Kő-kövön Fekvidéki András kiállítása (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1980)
1. ARZENÁL, 1978. cinkmaratás, 33x23,5 cm 2. ARÉNA, 1978. cinkmaratás, 23x33 cm 3. FOHÁSZ, 1978. cinkmaratás, 23,5x33 cm 4. A REPÜLÉS SZÜLETÉSE, 1979. vegyes technika, 39x58 cm 5. SZOMJAS KUTYA, 1979. cinkmaratás, 41x30 cm 6. PALOTAFORRADALOM, 1979. cinkmaratás, 30x45 cm 7. GRATULÁLOK, ÖNNEK TALÁLATA VAN, 1979. tusrajz, nagyítás, 70x100 cm 8. BABEL, 1979. tusrajz, nagyítás, 70x50 cm 9. METEOR I., 1979. litográfia, 32x42 cm 10. PLAKÁT, 1980. nyomat, 84,5x59 cm 11. GÁTŐR, 1980. tusrajz, 44x30 cm 12. SZÉNRAJZ, 1980. 75x55 cm 13. SZÉNRAJZ, 1980. 75x55 cm 14. REPÜLŐ TEST, 1980. tollrajz, nagyítás, 70x100 cm 15. LEBEGŐ TEST, 1980. ceruzarajz, 70x50 cm 16. LEBEGŐ TEST, 1980. olaj, 150x110 cm 17. RELIEF RÉSZLET, 1980. olaj, 150x70 cm 18. ELLENPERSPEKTIVIKUS PÁNTOLT HALAB, 1980. tusrajz, nagyítás, 293x525 cm 19. RELIEF,1980. tusrajz, nagyítás, 180x400 cm KŐ - KÖVÖN FELVIDÉKI ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA FÉNYES ADOLF TEREM, BUDAPEST VII., RÁKÓCZI ÚT 30. 1980. JÚLIUS 31-AUGUSZTUS 24. STONE ON STONE ANDRAS FELVIDÉKI EXHIBITION FÉNYES ADOLF GALLERY, BUDAPEST 1980. 31. JULYS 24. AUGUST A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: JERGER KRISZTINA FELELŐS KIADÓ: HÍDVÉGI ISTVÁN IGAZGATÓ A KATALÓGUST TERVEZTE: FELVIDÉKI ANDRÁS A SZÖVEGET FORDÍTOTTA: KONORÓTH ZSUZSA FOTÓ: JUHÁSZ IMRE REPRODUKCIÓK: BORÍTÓ: RELIEF, 1980. 2. OLDAL: GÁTŐR, 1980. 4. OLDAL: GRATULÁLOK, ÖNNEK TALÁLATA VAN, 1979. Art: 3,50 Ft. 80-1901 KVNy Dorog I was born in Budapest, in 1946. I took my final examinations at the Secondary School of Fine and Applied Arts. I took my degree at the Hungarian Academy of Applied Arts in 1972. My masters were: Sándor Ernyei, József Finta, Pál Gerzson, János Kass. I have been the member of the Applied 1976. Budapest, Madách Színház, Plakátok szünetben 1977. Nyugat-Berlin, Haus am Lützowplatz, Postheater 1978. London, The Concourse Gallery, 10 dencies in Hungarian Poster design 1978. Békéscsabai Alkalmazott grafikai biennálé 1980. Miskolc, Vasas Galéria, „2000-20" a Perspektíva csoport III. kiállítása 1980. Chicago, Baruch Gallery 1980. Krakkó, Grafikai Biennálé ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁS: 1975. Budapest, Stúdió Galéria PUBLIKÁCIÓK: Graphis, Graphis Annual, Graphic design, Projekt, Mozgó Világ, Művészet, New Hungarian Quarterly, Budapester Rundschau. Hír ** [ MTI] A diplomája szerint plakáttervező typo grafikus Felvidéki András, alkalmazott grafikai munkái ismertté tették nevét. Azt vallja, hogy a plakátnak a színvonala legyen képzőművészeti: mindig is rajzolt, — boszorkányosan jól rajzolt, festett is, egyéb munkája mellett, eleinte csak ujjgyakorlatként, „segédtudományként”, rövid pályafutása óta azonban egyre több képzőművészeti alkotás került ki a keze alól. Előképe a manierizmus — ez a reneszánsz és a barokk mezsgyéjén kialakult különös irányzat —, hagyományai tágabban: a görög—római építészet, a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus. Nem a virágzó, a „magas-művészet", hanem ennek továbbélései, derivátumai izgatják, mint például a historizmus, vagy az eklektika épülethomlokzatai, habarcs-terméskövei, habarcs-épületszobrászata. Figyeljük meg, mennyire ismerősek a Felvidéki-lapok képelemei, köztük annyi sok pesti, budai rekvizitummal. Ezeket aztán fantasztikus, máskor reális emberi, vagy állatalakokkal, különös tárgyakkal vegyíti, quodlibet-szerű szeszéllyel, önkényessége persze csak látszólagos, mert valamennyi aprólékosan megmunkált, zsúfolt, tömött kompozícióját a szerkesztés szigorú kánonjára alapozza. Újabb grafikáin ritkult ez a zsúfoltság, a budapesti utca kellékei mellé eredeti barokk festményekből léptek át a figurák a színre. A művész mindig kiragadja őket saját környezetükből, hogy aztán egészen más szituációba állíthassa. Most már a következetesen rajzos előadás mellett, megjelenik a festőiség együtthatója is. Felvidéki alaptulajdonsága a konstrukció, a perspektíva szeretete ez ugyanúgy izgatja őt, mint eddig, akkor is, ha éppenséggel felrúgja, vagy visszájára fordítja is a távlati ábrázolás törvényeit. Felvidéki mindig bizarr, ösztönös szürrealista ő, nála magától jön az abszurd, de amikor valamennyi részletét összegyűjtötte már, s elrendezte az egész kompozíciót — igaz, a maga módján — a valóság szintjére emeli. Komor képek ezek, nemcsak meghökkentőek, olykor félelmetesek is, allegóriái többször megfejthetetlenek, mint nyíltak. A művész iróniájának, humorának a kép nézője csakis egyidejű szellemi aktivitásával válhat részesévé. Lapjainak eddig két stíluskörét, a tömörebbet és a szélesebbet számoltam össze, de van már Felvidékinek egy harmadik korszaka is. A legutóbbi munkáin az — eleddig is szereplő — architektonikus elemek önállósultak, az épületekből számtalan épületből — kiemel, kinagyít, egy-egy részletet, ezeket - látszólag — egymásra halmozza, lapátolja. A geiszon-friz-architráv szentháromsága tótágast áll, a művész zsonglőrködik a szimák és a kimákhajlataival, nemkülönben a konzol-sorokkal, váratlanul felvet egy lunetta cikkelyt: mindent máshová tesz, mint ahová kellene, élvezi a diszlokációt, a horizontális, őnála vertikális, sőt az építékzést esetleg két, vagy éppenséggel négy oldalon kezdi el, egyszerre, így fejleszti fonák architektúrájának tömbjeit. Közülük a számára legkedvesebbeket áttette — jócskán megváltoztatva — olajfestménybe is, a feketefehér helyett most a tört, pasztellszínek, a lazúrok alól átsütő színek effektusaival él. Ha van ilyen, Felvidékinek még a színkezelése is ironikus. Ez a művész úgy látszik ráunt a klasszikus rézkarc-technikára, speciális cinkmaratással dolgozik. Korábbi grafikáin semmi tónus, tollvonásai aprólékosak, tárgyilagosak — tartalmaival érdekes ellentétben — csaknem szárazok. Cinkmaratásának formanyelve mintha a Verne könyvek egykori acélmetszeteit idézné. Anyagának másik részén már nem hagyatkozik a rigorózus tollrajzra, vonalas, keményen fogalmazott képelemeit lavírozott tus technikával elegyíti, a cinklemez tűri ezt a kettősséget, sőt meghálálja a művész gondosságát. A nyomás előtt megnedvesített drága papír a cinklap viszonylag mély öbleitől még domborúságot, némi plasztikát is kap, és ez nem műszaki, hanem művészeti tényező. Felvidéki olajfestményei simák, hagyományos a technikájuk, az alap pedig vakrámára húzott vászon. A Felvidéki András féle művészet látszólag technika központú, objektív, semmi benne az esetleges. Talán éppen ettől a távolságtartástól olyan szuggesztívek a művei. FRANK JÁNOS According to his diploma, András Felvidéki is poster-designer, he is typo-graphic artist. His name has been known by his works made in applied graphic art. He advocate the principle that the level of a poster has to be fine-artistic. He has been always drawing - he has witch-like skill in drawing — he painted in addition to his works, at first as making practice with fingers, like „an auxiliary science”, but much more and much more works of fine art have been got out of his hands "during his short carreer. He is a follower in the footsteps of Manierism — which is a strange style tendency growing up in the borderland of Reneissance and Baroque styles — ; wider his traditions are the Greek and the Roman architectures, the Reneissance, the Braroque styles and the classicism. He doesn't excite himself for the flourishing „grand-art", but for the associations and the derivatives of it, like the facades, the ashlars made of morter, the mortermade architect of eclecticism. Let's pay attention how much familiar look the elements on Felvidéki’s pictures, how much are the reminder notes for Pest with some requisites from Buda. Later he mix it with fantastic than real human or animal figure and strange articles with quodlibet-like whim. His arbitrariness of course illusive, because he baseses his carefully worked, crammed and strict compositions on the stringent principle of the construction. His new works are not so crammed, there are some original Baroque figures by the property of the streets of Budapest on the scene. The artist always pick out the figures from their own environment putting them into a quite another situation on his works. Felvidéki’s characteristic is the construction, the love of the perspestive. He is excited by the perspective even he desregards the rules of the perspective. All of Felvidéki’s works are bizarre. He is an instinctive surrealist, the absurd comes automatically, but when he has collected all parts of his work and he has arranged the whole composition — it’s true that he makes it in his own way - than he raise it up to the level of the reality. These are gloomy pictures, not only astonishing, but sometimes frightening, his allegories are often rather inexplicable than clear. The onlookers of his picture can be participant of his irony and humour only with intellectual activity. I have counted two spheres of his style the concise and the wider one, but Felvidéki’s art has a third period too. In his last works the architectonic elements have became independent. He pulls out and enlarges one part from each buildings, from countless buildings and than he mix them. The architrave Holy Trinity of the geison frieze stands on it's hand, the artist juggles with the S cures of the cyma rectas and cyma reverses and further with the lines of consoles. Suddenly he raises a luneta segment, he puts everything to another place than where those must to be. He finds pleasure in dislocation. The horizontal is vertical from him, and what is more at the same time he begin the construction on two or four sides. He raises in this way the blocks of his own anomalous - architecture. He has made several of his works — which were favourit for him — in oil. Felvidéki’s treatment of colours is also ironical — if we may say that. This artist seems to have been sick of the classic etching technique, his works with special zinc-plate-etching. On his earlier graphics we can’t see any tonality, his strokes are particulars, objective — it's an interesting contrast to the meaning of those — and almost matter-of-fact. The form of expression of his zinc-plate-etching is like the onetime steel-engraving from the books of Verne. In the other part of his works he does not rely on the rigorous pencil drawing. He is mixing his lined and hard composed picture-elements with shifted tint-drawing technique. The zinc-plate stands this duality, moreover it reciprocates the carefulness of the artist. The expensive paper which has been moistened before the print becomes plastics and convex because of the zinc-plate, and this is not technical but artistic factor. The surfacés of Felvidéki’s pictures are smooth, the technique of those is traditional, and the base is canves on stretcher. The base of Felvidéki’s art is the technique and the objectivity, there has been no eventuality in it. Perhaps his works are so suggestive because of the distance keeping. JANOS FRANK 1946-ban születtem Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem. 1972-ben diplomáztam a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Tanáraim voltak: Ernyei Sándor, Finta József, Gerzson Pál, Kass János. 1979-től tagja vagyok a Magyar Képzőművészek Szövetsége Alkalmazott Grafikus Szakosztályának. 1978 óta a Perspektíva Csoport tagja vagyok. Graphic Artists' Section of the Hungarian Artists’ Organization since 1979. I have been the member of the Group Perspective since 1978. CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: 1970. Varsó, III. Nemzetközi Plakátbiennálé 1972. Varsó, IV. Nemzetközi Plakátbiennálé 1972. Budapest, Műcsarnok, VI. Országos Plakátkiállítás 1974. Varsó, V. Nemzetközi Plakátbiennálé 1974. Budapest, KKI Nyolc fiatal grafikus kiállítása 1975. Miskolc, Stúdió Rajzpályázat 1975. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Jubileumi Plakátkiállítás 1975. Budapest, MNG, Antifasiszta Plakátkiállítás 1976. Budapest, Stúdió Rajzpályázat 1976. Varsó, Stúdió Rajzpályázat 1978. Pécs, Perspektíva csoport I. kiállítás 1978. Budapest, MNG, Stúdió Jubileumi kiállítás 1979. Varsó, Perspektíva csoport II. kiállítás 1979. Pécs, Stúdió kiállítás 1979. Miskolci Sokszorosított Grafikai Biennálé 1979. Sao Paulái Biennálé 1980. Düsseldorf, Postheater 1980. London, The Concourse Gallery, Hungarian Graphics ’80 1980. Ruhr-vidék, vándorkiállítás a Perspektíva csoport tagjainak plakátjaiból 1980. Pécs, Rajz/Drawing '80 1980. Békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálé 1980. Budapest, MNG, A rajzművészet 35 éve kiállítás