László Péter szobrászművész (1984)
LÁSZLÓ PÉTER, aki 1918-ban Budapesten született, bronzöntő-kisiparos édesapjától a tisztes ipar tisztelete mellett a fémek megmunkálásának ismeretét is megtanulta. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni és Pátzay Pál tanítványa volt. Aki szobrait ismeri tanúsíthatja, hogy ars poeticájának alapja a valóság feltétlen tisztelete: csupán az esetlegességeket szünteti meg, vagy halványítja el, ezt is azért, hogy más jegyeket a kifejezés pontossága érdekében hangsúlyosabbá téve, megteremthesse a szerkesztett rend igazi összhangját. Rendkívül fontos számára a szobor szerkezete, amely azonban soha nem válhat túlhangsúlyossá, nem válhat humánum nélküli formajátékká. A részek kiegyensúlyozottsága, az egymáshoz való kapcsolódásuk harmonikus rendszere, megfelelő ritmusa mind szükséges feltétele a szobor jó térbeli elhelyezkedésének, virtuális térkitöltésének. Mindezek megállapítása mellett az is nyilvánvaló, hogy e tényezők mindegyike csupán látensen, azaz csakis a szakemberek számára észrevehetően szolgálják a plasztikát. Annál is inkább, mivel a természetes mozgást, az arányokat csakis olyan mértékben változtatja meg, amennyire a kifejezés azt feltétlenül megköveteli, következésképpen az alkotást a néző öntörvényű egésznek látja. Alkotásainak főtémája csaknem három évtizeden át az emberi test volt, ennek gazdagságát, szépségét igyekezett másokkal is megláttatni. Az utóbbi években foglalkozik egyre gyakrabban az erdők vadjainak plasztikai megjelenítésével, amely számára nagy megújulást és nagyon sok örömet jelent. A kiállítás nézőit persze maga a látvány kell, hogy mindezekről meggyőzze. Aki szemét és szívét nyitva tartja, nem lesz nehéz dolga. László Péter szobrász működése mellett húsz éven át tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. Szobrai, szoborportréi (Ilku Pál, Veres Péter, Székács Sándor, Pollack Mihály, Pattantyús A. Géza, Mihalik Győző) az ország különböző városaiban, terein láthatók, a Népstadion előtt a Stafétafutó szoborcsoportja, a Szabadság-hegyen a Felszabadulási emlékmű, a Palatinus-strandon és a Pécs-Meszesi szálló előtti díszkút, Kispesten kőszáli kecske, a soproni Erdőmérnöki Egyetem aulájában az intézmény munkáját bemutató domborművön kívül számos kisplasztika a Magyar Nemzeti Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Rendszeresen részt vesz a hazai kollektív kiállításokon, önálló kiállításai: 1978. Magyar Nemzeti Galéria, 1979. Debrecen, 1980. Nyírbátor. A természet olyan gazdag és szép, hogy azt alapvetően megváltoztatni a művésznek nem szabad, nem érdemes. Feladata szerintem az, hogy értelmezze, rendszerbe foglalja a jelenségeket. László Péter