületi Nőtanács helyiségében voltak kiállí­tásai. 1930-ban és 1939-ben Párizsban és Dél-Franciaországban tanulmányúton járt. Több gobelinjét őrzi az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.

Next