Kádár György festőművész kiállítása (Egyesült Izzó, Ifjúsági Klub, Budapest, 1982)
Kádár György ahhoz a generációhoz tartozik, melynek induló művészetét az ellenforradalom ezernyi tilalma, korlátozó rendelkezése akadályozta, fiatal, fogékony éveit az úgynevezett keresztény, nemzeti kurzus megannyi megkötése szorította pontjai közé, kibontakozását ezernyi akadály nehezítette. Nehéz, küzdelmes gyerekkor, a munkásmozgalom vonzása, néhány éves párizsi emigráció, majd a háború, a koncentrációs tábor, végül pedig a felszabadulás: ezek azok a meghatározó élmények, melyek a fiatal festőt művészi érlelődésében befolyásolták. Már ifjú korában készített munkáin megfigyelhető az a finom arányérzék és csiszolt ízlés, mely tehetségét jelzi. Igazi művészi kibontakozását azonban csak a felszabadulástól számíthatjuk. A hazatérése után, 1945-ben készült expresszív hangvételű rajzok, melyeknek témáját a láger szörnyű, tragikus élményei adták, a fizikai és erkölcsi inzultusokra ,,a gyűlölet és lázadás nyersen visszaütő lendületével adott válaszok"(Kállai Ernő) , a szenvedés és szomorúság nyomasztó súlya, a panasz és vád drámai hevülete hatja át őket. A meginduló új élet új képi világot eredményezett. Intim hangvételű, konstruktívan fogalmazott női alakok és tájképek mellett mind erősebben fordult érdeklődése a gyári és mezőgazdasági munka bemutatása felé. A fordulat éve után Kádár György művészetében is a történelmi témák, a forradalmi hagyományok kerültek előtérbe. Az ötvenes évek végétől kezdődően pedig az állandó nyilvánosságra szánt, az új reprezentációs igényt kielégítő alkotások jellemzik művészetét, amelyekben az új élet szépségéről vallott konstruktív formavilággal, eleven, derűs, harmonikus színekkel. Ezek: a (sajnos, elpusztult) nagyméretű pannója a Brüsszeli Világkiállításra (feleségével, Túry Máriával közös mű), a debreceni Szociális Otthon, a kecskeméti Megyei Tanács, az ózdi új Tanácsháza mozaikjai, stb. a korszak jellemző, karakterisztikus alkotásai, melyekért Kádár György több ízben magas állami kitüntetésben részesült. E művek mellett a hatvanas évek közepétől fogva mind nagyobb érdeklődéssel fordult a csendéletek felé. A csendélet látszólag a „legtisztább festészet”, melynek sem cselekménye, sem mondanivalója nincs: a festőt mintha csupán a tárgyak formája, színük és ezek kapcsolata érdekelné. Mégis, a művész épp ezekkel jut tovább a puszta ábrázolásnál, s egy mélyebb realitást alkot, értelmezi a látvány valóságát. A jelen kiállításon ezekből az utóbbi időben készült csendéletekből láthatunk egy sorozatot: nyugodt, harmonikus képi világuk eleve belső térbe rendeli őket, hogy együtt éljünk, együtt lakjunk velük, s mindennapos esztétikai örömeinknek váljanak forrásává. Így a kiállítás Kádár György gazdag, sokoldalú, a társadalomnak elkötelezett művészi tevékenységének csupán egyik — igaz, jellegzetes — arculatát mutatja be. Ezen kívül fontos mozzanata életének, hogy 27 éven át, nyugdíjba vonulásáig a Képzőművészeti Főiskola tanáraként nevelte a fiatal művésznemzedékeket. Interieur Konyhaasztal ip, . 'l*».. ......-i Dekoratív csendélet