A szín a brit festészetben (Ernst Múzeum, Budapest, 1984)

ALAN DAVIE A skóciai Grangemouth-ban született 1920-ban. Az Edinburgh College of Arton tanult és első kiállítását is ott rendezte 1946-ban. 1948-ban Olasz­országba utazott. A Central School of Arton tanult Londonban, 1957 és 1959 között pedig a Leeds Universityn mint Gregory-ösztöndíjas tevékenykedett. Retrospektív kiállításai: Whitechapel Art Gallery (London, 1958), a Brit Akadémia Galériái (London, 1962). Nemzetközi díjat nyert a VII. Sao Pau­­lo-i Biennálén (1963). Munkái megtalálhatók a nagyobb nemzetközi gyűjte­ményekben és múzeumokban. 4. Madárcsengő Ns 10. 1973 olaj, vászon 76 cm X 102 cm Patrick Heron merész színtársításokkal festi terjeszkedő lebegő formáit, az alak és a föld között állandóan kétértelmű kapcsolatot hoz létre. Az öncélúan használt tiszta színek konfrontációja jelzi, hogy vibrálnak Heron képei. John Golding és John Hoyland sokat tanult az ötvenes években kezdődő amerikai festészeti irányzatokból. Golding csillámló színek szalagjaival éri el, hogy a levegő mágikusan kifényesedjen, Hoyland pedig olyan pasztózu­­san és ízesen rakja fel egzotikus színeit, hogy azok összhatása megközelíti a kárpitét. Valahol szintén az amerikai minimal artnak köszönhető William Turnbull telített színeinek mélysége és intenzitása. Jack Smith-t érdekli a képi metafora, olyan sablonokat használ, amelyekre a zenei jelölési rendszerek késztetik. Módszere kétségtelenül összehasonlít­ható Tom Phillips formai analízisével, aki a vizuális észlelést azért bontja darabjaira, hogy aztán módszeres és dekoratív stílusban újraalkothassa azt. Stephenson spray-technikával éri el félig kivehető alakzatainak rejtélyes hatását, színsablonját a tónus finom fokozatai bontják értelmezhetővé. Richard Smith és Stephen Buckley szerkesztésnek tekintik a festészetet, elszakadnak a keretezhető téglalap hagyományos formátumától, mivel az alakot és a színt oszthatatlan egyként kezelik. Smith játéksárkányra emlék

Next