Grafikai Gyűjtemény - Új szerzemények (Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1978)
ÚJ SZERZEMÉNYEK SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1978-1988 grafikai kiállítás Budapest, Hősök tere 1988. május 27-szeptember 11. GRAFIKAI GYŰJTEMÉNY Ára: 15,- Ft A kiállítást rendezte és az ismertetőt írta: Gerszi Teréz és Geskó Judit A Szépművészeti Múzeum - más múzeumokhoz hasonlóan - időről-időre számot ad gyűjtőtevékenységéről egyegy új szerzeményi kiállítás keretében. A grafikai osztály 1945-51 közötti gyarapodásának javát mutatta be az 1951 és 1955-ben - két részletben - rendezett tárlaton, amelyen még magyar alkotások is szerepeltek, mivel 1956-ig a hazai művészet is múzeumunk gyűjtőkörébe tartozott. Abban az időszakban a múzeum- és gyűjteményközi rendezések kapcsán a Szépművészeti Múzeum főként nagyobb gyűjtemények, illetve gyűjteményrészek átvételével gazdagodott, így a grafikai osztály is a Fővárosi Képtártól és a Képzőművészeti Főiskolától kapott művek, továbbá vásárlások és ajándékozások révén tett szert 712 rajzra és 1051 metszetre viszonylag rövid idő alatt. Időközben a magyar anyag a Nemzeti Galériába került, és ennek tulajdonítható, hogy az 1975-ös, 30 év új szerzeményeinek javát bemutató tárlat katalógusában szerényebb gyarapodásról - 546 rajzról és 2700 metszetről - számolhattunk be. Az utolsó tíz év 603 új rajza, 658 metszete és 42, metszeteket tartalmazó albuma a gyűjtőtevékenység megélénküléséről tanúskodik, ezért is vált aktuálissá az 1978 óta szerzeményezett művekből válogatott mostani bemutató. A csak hazai vásárlásra szorítkozó gyarapítási lehetőség miatt azonban az utolsó évtizedben sem válhatott valóra egy nagyszabású, céltudatosan a hiányok pótlására koncentráló gyűjtési koncepció érvényesítése. Be kellett érnünk a magánosok által felajánlott vagy a Bizományi Áruház Vállalat üzleteiben esetlegesen felbukkanó művek megvásárolásával. A vásárolt rajzok száma 129, a metszeteké 357, amely számok jelzik, hogy a gyarapodás nagyobbik fele ajándékozás eredménye. Az ajándékok nagy része XX. századi alkotás, amely örvendetes gazdagodást jelentett gyengén képviselt kortárs művészeti anyagunkban. A XX. századi művészettel kapcsolatos múzeumi gyűjtéspolitika több, mint fél évszázados hiányosságát nagyon nehéz ma már valamennyire jóvátenni. Az első világháborút követő gazdasági nehézségek megbénították a céltudatos szerzeményezést, amely korábban a külföldön eszközölt vásárlások révén lehetséges volt. Az 1940- es 50-es évek különböző, de a modern művészet megítélésében rokon művészetpolitikája is gátolta a XX századi művek átgondolt, folyamatos gyűjtését. Kétségtelen azonban, hogy a múzeumon belül is késett annak a felismerése, mennyire tarthatatlan a kortárs művészet gyűjtésének elhanyagolása. A grafikai osztály egykori munkatársa, Passuth Krisztina érdeme, hogy egyéni érdeklődésétől sarkallva az 1960-as évek végén