Stúdió '75 A fiatal képzőművészek Stúdiójának kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1975)
A művészi alkotás — Benedek Marcellal szólva — „gazdagítja a világot valamivel, ami csak mint lehetőség volt meg benne.” Ezt a gazdagságot gyarapítja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója 1975. évi gyűjteményes kiállításán a bemutatásra kerülő festmények, grafikák, szobrok, érmek, kisplasztikák sora. A lehetőségek sajátos anyagi valósággá formában jelentkeznek, gondosan megmunkált, kiegyensúlyozott alkotás képében, vagy dinamikus energiahordozóként csaknem szétfeszítik a rendelkezésre álló teret. Felszabadulásunk 30. évében sok alkalmunk nyílt arra, hogy számbavegyük a szocializmust építő Magyarország eredményeit, s mérleget készítsünk arról is, hogy történelmünk e legdicsőbb szakaszát hogyan örökítik meg alkotóművészeink, s különösen a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagsága, akik közül sokan itt mutatkoznak be először a tárlatlátogató közönségnek. Koruk az alkotás minőségében jut kifejezésre, a tények, a dolgok, a jelenségek egyfajta sajátos csoportosításával újatmondó, eddig ismeretlen összefüggéseket feltáró művekben. A fiatal alkotók e művei közül, sok talán magában hordozza a múlt progresszív művészeti törekvéseinek tisztelete mellett, a múltat részleteiben, vagy talán egészében is gyakran tagadó felfogást kutató, kereső, esetenként lázadást sejtető jegyeit, s ugyanakkor a mában élés, az egyéni hang, kifejezésmód kialakításának törekvését, az önmegvalósítás igényét. Ezek a művek új tartalmak közlésére vágynak. Közülük talán némelyik csak törve beszéli az új, a keresett kifejezésmód nyelvezetét, mégis a teljesség érzetét keltik. A fiatal, tehetséges alkotóikat áthatja a mondanivaló tolmácsolásánakkényszere, a közösség iránt érzett tisztelet, s a felelősség, melyet a látványt befogadókért érez, akiknek — meglehet — látásmódjára, érzelemvilágára, esztétikai igényességének alakulására a látott műalkotások befolyással lehetnek. A képzőművészet „nyelve” — a színek, formák, vonalak harmóniája vagy disszonanciája, dinamizmusa, vagy statikus nyugalma — sokkal áttettebb, s nem is olyan egyértelmű, hozzáférhető a jelrendszere, mint például az irodalomé — így hát „lefordítása” mindenképpen előtanulmányokat igényel. Nagyobb kitárulkozást, erősebb hajlandóságot igényel a szemlélő részéről. A befogadóra való hatása mégis jelentős: elindíthatja az esztétikum keresésének ösztönös vagy tudatos útján, a gazdagabb, a teljesebb élet felé, így bizonyára érthető az előbb említett alkotói felelősség súlya is. Budapest Főváros Tanácsa nagy érdeklődéssel figyeli a fiatal alkotóművészek indulását, munkáját. Igyekszik csökkenteni — ha módja van rá — elhárítani pályakezdésük nehézségeit, a rendelkezésre álló eszközökkel kedvező feltételeket teremteni számukra is. Őszintén örülünk, hogy ők is, miként idősebb művésztársaik, a fővárost évről évre jelentős alkotásokkal gazdagítják, hogy parkjainkban, tereinken mind több, a pesti emberek számára oly kedves, új szobrok gyönyörködtetik a járókelőket, s nem különben annak, ha gyermekeink szépen illusztrált meséskönyvet vehetnek kezükbe. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója készen áll hagyományos seregszemléjére, vendéglátó házigazdaként kínálva a látogatónak munkája gyümölcseit. Rajtunk is áll, milyen élményeket, ízeket őrzünk meg azokból. FARKASINSZKY LAJOS Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese