Közös ügyünk a környezetvédelem - Sós László és Kemény Éva kiállítása (Budapest, 2000)
A XX. század végének embere a megélt tragédiák - két világháború, forradalmak, stb. - ellenére is úgy érzi, hogy ez a század hozta a legtöbb eredményt a civilizáció tekintetében. Kényelmessé vált élete, mindenhol kiszolgálják - csak azt nem veszi észre, hogy kiszolgálás kiszolgáltatottság is egyben. A közlekedés és a hírközlés felgyorsulásával megszűntek a távolságok és valóságos szellemi értelemben egyaránt. Összeszűkült a glóbusz és joggal lehet olyan érzésünk, hogy urai vagyunk a világnak. Ennek az útnak azonban ára van. Soha nem látott mértékű az anyag- és energiafogyasztásunk és egyre nő az a hatalmas szakadék, ami a fejlődés részvevői és eredményeit élvezők, illetve a lemaradónak között van. Élelmiszer túltermelés és az éhenhalás egyszerre jelentkezik. Felelős tudósok, művészek és politikusok már a század 60-as éveiben figyelmeztettek az úgynevezett fejlődés önpusztító jellegére. Megszületett „A növekedés határai" című elemzés és tudományos összefoglalás erről a problémáról, és azóta az emberiség egyik tudatosan kezelt gondjává vált a biológiai és épített természet egyensúlyának problémája. Az ember kényelmét és fogyasztását szolgáló technikai eredményekre oly büszke XX. század végi ember kénytelen szembe nézni azzal a ténnyel, hogy az általa teremtett világ nagyon sokszor elpusztítja a valóságos természeti környezetet. Az energiaéhség és a fogyasztás mellékterméke: a szemét a föld kizsarolását, illetve az elpusztíthatatlan melléktermékek szemétheggyé növekedését eredményezi. Program és feladat lett a környezetvédelem. Természetesen az ember harmóniára érzékeny művészet nem maradhatott és nem maradt közömbös a természet- és a környezetvédelem új kihívásaival szemben. Különféle művészeti ágakban a művek sokasága foglalkozott ezzel a problémával és nagyon gyakran az érzelmi megközelítésben, a művészet eszközeivel feldolgozott kérdésekre adott válaszok hatásosabbak és meggyőzőbbek voltak, mint a tudományos érvrendszerrel kifejlesztett ismeretterjesztés. A legtöbb eredményt akkor lehet elérni, amikor a művészet meggyőző ereje és a tudományos ismeretterjesztés érvrendszere egybekapcsolódva szólt a természet megmentésének kötelességéről. Nyilván nem véletlen, hogy a képzőművészet területén az alkalmazott grafika és azon belül is a plakátművészet volt az, amely legösszetettebben és a leghatásosabban tudott e területen megnyilvánulni. Az energiatakarékosság, a szemetelés elleni harc, a másik emberért és annak környezetéért érzett felelősség ügyében felhívó és mozgósítás erejű plakátok jelentek meg világszerte. A XX. század képzőművészetének maradandó alkotásai ezek, bizonyítván e műfaj aktualitására való érzékenységét, a felhasznált eszközök hatékonyságát és az alkotó fantázia meggyőző erejét. A magyar plakátművészetben is találunk jócskán példát a környezetvédelem kapcsán született művekre. Az viszont külön is figyelmet és elismerést érdemel, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére egy, a magyar plakátművészetben már maradandó értéket létrehozó alkotó páros - Kemény Éva és Sós László - egész sorozattal foglalkozik a környezetvédelem aktuális kérdéseivel. A plakáttervek, amelyeket most kiállításon mutatnak be, az ezredfordulóra kérdeznek rá: vajon a környezetpusztítá-sok lehetővé teszik-e az emberi lét meg-maradását a XXI. századra is. A több, mint 200 plakátterv mennyiségileg is lenyűgöző és ami az alkotók érzékenységét mutatja az az, hogy az egyéniségük felmutatása - mint egységet adó közös jellemző - mellett nincs közöttük azonos, vagy önismétlő megoldás. Majdnem minden témakör érintve van és a „So-Ky stílusra" jellemző biztos kompozíció, a gondolati igényesség és a briliáns grafikai ötlet minden munkán következetesen jelen van. Nyilván ez az önálló képigénnyel született plakát-sorozat egy alkotói életmű tapasztalatán alapul, s a műveken csodálatos egységben jelennek meg a kulturális, a politikai és a gazdasági plakátok területéről származó vizuális eszközök. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy ez, a most bemutatásra kerülő sorozat tematikai aktualitásán túl a szerző páros életművének összefoglalásaként is figyelemre méltó. Ezért is vállalkozott örömmel a tárlat bemutatására a Magyar Nemzeti Galéria. A múzeumi eseményen túl az már a támogató feladata és gondja, hogy a plakáttervekkel megfogalmazott gondolat képviseletére ezeket az értékeket a jövőben hogyan tudja felhasználni. Bereczky Loránd főigazgató