Stúdió '75 A fiatal képzőművészek Stúdiójának kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1975)

A művészi alkotás — Benedek Marcellal szólva — „gazdagítja a világot valamivel, ami csak mint lehetőség volt meg benne.” Ezt a gazdagságot gyarapítja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1975. évi gyűjteményes kiállításán a bemutatásra kerülő festmények, grafikák, szobrok, érmek, kis­plasztikák sora. A lehetőségek sajátos anyagi valósággá for­mában jelentkeznek, gondosan megmunkált, ki­egyensúlyozott alkotás képében,­­ vagy dinami­kus energiahordozóként csaknem szétfeszítik a rendelkezésre álló teret. Felszabadulásunk 30. évében sok alkalmunk nyílt arra, hogy számbavegyük a szocializmust építő Magyarország eredményeit, s mérleget ké­szítsünk arról is, hogy történelmünk e legdicsőbb szakaszát hogyan örökítik meg alkotóművészeink, s különösen a Fiatal Képzőművészek Stúdiójá­nak tagsága, akik közül sokan itt mutatkoznak be először a tárlatlátogató közönségnek. Koruk az alkotás minőségében jut kifejezés­re, a tények, a dolgok, a jelenségek egyfajta sa­játos csoportosításával újatmondó, eddig isme­retlen összefüggéseket feltáró művekben. A fia­tal alkotók e művei közül, sok talán magában hordozza a múlt progresszív művészeti törekvé­seinek tisztelete mellett, a múltat részleteiben, vagy talán egészében is gyakran tagadó felfo­gást kutató, kereső, esetenként lázadást sejtető jegyeit, s ugyanakkor a mában élés, az egyéni hang, kifejezésmód kialakításának törekvését, az önmegvalósítás igényét. Ezek a művek új tartalmak közlésére vágynak. Közülük talán némelyik csak törve beszéli az új, a keresett kifejezésmód nyelvezetét, mégis a tel­jesség érzetét keltik. A fiatal, tehetséges alkotó­ikat áthatja a mondanivaló tolmácsolásának­­kényszere, a közösség iránt érzett tisztelet, s a felelősség, melyet a látványt befogadókért érez, akiknek — meglehet — látásmódjára, érzelem­világára, esztétikai igényességének alakulására a látott műalkotások befolyással lehetnek. A képzőművészet „nyelve” — a színek, formák, vonalak harmóniája vagy disszonanciája, dina­mizmusa, vagy statikus nyugalma — sokkal áttet­­tebb, s nem is olyan egyértelmű, hozzáférhető a jelrendszere, mint például az irodalomé — így hát „lefordítása” mindenképpen előtanulmányo­kat igényel. Nagyobb kitárulkozást, erősebb haj­landóságot igényel a szemlélő részéről. A befogadóra való hatása mégis jelentős: el­indíthatja az esztétikum keresésének ösztönös vagy tudatos útján, a gazdagabb, a teljesebb élet felé, így bizonyára érthető az előbb említett alkotói felelősség súlya is. Budapest Főváros Tanácsa nagy érdeklődés­sel figyeli a fiatal alkotóművészek indulását, munkáját. Igyekszik csökkenteni — ha módja van rá — elhárítani pályakezdésük nehézségeit, a rendelkezésre álló eszközökkel kedvező feltétele­ket teremteni számukra is. Őszintén örülünk, hogy ők is, miként idősebb művésztársaik, a fő­várost évről évre jelentős alkotásokkal gazdagít­ják, hogy parkjainkban, tereinken mind több, a pesti emberek számára oly kedves, új szobrok gyönyörködtetik a járókelőket, s nem különben annak, ha gyermekeink szépen illusztrált mesés­könyvet vehetnek kezükbe. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója készen áll hagyományos seregszemléjére, vendéglátó házi­gazdaként kínálva a látogatónak munkája gyü­mölcseit. Rajtunk is áll, milyen élményeket, ízeket őrzünk meg azokból. FARKASINSZKY LAJOS Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese

Next