Samu Zsófia textiltervező művész Esőerdő c. kiállítása (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Budapest, 2001)
Egy fiatal, az első önálló kiállítását rendező textiltervező művész, Samu Zsófia ismeretlen technikát alkalmazva, szokatlan anyaghasználattal, plasztikai igénnyel megformált, a térbe kilépő alkotásokkal mutatkozik be a ráckevei Keve Galéria közönségének. A természeti jelenségek inspirációjára született, a természeti élmények különös varázsát idéző-őrző munkák markáns szemléletté emelkedő, különös alkotómódszerről tanúskodnak. Talán a legfontosabb jellemző, hogy Samu Zsófia minden kompozíciója tradicionális eljárással, egyetlen darabbá szövött mű, de az ősi, észak-amerikai indiánok kultúrájából eredeztetett ún. dupla szövés technikájával a művész bonyolult textilstruktúrákat hoz létre. A textilsík felbomlik, szétnyílik, ívesen meghajló palástokkal bővül, majd újra bezárul, máskor henger alakú, zsákszerű textiltestté alakul, s általában csápszerű nyúlványokkal zárul le. Sajátos specifikuma e művész munkáinak, hogy a mű alapeleme a megszokott textilszálnál merevebb fémszál - acél vagy réz -, amelyet Samu Zsófia hol önállóan, hol lennel ötvözve sző, így különleges textúrájú és felépítésű, organikus jellegű szövedékek létrehozósa: a gyűrődések, a ráncolódások, a térbefordulások variábilisan formálhatók. A hol sűrűsödő, hol ritkuló fémszál-lenszál-szintetikus szövet lényegi és sajátságos vonása - a rétegzettségtől függő - transzparencia: a sejtésszerű áttetszőség, amely jelenséget intenzívvé fokoz a fémszálak csillogása, elő-előszüremkedése. Az acélos fényű és a sárga fémhuzal a len és szintetikus szálak mély, sötét színeivel domináns a zöld - ötvözötten, legtöbbször a szövött felületen csíkszerűen végigfutó motívumokkal gazdagítva hatja át a síkok, a palástok, a hengertestek közegeit. A hatvanas-hetvenes évtizedfordulón váratlanul megújult magyar textilművészet - a hetvenes évek kísérletekben és kiérlelt művekben oly gazdag felívelését követően - a nyolcvanas és kilencvenes években inkább a lassú változások, a kis elmozdulások művészeti ágazatává, terepévé vált. Ebben a periódusban a textil fokozatosan visszavonult a térből a síkba, s e jelenség eklatáns megnyilvánulása volt az újjászülető kárpitművészet térnyerése. Samu Zsófia a fiatal nemzedék tehetséges és szakmailag alaposan felkészült képviselőjeként műveivel ismét izgalmas térkalandozásokba, és ezzel összefüggésben formai-technikai tett: a természeti szépségek és titokzatossági előfutárai lehetnek telibe kezdenek-igérte, izgalmas alkotó az újabb változásoknak?1^^ Wehner Tibor SAMU ZSÓFIA textiltervező művész 1973. augusztus 24-én, Budapesten született. Tanulmányait 1987-1992 között a Kulich Gyula Ruhaipari Technikumban, 1992-1994 között a Pályakezdők Speciális Szakiskolájában szőnyegszövő szakon, 1994-2000 között a Magyar Iparművészeti Egyetem textil tanszékén végezte. 1999-ben Erasmus ösztöndíjjal vett részt Finnországban, a Helsinki Utah Iparművészeti Egyetem kézi szövő szakának őszi szemeszterén. 2001-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől alkotói támogatást kapott új művek létrehozására. Csoportos kiállítások: 1999 Minta - Műcsarnok, Budapest 2000 Magyar Kulturális Napok - Chemnitzi Kastély, Németország Art ExpoFriss - MűvészetMalom, Szentendre Diploma2000 - Keve Galéria, Ráckeve A táj élménye és hiánya (japán-magyar képzőművészeti kiállítás a MAOE szakmai koncepciójával) - Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 Veszprém-Bakony-Balaton - Helyőrségi Művelődési Otthon, Veszprém Pelso (kerámia- és textilbiennálé) - Balatoni Múzeum, Keszthely Önálló kiállításai: 2001 Keve Galéria, Ráckeve Díjak: „Az év textiltervezője”, a Kereskedő Alapítvány különdíja a diplomamunkáért. MAOE „Önálló Alkotói Lét Megteremtését Támogató Program”- díja- Diploma 2000, Keve Galéria - díj* MAOE Fődíja - Veszprém-Bakony-Balaton, Veszprém Hévíz Város Díja- Pelso’ 2001, Balatoni Múzeum, Keszthely 2000 2001 A kiadvány a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete „Önálló Alkotói Lét Megteremtését Támogató Program” -jának keretében készült MméÉH