V. Tóth László festőművész kiállítása (Zalaegerszeg, 1975)

A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT V. TÓTH LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1975. JÚNIUS 12-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: B­UNI GÉZA ÚJSÁGÍRÓ V. Tóth László, aki az idén múlt 45 éves, talán a legjellegzetesebben vasi művész. Nehéz sorsú Budapesten töltött kamasz és főiskolai tanuló éveit és néhány művésztelepi kirándulását leszámítva, egész élete születésétől napjainkig Szombathelyen zajlott le, így festészete is szorosan kötődik a dunántúli és vasi tájhoz. Mesterei közül Papp Gyula pontossága, Hincz Gyula lobogása kevesebb nyomot hagyott benne, mélyebb rezdülé­seket Fényi Géza csendes költészete keltett csírázó művészetében. Manapság festett, lírától áradó, halk muzsikájú tájképei mögött alig lehet sejteni alkotó munkájának önemésztő tüzét, eddig bejárt útjának számtalan újrakezdését, hosszú óriási és önmagán belül megvívott küzdelmeit. 1954-ben a tanárszakon befejezett főiskolai tanulmányai után a tanítás mellett fest oldott, laza szerkesztésű tájképeket. 1958-as pár hetes tihanyi tartózkodása villámfényként világít be és mutat számára új utat. A hideg-meleg színek ellentétére épülő konstruktívabb tájábrázolás rohamosan váltja fel az eddigi testetlen tájait. 1963-ban a Hódmezővásárhely melletti Mártélyba tett kirándulása rögzíti benne a Tihany okozta erjedés eredmé­nyeit. Önálló és Szombathelyen élő évfolyamtársaival közösen rendezett kiállításai sűrűn követik egymást, és a leg­különfélébb országos és területi tárlatoknak is rendszeres résztvevőjévé válik. Képei külföldre is egyre gyakrabban jutnak el. A festés érdekében először csak hosszabb fizetés nélküli szabadságok szakítják meg a tanítást, majd óraszám csökkentés és immáron 6. éve, hogy csak a festésből és a festésnek él. Ahogyan fokozatosan egyre érettebbé vált művészete, úgy szűkül a földrajzi környezet a témáit illetően. A figurális ábrázolás inkább csak mint kísértő jelenség bukkan fel remek tusrajzaiban. Rajzi rátermettsége viszi közel — külö­nösen az utóbbi időben — a rézkarcokhoz. Napjainkban festett, teljesen beérett kőszeghegyaljai képei a vasi táj csodálatos üzenetei, melyek átfogó formális módjuk ellenére magukban hordják a részleteket, a friss reggelek szét­borzolta rétjeitől az álmos tücsök ciripeléséig. Heckenast János ZALAEGERSZEG, KOSSUTH LAJOS ÚT 15.

Next