Balogh Sándor, Fördős László iparművészek kiállítása (Győr, 1983)
A képző- és iparművészet határövezetében felmerülő villongások álproblémák. Az esztétikai magaslat, a maradandó érték minden hagyományos és neológ műfajban elérhető a tervező-alkotó képességétől, összpontosításától, a teljes látóhatárt felmérő, összegző erejétől függően. Pontosabban, még világosabban, elméletileg valamennyi anyagban, technológiában megszülethet a legnagyobb mű. Az, hogy Balog Sándor Gerzson Pál tanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán, hogy textilképeit szitanyomásos grafikai eljárással készíti, az nem mellékes és nem elsődleges tény. Művészetének lényege nem módszere, nem technikája, hanem minősége. Az, hogy elfogadva a természeti formák bő ajánlatait, fokozatos integráció és sűrítés révén eljut önmagáig, az organikusan lendülő vonalhálózat személyisége törvényei szerint éri el optimális tisztázottsággal az alakzat egyetlen lehetséges végkifejletét. Az elcsúsztatott vonalak szerves geometriája offenzív ék és védő, feminin gömbalakzatokkal építi a mű hiánytalan teljességét. Tiszta, tisztázott világ ez, mellé tömörített külső és belső élmény, a bőbeszédűség és a hiány kiküszöbölésével, képletesen szólva olyan nyitott kapu, melyen az út előre vezet. Nemcsak eredmény, hanem távlat. Fördős László megjárta a maga koptatás emelkedőjét, míg elért a társadalom szolgálatát és az önkifejezést jelentő műig. Az ő közege a rozsdamentes acél, szinte kizárólagosan az, némi fa és rézháttérrel olykor. Mindez metodika. Az azonban már az ötvösséggel elért emberi cél, hogy a tömérdek munkával megkeresett, felkutatott forma az alkotó örömének örömöt okozó harmonikus értékrendje. Ezúttal is az, hogy mindebből a rejtett erőfeszítésből és fegyelmezett küzdelemből térrács, örök naptár, gyertya- és virágtartó szerveződik; tény. Az igazi teljesítmény az, hogy textillel és acéllal is utolérhető a gondolat. LOSONCI MIKLÓS 83-1114 GENERALART Dorogi Nyomda F. k. : Köteles István BALOGH SÁNDOR FÖRDŐS LÁSZLÓ IPARMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA GYŐR 1983.