Új szerzemények c. kiállítás (Tragor Ignác Múzeum Görög Templom Kiállítóterme, Vác, 2000)
Manapság testnyomatokat is többnyire művészi igénnyel készítenek: Duan Hanson, John De Andrea, George Segal, Melocco Miklós, Pauer Gyula, Érmezei Zoltán, Török Richárd, Gulyás Gyula, Yves Klein, Méhes László, Szirtes János, Török László). IRODALOM ANTAL FRIGYES: A firenzei fesztészet. 1986, Budapest RAXANDALL: Reneszánsz művészet, reneszánsz szemlélet. 1986, Budapest CASTIGLIONE LÁSZLÓ: A római művészet világa. 1974, Budapest ANDRÉ CHASTELL: Intarzia és perspektíva a XV. századba. In.: André Chastell: Fabulák, formák, figurák. 1984, Budapest WILL DURANT: A gondolat hősei. Budapest, én. GADAMER: Módszer és igazság, 1984, Budapest R. L. GREGORY- E. H. GOMBRICH: Művészet és Illúzió, 1982, Budapest ERNST GOMBRICH: Reneszánsz tanulmányok, 1985, Budapest ARNOLD HAUSER: A művészettörténet filozófiája. Gondolat, 1978, Budapest MEZEI GYÖRGY: Ernst Cassirer. 1984 , Budapest MAROSI ERNŐ: Emlék márványból vagy homokkőből. 1976, Budapest LOUIS K. MEISEL: Fotorealismus. 1989, Luzern SERGIUSZ MICHALSKI: New Objectivity. 1994, Köln RADNÓTI SÁNDOR: Hamisítás. 1998, Budapest REDL KÁROLY: Az égi és a földi szépről. 1988, Budapest SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A görög művészet világa ill. 1962, Budapest NORBERT SCHNEIDER: Still Life. 1994, Köln, Superrealismus. Szerkesztette GREGORY BATCOCK, 1975, New York Vége a Gutenberg-galaxisnak?, válogatta, szerkesztette Halász László, 1985, Budapest ABY WARBURG: Mnémoszüné. Válogatott tanulmányok. 1995, Budapest ÚJ SZERZEMÉNYEK c. kiállítás, 2000. október 10-31. és 2001. március 1-31. Tragor Ignác Múzeum Görög Templom Kiállítóterme, 2600 Vác, Március 15. tér 19. Fotók: Fekete István, Orlik Edit Tervezés, nyomdai előkészítés: ARCUS.HU KFT. Nyomda: MULTISZOLG Bt. Támogató: Nemzeti Kulturális Alapprogram. Felelős kiadó: VIGA GYULA megyei múzeumigazgató. Készült: 500 példányban ’ Szilágyi János György: A görög művészet világa ill. Budapest, 1962. 2 Richard McLean: Spring Doe, 1975. olaj, vászon, 152,4x152,4 cm 3 A fenomenont és a noumenont különféle kiindulásból szemlélhetjük. Marosi Ernő négy típust különít el: A MŰ NÉGY SZEMLÉLETI TÍPUSA: Ha tudjuk, hogy az utánzás, érzékelés, értékelés nemcsak problémát jelent, hanem a látvány képi státusza és a szemlélő hezitálása fel is használható illúziókeltésre, akkor nem mindegy, hogy miként szemlélünk egy jelenséget, egy műtárgyat. A TÖRTÉNETI SZEMLÉLET az érzéki kontaktust elutasítva tudományosan, az összehasonlítás által, stb. értékel. Az ESZTÉTIKAI SZEMLÉLET a tárgy kizárólagos és feltétlen szemléletére koncentrál. A PRODUKTUM-SZEMLÉLET pedig nem más, mint a mesterséges (második természet) csodálata, amely, utánozza, helyettesíti és tökéletesebben valósítja meg az erdetit, miként egy trompe l' oeil-kép. Azonban korunk embere DIFFERENCIÁLT SZEMLÉLETTEL rendelkezve kilép a naív azonosulás állapotából, tehát nehezen képzelhető el, hogy becsapódhat egy olyan képi-vizuális helyzetben, mint a trompe l'oeil hatás. Mindezek alapja egyébként a gyűjtemények létrejötte volt, a gyűjteményen belüli összehasonlítás lehetősége pedig az érték, a technika, a mesterségbeli tudás és a stílus tekintetében történhetett. 4 Arnold Hauser: A művészettörténet filozófiája. Gondolat, 1978, Budapest 5 Paul Ricouer: Hármas mimézis. In.: Hermeneutikai szöveggyűjtemény. 313-381. oldal 6 Úgyszintén másodlagos mimézisről beszélünk, ha a trompe l'oeil egy újabb képet ábrázol (kép a képben), mint Elias Mögel két 18. századi votívképe. Lásd még: André Chastell: Kép a képben. In.: André Chastell: Fabulák, formák, figurák. 1984, Budapest, 217-239. oldal 7 Ferenczy István: Pásztorlányka, 1820-22. márvány, 94 cm és egy XX. századi példa Viktor Vasarely: Szemfényvesztő tanulmánya (1936. gouache, 36x34 cm). 8 Raxandall: Reneszánsz művészet, reneszánsz szemlélet, 1986, Budapest, 127-128. oldal 9 Michelangelo Caravaggio: Fiú gyümölcskosárral. 1593, olaj, vászon, 70x69 cm, Félegyházi László: Bútorgyári sztahanovista. 1949-50, olaj, fa, 120x89 cm 10 Audry Flack: A papagájok örökké élnek. 1978, olaj, akril, vászon, 210,8x210,8 cm, Ben Schonzeit: Honey tangerines. 1974, akril, vászon, 182,9x182,9 cm, Csernus Tibor: Cím nélkül. 1985, olaj, vászon, 140x180 cm, stb. " Az alább következő áttekintést Ernst Gombrich, Marosi Ernő, Redl Károly, André Chastell és Szilágyi János György könyvei alapján válogattam. 12 Marosi Ernő: Emlék márványból vagy homokkőből, Budapest, 1976, 16. oldal, nem szószerinti idézet 13 Szilágyi János György im. 141. oldal 14 Superrealismus. Szerkesztette Gregory Battcock, 1978, New York 15 Norbert Schneider: Still Life, 1994, Köln 16 Szilágyi János i.m. 17 André Chastell: Intarzia és perspektíva a XV. században, im. 153-163. oldal 18 Norbert Schneider: Still Life, 1994, Köln, 19 Francesco di Giorgio Martini és Baccio Pontelli által az urbinói herceg, Federigo Montefeltre számára készített intarzia, más példa Groteszk, perspektivikusan ábrázolt szekrény (1511.), részlet a a nyírbátori ferences templom stallumáról (Tölgyfa, faragás, intarzia), Fra Giovanni Da Verona: Hamis ablak és városkép, intarzia (1500-1505., Verona, Santa Maria in Organo), Ism. magyarországi festő: Szekrény műtárgyakkal (XVIII. sz. közepe, olaj, vászon, 126x126 cm Vöröskő vár, Forgách Pál nagyváradi püspök gyűjteményét ábrázolja), König Frigyes: Jel (1993, olaj, vászon, 232x41 cm), stb. 20 Norbert Schneider im. 77. oldal, pl.: Jan Gossaert: Grandolet diptichon hátlapja (1517, olaj, fa) 21 Manapság persze aligha szednek rá minket ilyen trükkel. Viszont abban az időben ez a jelenség gyökeresen új volt. Barberi csendélete hasonló német kortársainak különösen precíz természeti tanulmányaihoz. Az itáliai mestert nyilván befolyásolta Dürer és Cranach tevékenysége is, akit (Cranach) kortársa, a német humanista Dr. Scheurl, második Zeuxisnak nevezett. Norbert Schneider i. m. 12. oldal 22 Vasarely anyagtanulmány ill. 1939, gouache, 32X31 cm, Ben Schonzeit: Tools. 1974, akril, vászon, 152,4x121,9 cm, Ben Schonzeit: Termék. 1972, akril, vászon, 243,8x304,8 cm, Audry Flack: Játékasztal, 1976, olaj, vászon, 198,1x198,1 cm, és ilyen König Frigyes néhány festménye is. 23 Az arisztotelészi elveket követő naturalista mimézis mellett nagyon sokáig, a XVIII. századig párhuzamosan jelen van a mágikus célokat szolgáló naturalizmus is - a testnyomat készítése. A nyomatokat azonban a technika fejlődése révén felváltotta a fotó, fotogram, film stb., főként a mozgókép média-misztikája. BÁRDOSI JÓZSEF AZ ÓKORI VÁNDORANEKDOTÁKTÓL A HIPERREALISTA ILLÚZIÓIG A festőfejedelem, Apelles egy versenyen, ahol lovat kellett festeni, nem bízva a megvesztegethető emberek ítéletében a négylábúaknak is megmutatta a képeket, azok pedig csak az övé láttán nyerítettek fel. Ahogy ez a szórakoztató művészettörténeti toposz mutatja, már az ókorban sem volt egyértelmű az ábrázolás, az érzékelés és az értékelés művészi szempontja. Panofsky, Raxandall, Cassirer, Gadamer és még sokan mások rámutattak a "valósághű, természethű, mintha élne, reális, stb." fogalmak nem egységes használatára és a fogalmak változó tartalmára is. Hogy elképzeljük Apelles elveszett remekét, vessünk egy pillantást Richard McLean Spring Doe c. munkájára. Richard McLeannek - Appelés nem kevésbé tehetséges késői hiperrealista utódának - egyébként jóformán az egész életműve élethűen ábrázolt lóképekből áll. A mimézis, a trompe l'oeil kérdése látszólagos egyszerűsége ellenére igen összetett probléma, amely megkívánja az optikai jelenségek, az antik és középkori esztétika vonatkozó szövegeinek, valamint a reneszánsz és barokk források, festőkönyvek, a mimézis fogalmának és változásának és típusainak, a csendéletekből, donátorportrékból, murális és intarzia-munkákból kialakuló trompe l'oeil-képek történetének, továbbá az antik vándoranekdóták és az illúzionizmus XX. századi áttekintését. Az utóbbi kettőt a megsemmisült antik képekről maradt vándoranekdóták köré csoportosítva a hiperrealista festészetig elvezetve fogtam össze. A szűkös helyre való tekintettel a Gombrich-Gregory szerzőpáros, továbbá Marosi Ernő, Redl Károly és Radnóti Sándor munkáit röviden idézem. I. ÉRZÉKELÉS, SZEMLÉLET, UTÁNZÁS Nézzük meg Samuel van Hoogstraten: Trompe l'oeil (1666-1668, olaj, vászon, 63x79 cm) Quodlibetjét, szembetűnő, hogy a TROMPE L'OEIL nem más, mint utánzás, méghozzá az utánzás, a mimézis egy különleges formája, melynek legfontosabb célja az érzékelés megtévesztése művészi eszközökkel. Miként Apelles esetéből látjuk, nemcsak az ítélkezés, hanem az érzékelés is bizonytalan és változó, persze a trompe l'oeil-képfestők épp ezt a lehetőséget használták fel. Mivel a jelenség - az érzékelés dinamikáján, illetve annak tudatos megtévesztésén alapszik - nemcsak művészettörténeti, esztétikai és optikai, hanem filozófiai probléma is. Az érzékelés szervezetlen inger, mondja Kant. Ha érzékelünk egy jelenséget, egy FENOMENONt a PERCEPCIÓ során az NOUMENNONNÁ válik. A folyamat végeredménye már inkább a platóni mimézishez, tehát a valóságot átalakító klasszikus művészetfelfogáshoz hasonló. Ez a jelenség - Arnold Hauser, a kitűnő, magyar származású művészetszociológus szerint - az ókori és a középkori (látás) művészet sajátja, amely "fogalmi korrektúrát hajt végre a vizuális benyomáson". A mimézis első fokozata a MÁGIKUS UTÁNZÁS, ezt követi a platóni és az arisztotelészi mimézis. Az előbbi, az IDEÁK UTÁNZÁSA, a platóni mimézis nem más, mint a tapasztalat és a gondolkodás által percepcionál fenomenon korrigálása, noumenonná alakítása. Ez a nézet többnyire az eszményi szépséget állítja szembe a valósággal. A TERMÉSZETUTÁNZÁS, az Arisztotelészi mimézis elveinek megfelelően a fenomenont ragadja meg, minden fogalmi, gondolati korrekció nélkül. Az utánzás napjainkig élő ősi formája (TEST)NYOMATOK, VOTÓK készítése is. Eddigiekben az elsődleges mimézisről volt szó, azonban a színházi előadás, a hiperrealizmus esetében, ahol egy második személy, illetve egy technikai protézis (a fénykép, a film, stb.) ékelődik az eredeti fenomenon a jelenség és annak művészi lenyomata közé, már KETTŐS MIMÉZIS. A posztmodern filozófia francia fenegyereke, Paul Riceour, már HÁRMAS MIMÉZIS is beszél.6